Képmás, 2003

1. szám

nak az édesanyjukra. A fiam már tizenöt éves, a lányom tizenkettő, és mindketten megértik, és elfogadják, hogy keményen dolgozom. Minden nap időt szakítunk arra, hogy megbeszéljük, mi történt velük, ha szükség van rá, segítek a tanulásban is. Sok olyan teendőt elvégzek nekik és körülöttük, amit már talán nem is kellene, de ezzel is azt akarom mutatni nekik, hogy mennyire fontosak nekem. Pl. én készítem el a tízóraijukat is minden nap. Egyszerűbb lenne persze választani a két szerep között, de ez nem megy mindenkinek. Én is megvívtam a csatát önmagámmal, próbáltam csak családanya lenni, de tudomásul kellett vennem, hogy nekem kellenek a munkában elért sikerek, különben előbb-utóbb családanyaként is boldogtalan lennék. Egyébként is azt vallom, hogy ha már úgy alakult, hogy férfiak vezetik a világot, legyenek körülöttük nők is, akik kicsit másképpen gondolkodnak, a másik legyőzése helyett inkább a megegyezést, az okos kompromisszumot keresik, akik inkább integrálnak, mint szembeállítanak. Ez persze nem azt jelenti, hogy képtelenek vagyunk a határozott lépésekre: időnként nagyon kemény döntéseket kell hozni és végigvinni. Én egy percig sem bántam meg hogy vállaltam ezt az életformát: szeretem a sikert, az elismerést, a jó fizetést. Bármire képes vagyok a sikerért - de csak akkor, ha tudom, hogy közben a gyermekeim is rendben vannak.

Hat éve dolgozom együtt Judittal, és úgy érzem, még mindig fejlődik a kapcsolatunk, ahogy egyre jobban megismerjük egymást. Ezekben az években világossá vált, hogy sok tekintetben különbözőek vagyunk, de ez nem a különböző nemhez tartozásunkból adódik véleményem szerint, hanem az eltérő személyiségünkből következik. Éppen ezért különösebb jelentőséget nem is tulajdonítok annak, hogy nő a főnököm. Az emberi értékeket keresem benne is, mint bárki másban, és szerencsére nem kell sokat kutatni, hogy találjak ilyeneket. Nagyon tisztelem azért, hogy a hallatlan nehézségek ellenére össze tudja egyeztetni a munkáját az anyai feladataival, a két gyermeke nevelésével.

(Dr. Nagy Attila vállalati jogtanácsos)

„Alapvetően fiűsítva vagyok"

Lékó Lászlóné termelési főosztály- vezető sok-sok férfi főnöke, bár mint mondja nem ez számít.

Azért furcsa nekem erről a témáról beszélni, mert természetes számomra ez a helyzet, mivel régóta vezető pozícióban vagyok.

1975-ben jöttem a Philip Morris Magyarország Kft. elődjéhez, az Egri Dohánygyárhoz, és négy évvel később a minőségellenőrzési osztály vezetője lettem.

Érdekes időszak volt az, hiszen fiatal és nő voltam - nem tagadom, hogy voltak gondjaim, és nehezebben jött az elismerés. Fokozatosan elértem, hogy elfogadtak, és egy idő után már nem volt téma, hogy nő létemre egy műszaki területet vezetek. A Philip Morris megjelenésével ez még kedvezőbben 3 t