Az Egri Dohánygyár krónikája

A cigarettagyár

A háború kitörése után a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. Katonai fegyelmet vezettek be, korlátozták a szabadságolásokat, a munkaidőt a front mindenkori cigaretta igényéhez alakították. A nyolcórás műszak normája 1500 db„Levente” volt fejenként, azaz percenként több mint három cigarettát kellett megtölteni a hagyományos kézitöltéses módszerrel, egészen 1940-ig, amikor öt szivarkagyártó gépet kapott az üzem. A háborús évek közepén, 1942-ben a később szomorú sorsú Vitéz Hollós (Héritz) Gézát nevezte ki gyárigazgatónak egykori elődje, Oltványi Adorján, aki ekkor már a dohányjövedéki igazgatóságot vezette. Oltványi úr, - mintha utoljára venné számba hadiüzemmé lett egykori birodalmát - feljegyzést készített a gyár személyzetéről és műszaki állapotáról. Eszerint a gyár felügyelő személyzete hat tisztviselőből, kilenc altisztből, öt női irodai alkalmazottból és két ügyelőnőből áll. A munkásszemélyzet negyvenhét férfi, négyszázötvenhét nő, összesen ötszáznégy fő, köztük egy orvosi segédnő, egy beteglátogatónő, egy segédszolga, kilenc tűzőr és egy vízőr. A gyár főépületében, mely a gyártásnak ad helyet, működésben van három dohányvágógép, egy szitálógép, öt U.M. típusú szivarkakészítő gép, egy selejtbontó gép, egy porszívó készülék, egy papírvágógép és egy kocsányvágó - közönséges nevén: csutázógép.

Van továbbá a gyárban lakatos, asztalos, és műszerész műhely. A lakatos műhelyben megszámlálható egy kovács tűzhely, egy vasesztergapad, két köszörű és egy fúrógép. Az asztalos műhelyben egy motorhajtású famegmunkáló és egy gyalugép van felállítva. A műszerészműhely felszerelése egy kis esztergapad, egy fúrógép és egy körkésköszörű. A gyár naponként feldolgoz 20 kilogramm külföldi és 1.730 kg belföldi dohányt, amelyből napi egymillió darab „Levente” szivarka és százezer darab „Vegyes Külföldi“ és „Faintos ’’szivar készül napi 38.000 pengő értékben.