Az Egri Dohánygyár krónikája
A szivargyár
Az asszonyok egyik céljukat, a szakszervezet létrehozását elérték. Azt azonban, hogy minden munkásnő legyen a szak- szervezet tagja, nem sikerült végigvinniük. A megátalkodott Ruppikné ugyanis kitartóan vonakodott a szociáldemokrata szakszervezet tagjainak sorába belépni. Gyanúba is fogták, hogy alighanem az igazgatóság kéme. Végül az asszonyok, attól való aggodalmukban, hogy a Jövedéki Igazgatóság elbocsátásokkal vet véget az elhúzódó sztrájknak, a gyanút elhessegették és hosszú időre helyreállt a munkabéke. Az egyház fellépése sem maradt hatástalan. Az egyházi vezetés Keresztény Szociális Egyesülete a Dohányjövedék Központi Igazgatóságától karácsonyi segélyt kért és kapott a dohánygyári munkásnők részére. A munkásnők 100 korona személyi és 20-20 korona gyermeksegélyben részesültek. A karácsonyfa-ünnepélyen hat fiúgyermeket új ruhával ruházott fel, tíz gyermeket pedig pénzbeli segélyben részesített az Egyesület. 1918 elején már 180 főt tett ki az egri dohánygyári keresztényszocialista munkások száma. A Monarchia felbomlását követően a magyarországi gyárak száma felére csökkent. A Tanácsköztársaság időszakáról kevés adat áll rendelkezésre. Tudjuk, hogy az egri gyár élére az új időknek megfelelően munkástanács került. A négy működésben levő gyár, a budapesti, szentgotthárdi, pápai és egri gyárak teljes erővel dolgoztak, és mindent elkövettek, hogy a proletárok dohányszükséglete biztosítva legyen. Mertz Lajos igazgatót a sátoraljaújhelyi dohánygyárba vezényelték, helyét Haehnel Vilmos vette át. A gazdasági válság időszakában sűrűn váltották egymást az igazgatók. 1924-től egy évre Zámbó Béla, 1925-től négy évre Dániel Jenő került az igazgatói székbe. 1929-től a szivargyártás korának utolsó igazgatójaként Oltványi Adorján vezette a gyárat. Pancsován született, Lőcsén volt pénzügyi irodatiszt, majd segédtiszt a temesvári, később a kolozsvári dohánygyárban. 1920-ban kitiltották Romániából,
