Képmás, 2003
2. szám
tsi» VÉGIGSÖPÖRT A SALES A VÁROSON HŐSÉGBEN A HŰSÉG VÁROSÁBAN Június elején Sopron nemcsak a húsén, de a hőség városa is volt. Országjárásban eltikkadt testünket-lelkünket a Fertő-tóhan üdítettük fel- estefelé, szigorúan munkaidő után. Hétköznap lévén ugganís a város eggíkfő nevezetessége, Lőrínczg Zoli kollégánk keméngen dobozott. A Borostyán-út ékszere Sopron történetét kezdjük talán mintegy tizenkétmillió évvel ezelőtt, amikor a területén a Pannon-tenger hullámzott. A fenékre lerakódó rengeteg tengeri katyvaszból képződött az első osztályú lajtai mészkő, amiből a rómaiak felépítették Scarbantiát. A birodalom egyik legfontosabb északi határvárosa virágzását egyrészt a benne állomásozó helyőrségnek, másrészt annak köszönhette, hogy a híres kereskedelmi útvonal, a Borostyán-út egyik állomása volt. Egyszer fenn, másszor lenn, így forog a nagy kerék: a Római Birodalom is lehanyatlott, és a lassan bontakozó középkorban új épületeket emeltek a régészek szerint gyönyörű ókori város maradványaira. Így azokból nem sokat láthatunk, de jó tudni, hogy ott vannak valahol alant, megfelelő alapokat teremtve a város többszöri újjáépítéséhez. Jól példázza az egymásból sarjadó és táplálkozó korszakokat Sopron leghíresebb épülete, a Tűztorony is, amelynek körerkélyére kétszáz lépcsőt megmászva juthatunk fel, hogy megcsodáljuk a panorámát. A torony római falmaradványokon áll, a középkorban az északi városkaput
