Az Egri Dohánygyár krónikája

A szivargyár

A hátországban gyakran volt áruhiány, az Egri Újság korabeli cikke is erre utal, írván, „Tegnap ismét meleg napjaik voltak a trafi- kosoknak. Dohányszállítmány érkezett, ami­nek természetes következménye lett, hogy ismét felgyűlt a trafikok előtt az a rettenetes tolakodás és tülekedés, amelynek sem a pol­gári, sem a katonai hatóságok nem tudtak véget vetni, s amely egyik-másik helyen va­lóságos kis utcai forradalommá nőtt - ütöt­ték, pofozták egymást. ” Az első világháború idején létesítették a dohánygyári csecsemőotthont, mely orszá­gos viszonylatban is úttörő kezdeményezés volt, és - miként azt az Egri Katolikus újság tudósításából megtudhatjuk - „a háború szenvedéseinek enyhítésére” alapította dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek. Az otthont a gyári munkásétkezőből leválasztott helyiségben alakították ki, három teremből állt, egy nagyteremből, ahol húsz bölcsőt állítottak fel, egy pólyázó szobából és egy orvosi szobából. Az otthont 1916. július 5-én avatták fel, Mertz Lajos igazgató fogad­ta a magas rangú vendége­ket a gyár tisztviselői kara élén.Az érsek úr, a felavatási szertartás befejeztével a gyár udvarára vonult, ahol be­szédet intézett a gyár női al­kalmazottaihoz. „Természe­tes, hogy mindazok, akik a Haza üdvén fáradoznak, ipar­kodnak a hadba vonultak családjaiért eme legnagyobb Üdvözlet a táborból. Az otthont az Irgalmas Nővérek egri rendházától két nővér vezette

Next

/
Oldalképek
Tartalom