Az Egri Dohánygyár krónikája

Az épülő gyár

1893-ban végre már érdemi tárgyalások folytak az egri gyár megindításáról. „Wekerle Sándor miniszterelnök mint magyar királyi pénzügyminiszter hiteles forrásból vett értesülések szerint legújabban ismételten megígérte, hogy a jövő évi budget- ba egy Egerben felállítandó dohánygyár költségeit is okvetlenül fel fogja venni ” -írja az Eger c. hetilap 1893. április 23 én. Ugyanez a lap júniusban már arról tudósít, hogy „... Az Egri Dohánygyár munkásnőinek összeírását a városi hatóság a múlt héten megkezdte. Az eddig jelentkezett munkásnők száma a 600-at haladja. Az összesítés még mindig folyamatban van, az illetők jelentkezhetnek a városi hatóságnál.”

A Magyar Királyi Dohányjövedék Igazgatósága 1894. január elején Graenzenstein Bélát, a pénzügyminisztérium államtitkárát Egerbe küldte, hogy a városi vezetőkkel a felépítendő dohánygyár helyéről tárgyaljon.

Megállapodtak, hogy a leendő munkásnőket a Korona Szállóban oktatják majd. Szemrevételezték a dohánygyár állítására szóbahozott területeket. Márciusban már elkezdődött a Korona Szálló belső tereinek átépítése az oktatás céljára. Négy nagy termet alakítottak ki oktatási helyiségekül, és lakosztályokat a betanítást végző szakemberek részére. Az utóbbiak egyikébe beköltözött Rónai István dohányjövedéki tiszt, és rendkívül nagy tetterővel látott a szivargyártás oktatásának megszervezéséhez. Felmérte a munkaerőhelyzetet, gondoskodott a dolgozók és vezetők kiválasztásáról és 1894. május 21-én debreceni és szegedi dohánylevelekkel megindult a szivargyártás a szálló termeiben. Ideiglenes helyen, ideiglenesen idehelyezett oktatókkal, ideiglenes jelleggel készült szivar Egerben.

Felfűzött dohánylevelek