Képmás, 2006
3. szám
mázott életében összesen mintegy négyszáz munkanapnyi időt, tehát két évet tölt különféle iratok és számítógépes dokumentumok keresésével. Egy másik felmérés szerint pedig átlag negyvenórányi lemaradásban van az optimális munkaritmusához képest. Egy harmadik adat alapján tízből kilenc vezető időhiánnyal küzd. Számos időgazdálkodási tréning, ilyen és olyan képzés ellenére a problémák sok embernél nem, vagy csak kis mértékben csökkennek. Ennek egyik oka, hogy az idő hatékony beosztásához saját magunk „szabályozását” kell megtanulnunk. Ha úgy érezzük, semmire nincs elég időnk, valójában nem vagyunk képesek magunkat, az életünket hatékonyan irányítani. A dologban az a fő nehézség, hogy a tartós eredmény eléréséhez a szokásainkon kell változtatni - az pedig a létező legnehezebb feladatok egyike. A folyamat többlépcsős, és mindegyik lépcsőfok megmászása nagyfokú tudatosságot, koncentrációt, önfegyelmet és nagy energia-befektetést igényel. Először elemeznünk kell a viselkedési rutinjainkat, tudatosítanunk kell egy adott szokást, majd tényleg akarni a változást. Ha döntöttünk, nem szabad egérutat engedélyezni, következetesen ki kell tartanunk az elhatározásunk mellett. Gyakorlott változtatók szerint mintegy három hét elszántsággal s fegyelemmel teli időszak kell ahhoz, hogy az új szokás fokról fokra meggyökeresedjen, és egyre erőteljesebben felülírja a régit. Mivel ez a folyamat tetemes erőfeszítést kíván, egyszerre csak egy szokásunkon változtassunk, ha az biztonsággal megtörtént, jöhet a következő... Ugyanakkor, ha a világ leghatékonyabb cselekvőgépét faragjuk magunkból, akkor is szembe kell néznünk azzal, hogy NINCS MINDENRE IDŐ! Száz élet is kevés lenne, hogy minden vágyunkat kiéljük, minden tervünket megvalósítsuk. Ezért az elvégzendőket mindenképpen rangsorolni kell, elválasztva a sürgős és a fontos, a nem sürgős és a nem fontos feladatokat. Segit ebben egy nagyon egyszerű táblázat, a sürgős-fontos négyszög: I\IEM FONTOS NEM FONTOS SÜRGŐS NEM SÜRGŐS 3. fl. FONTOS FONTOS NEM SÜRGŐS 2. Ha ennek megfelelően csoportosítjuk a tennivalóinkat, könnyen áttekinthető és jól használható segédletet kapunk - feltéve persze, hogy helyesen minősítjük a ránk váró feladatokat. A számok a cselekvési sorrendet jelentik. Mint látjuk, a fontos, de nem sürgős dolgok elintézése elsőbbséget élvez a sürgős, de nem fontos dolgokhoz képest - és épp ez az, amit sokan nem tudatosítanak magukban. Persze, a tudományos és tapasztalati módszereknek se szeri, se száma. Egy ismerősöm cetlikkel pakolja tele reggel az egyik zsebét, és a napját akkor tekinti befejezettnek, ha a zsebe kiürült, vagyis mindent elintézett, amit aznapra tervezett. Egy másik ismerősöm egyszerűen csak tízig számol: ha tíz dolgot megoldott, elvégzett, elégedett a napjával. Egy harmadik pedig kitalálta az időfutószalagot. Az asztala bal oldalára teszi a frissen beérkezett aktákat, iratokat. Minden nap új adag érkezik, az iratcsomók tehát lassan vándorolnak az íróasztal jobb oldala felé. Ami eljut a széléig, az beleesik a papírkosárba - és viszlát! Ahogy a módszer atyja mondja: ha valami a kábé két hét alatt nem kerül a kezébe, az már tárgytalanná vált, nem kell vele foglalkoznia. És esküszik, hogy a módszer kiválóan működik... Bár az időgazdálkodás elsődleges célja látszólag az, hogy a munkahelyünkön jól boldoguljunk, a jelentősége ezen messze túlmutat. Az időnkkel gazdálkodva az életünkkel és a velünk, a körülöttünk élők életével gazdálkodunk. Az időgazdálkodás művészete az egyensúlyozás művészete. Ezen is múlik, mennyi stressz ér bennünket, és azt hogyan kezeljük, miként tudjuk megőrizni az egészségünket és az aktivitásunkat, mennyi időt tudunk a szeretteink körében tölteni, és azt hogyan tudjuk a testi-lelki-szellemi gyarapodásuk elősegítésére fordítani. Valószínűleg csak egyszer élünk itt, a Föld nevű bolygón, kimért időben, méghozzá eléggé nagy felfordulás közepette. Az időgazdálkodás abban segít, hogy ezt a szabott időt minél okosabban és hatékonyabban tölthessük el.
