Képmás, 2003
4. szám
ÜNNEP Borbála-ág Szent Borbála napján, december 4-én a lányok cseresznye- vagy orgonaágat törtek, és vízbe tették. Ha az ág kizöldült és karácsonyra kivirágzott, közeli férjhezmenetel- ben reménykedhettek. A zöld ág ősi szimbólum, az élet, a termékenység jelképe. Miklós napja Szent Miklós püspök a keleti egyház legjelen tősebb szentje, aki segítette a szegényeket. A gyerekek azóta is várják a jóságos Mikulás bácsit, aki december hatodi kán rendre meg is érkezik... Luca napja December 13-án kezdték faragni a Luca székét, melyet karácsonyra fejeztek be. Elvitték az éjféli misére, és aki ráállt, megláthatta, kik a falu boszorkányai. A lányok előszeretettel jósolgattak ezen a napon. Egerben például kis papírdarabokra írták a legények neveit, és gombócokba gyúrták. A gombócokat kifőzték, és amelyik legelőször a víz tetejére emelkedett, kimerték, szétszedték. Amelyik legény nevét rejtette, az lett a férjük. Betlehemezés A magyar ünnepkör égjük legkedvesebb szokása a betlehemezés. Karácsony előtt házról házra jártak a legények, és némi enni- innivaló fejében mutatták be a Jézus születéséről készített kis előadásukat. Karácsony estéje Ez a nap számos hiedelmet vonzott. Dologültó napnak tartották, csak a főzés, és a takarítás volt megengedett. TUos volt kölcsönadni, mert az elvitte volna a gazda hasznát. Lencsét főztek a jószágnak, hogy nagy legyen a szaporulat Szerencsésnek tartották, aki ezen a napon halt meg mert az bűnbocsánatot nyert. Az esti vacsoránál is mindennek jelentése volt. Az abroszt csak ezen a napon használták, az év többi részében ezzel takarták le a beteget. Az asztal alá szénát, szalmát tettek, amit később kivittek az állatokhoz, hogy jó egészségük legyen. A babból, lencséből, mákból készült ételek a gazdagság anyagi biztonság utáni vágyat jelképezték. Az ünnepi almából mindenki kapott egy gerezdet, aki az asztal körül ült, s míg elfogyasztották, egymásra gondoltak. Regöl és Szent Istvánt a keresztények első vértanújaként tartják számon. Neve napján, december 26-án volt szokásban a regölés, amely a betle- hemezéshez hasonlóan zajlott, ám a néprajzkutatók szerint a regöléskor énekelt versek a téli napfordulóhoz kötődő, archaikus szövegek voltak. E rövid ismertetőből | láthatjuk, hogy a téli napfordulóhoz kötődő pogány hiedelmek hogyan ötvöződtek a keresztény vallásossággal. Ezekbe az időkbe visszaré- vedve nem egy idegen világban járunk, hanem az őseink között, akiknek a létezésünket köszönhetjük, és akik éppúgy a maguk képére formálták az ünnepeiket, ahogyan azt mi is tesszük. Gondoljunk rájuk is egy pillanatra, amikor a szentestén majd körülüljük a szépen megterített asztalt.
