Képmás, 2003

1. szám

kelt a termelésszervezés, ezért átkértem magam a termelési osztályra. Szülés után az előkészítésen folytattam a munkát, osztályvezetőhelyettesként, majd 1991-től osztály- vezetőként, 2001. júliusa óta pedig raktározási vezető vagyok. Nem éreztem, hogy küzdenem kellene azért, hogy férfi beosztottaim elfogadjanak, talán azért, mert nem főnökként, sokkal inkább munkatársként közeledtem hozzájuk. Persze, voltak nehezebb időszakok a gyárban töltött huszonhét év alatt, de mindig megkaptam a segítséget a beosztottaimtól, a főnökeimtől, és a családomtól is. Talán még jobban is segítettek, hogy nő vagyok, én pedig nem éreztem gyengébbnek magamat attól, hogy elfogadtam a segítségüket. Nem tudom, mennyiben női tulajdonságok, hogy jó a beleérző képességem, a realitás- érzékem, türelmes vagyok és szeretek szervezni. Ez utóbbira bizony nemcsak a munkában van szükség hanem a családban is. A férjem három műszakban dolgozik, ennek ellenére sokat segít. Az anyai szerephez és a belőle következő tennivalókhoz és feladatokhoz pedig a legtöbb munkát hozó időszakokban is következetesen ragaszkodtam. Szerintem ugyanis egy nő csak úgy tud hosszú távon is sikeres vezető lenni, csak akkor tud a munkájára figyelni, ha a hátországa, a családi élete rendezett.

Amikor itt, agyárban megismerkedtünk, Judit már vezető beosztásban volt, így én készen kaptam ezt a helyzetet. Vezetőnek lenni sok

elfoglaltságot jelent, és a Philip Morris-os korszak még több tennivalót hozott. De természetesen alkalmazkodtunk ehhez a helyzethez: mivel a hétköznap esték rövidek, és az én műszakbeosztásom miatt gyakran napokig szinte nem is nagy on találkozunk, a házimunkát hétvégén végezzük.

A feleségem a következő hétre előre elkészíti az ennivalót, mi pedig a nagyfiammal takarítunk. Éppen ezért számunkra igazi ajándék a nyári szabadságideje, amikor valóban kipihenjük magunkat.

(Sebe József, Termelési csoportvezető)