Képmás, 2003
2. szám
NINCS TŰZ, BABÁM! És hogy ne is legyen, azért gyakorlatoznak rendszeresen a vállalati tűzoltóink. E gyakorlatok csúcspontját a versenyek jelentik, ahol a többi csapattal és az idővel megmérkőzve feketén-fehéren kiderül, milyen a felkészültségük. Május végén Szilvásváradon rendezték meg a megyei versenyt, amelyen mind a férfi, mind a női tűzoltórajunk részt vett. Az erdőkkel körülvett dombok közé ékelődő sportpályán egyszerre több helyszínen folyt a vizes és a száraz szerelés, illetve az akadályfutás. Ez utóbbi szépségét az adja, hogy bakancsban kell szaladni, és a bevállalósabb rajtagok csőben kúszhatnak, palánkon lendülhetnek át és gerendán egyensúlyozhatnak, mindezt persze időre. A száraz szerelés szokása nyugatról jött be, de a magyar tűzoltó szíve a vizes szereléshez húz. Éles helyzetben is akkor kész bevetésre a tűzoltó, ha már zúg mögötte a szivattyú, és kitör a fecskendőből a vízsugár. A mieink mozdulatait figyelve azonnal látható volt, hogy összeszokott csapatról van szó, és mint Balog József tűzvédelmi mérnöktől megtudtuk, nem bíztak semmit a véletlenre: a versenyt megelőző napon a helyszínen edzettek, hogy szokják a pályát. A felkészülésnek meg is lett az eredménye: a versenyszerelésben a férfiak és a hölgyek is az első helyen végeztek. A vizes szerelésben a férfiak a második, a nők pedig az első helyet szerezték meg. Lipóczi József felkészítő munkáját egy díszfokos adományozásával ismerte el a Heves Megyei Tűzoltó- szövetség a női csapat pedig elnyerte a szilvásváradi kemping különdíját, így egy hétvégét tölthetnek majd a bükki faluban. A tűzoltóink teljesítményével elégedett vagyok, hiszen tartottuk a tavalyi helyezéseinket. A siker a lelkiismeretes és alapos felkészülésnek, a rendszeres tréningeknek és a jó csapatszellemnek köszönhető - értékelte az eredményt Balog József. Koncz János ft «rpv- VF»/*
