Képmás, 2004
1. szám
TÁMOGATÁSAINK KEMÉNY FÁBÓL FARAGTÁK ... A hosszas kórházi kezelés, az évekig tartó rehabilitáció után gyakorlatilag elölről kellett kezdenie mindent. Mostanra már odáig jutott, hogy két másik asztalossal társulva egy kis műhelyt bérel a budapesti, Balázs Béla utcai Poliházban, amelyet a fiatal vállalkozók támogatására hoztak létre. Jelenleg azért küzd, hogy lépésről-lépésre beszerezhesse a szakmájában nélkülözhetetlen gépeket. Úgy számol, hogy legalább kétmillió forint kellene erre a célra. Eddig már mintegy hatszázezer forint értékben tudott gépeket vásárolni, s ebben benne van az Egri Dohánygyár hetvenezer forintos adománya is. Boldogan mutatja a modem marógépet, amit abból az összegből vett, és amihez már néhány marófejet is sikerült beszereznie. De sok minden hiányzik még, szerencsére a kollégái gépeivel is dolgozhat, így a vállalt munkákat jó minőségben, a megbeszélt határidőre el tudja készíteni. Ami nagy szó, hiszen, ami rutinmunka egy egészséges asztalosnak, neki csupa kihívás és erőfeszítés. Az orvos figyelmeztette: nem biztos, hogy jót tesz magának ezzel, de ő meg van győződve róla, hogy a munka a legjobb rehabilitáció, sokat erősödött, mióta dolgozik, használja az izmait. Igaz, a gerince nagyon elfárad, a háta megfájdul egy-egy műszak végére. Pihenésképpen tanul, hiszen negyedikes az esti gimnáziumban, illetve pályázatokat szerkeszt. Most például mozgássérültek részére tervezett bútorok készítéséhez keres támogatókat, illetve vevőket. Ha valaki, hát Tamás tudja, milyennek kell lennie egy bútornak, hogy ne akadályozza, hanem segítse a tolókocsiba kényszerültek életét. Az anyagot is ő szerzi be, húszéves Trabant Hyco- matjával járja a várost válogat a zsanérok, fogantyúk, festékek között, méretre vágatja a bútorlapokat, szerencsére mindenütt akadnak rendes emberek, akik segítenek anyagot mozgatni, rakodni. Jelenleg székeket restaurál, egy számítógép asztalt készít magának, gyerekrácsot egy ismerősének, szekrényt egy megrendelőnek és egy kerekesszékre szerelhető, kétfelé hajtható asztalkát egy sorstársának. Szeretik a munkáit, mert nagyon precízen, lelkiismeretesen dolgozik. Vannak megrendelései, de nagyon nehéz a beruházásokat kigazdálkodni. Reklámra nincs pénze, gyakorlatilag kézről-kézre adják a megrendelők. Nem akar meggazdagodni, de azt szeretné elérni, hogy neve legyen, hogy értékeljék a munkáját. Hogy ha azt mondják egy bútorra, ezt Répássy Tamás készítette, az egyet jelentsen a szépséggel és a minőséggel. Hét évvelezelőtt eyy közúti balesetben a sir oki Répássy Tamás olyan súlyos sérülést szenvedett, hocjy deréktóllefelé megbénult, és kerekesszékké kényszerült. Sokan feladnák ilyen kelyzetken, de őt nem olyan fákólfaragták: hihetetlen akaraterővelés szívóssáyyalelérte, hoyy ismét eredeti szakmájában, asztalosként dolaozík.
