Az Egri Dohánygyár krónikája
Az épülő gyár
Ímw»« mm3-„Azon eszme hirdetésére vagyok e falak magaslatán, hogy hirdessem az ipar és haladás korszakát, mely Eger városának is felvirágozására fog szolgálni, mert nemcsak e magas épületeknek felállítását értem ezalatt, de hitünk és reméffyjségünk van arra, hogy a szorgalmas és munkás emberek hasznot és jövedelmi forrást is fognak ebből élvezni!”- mutatott körül. A taps és az éljenzés elhallgattatta, ő azonban magasra emelve poharát visszaszerezte a szót. Legelőször I. Ferenc József őfelségére emelte poharát, kinek neve mögé három taracklövés tett felkiáltójelet. A dörrenések, mint hatalmas golyóbisok visz- szapattantak a Hajdúhegy hátáról, és megszelídülve, ünne- pélyésen gördültek le az új gyárépület falain. Hosszú lista következett, melyet hét ízben szakított meg a felsoroltak zajos éltetése. A főpallér a poharát a pénzügyminisztériumra, a királyi jövedéki igazgatóságra, Zobel Alajosra, dr. Kállay Zoltánra, az egri közönségre és polgármesterére, Kovách Kálmánra, Boltizár Románra, Légmann Imrére, végül Staud István és János vállalkozókra, és azMépítkezésnél 1 segédkező munkás személyzet egészségére ürítette ki. Nagy ováció, és zenekari tus által kísérve kiitta borát, majd a poharat széles mozdulattal földhöz vágta az emeletnyi magasból. Ezután vette kezdetét a késő délutánig tartó ünnep-, lés, melynek során a gu- I lyást hamar kimerték, ám a bor elég volt sokáig. Mindez történt 1895. november 9-én, az Egri Dohánygyár első építési ciklusának végén, az építők bokrétaünnepén. Staud István
