Az Egri Dohánygyár krónikája

A szivargyár

Álljunk meg egy pillanatra most, itt, a huszadik század vaskos évtizedeinek harmadán.

Melyik is volt az utolsó felhőtlen nap a gyár életében?

A bokrétaünnep, alighanem. A dolgozók első generációja már az ötvenes éveiben járt, a gyár felnőttsorba lépett. Az országgal együtt túl volt egy háborún és egy diktatúrán, előtte állt egy újabb háborúnak és egy új diktatúrának. Három biztos pontot talál, aki múltat és jövőt egyszerre látva ijedten körbenéz. Épületeket, melyek rózsaszínű téglateste kivillan a megtépázott vakolat résein. Dohányleveleket, melyekbe naponta bebábozódik a jövő. Fehér főkötős asszonyokat, kiknek tenyerén a dohányvágó kések naponta hasítják hosszabbra a gyár életvonalát...