Képmás, 2003

1. szám

AZ EURÓPAI UNIÓ TÖRTÉNETE ÉS FEJLŐDÉSE

Cl tnáseclit'' világtiábe'uí után 6$ cu'úpfii bébe és fiejledés s$cny?entjábél kulesfientesságú vett, hegy lébtejejjen egy ke^es intéynényeben alapúié s^e’weyet, amely egyds^t lehetetlenné tes'g egy újabb hábe'uit és fieleldja a 7~,»aneiae,is:}ág és 'áléenete’ts'fág bevetté évs^ágades ellentétet, más'iés^t a gazdasági egyútbnűbedés fiejtesgté- sével visszaadja ésjavítja a$ eu'tépai e’^s^ágeb ve\senybépességét a világ - bfin, haumad'bszt ellen - súlyt bépe^ * vett specif (is - la e^sgágebbal szemben.

E céloktól vezérelve alakította meg 6 nyugat-európai ország az ötvenes években a három Közösséget, a mai Európai Unió előd- szervezeteit. Az Európai Szén- és Acélközösséget (a Montánuniót) alapító Párizsi Szerződést 1951. április 18-án, az Európai Gazdasági Közösséget (az EGK-t) és az Európai Atomenergia Közösséget (az Euratomot) létrehozó két Római Szerződést pedig 1957. március 25-én írta alá Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország.

A tagállamok a külön létrehozott három Közösség intézményeit később összevonták, és az Európai Közösségek (EK) elnevezést használták. Az EK központi céljaként a tagállamok vámunió és közös piac létrehozását jelölték meg. A vámunió a kereskedelmi korlátozások (vámok, kvóták) felszámolását és a külső országokkal szemben közös külkereskedelmi politika folytatását jelenti, míg az egységes belső piac olyan terület, amelyen belül az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabadon, akadályoktól mentesen mozoghat. 1973-ban az EK-hoz csatlakozott

Dánia, az Egyesült Királyság (Nagy- Britannia) és Írország, 1981-ben Görögország majd 1986-ban Portugália és Spanyolország is. A tagállamok száma ezzel 12-re nőtt.

A vámuniót az EK-ban már 1968-ra kiépítették. Az egységes belső piac, azaz az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő akadálymentes mozgása azonban a nyolcvanas évekre sem valósult meg tökéletesen. Ezért a tagállamok - akiket ebben a világgazdaságban való versenyképességük növelése is ösztönzött - úgy érezték, hogy integrációjukat tovább kell erősíteniük, és az ún. Egységes Európai Okmány 1986. február 18-ai aláírásával meghirdették az egységes belső piac programját. Az egységes piacot - amely a közös piac magasabb szintjét jelenti - a még létező akadályok felszámolásával, a nemzeti jogrendszerek harmoni-