Képmás, 2003
4. szám
Söröző lett, ahol már karmsabb volt a hangulat. Játékgépek és biliárdasztal színesítették az éjszakai életet, a wurlitzerből lakodalmas zene szólt, és az asztaloknál olyan arcok ültek, hogy Tarantino azonnal szerződtette volna őket kisebb-nagyobb epizódszerepekre. De a lányokat itt is szerették, olyannyira, hogy Annamari megkapta az első kedves kérést: ugyan adná már meg a telefonszámát Ügyesen kivágta magát azzal, hogy nincs telefonja, és igyekezett a számítógépre koncentrálni, egy kedves mosollyal pótolva a telefonszám hiányát. Anna és Laura profi pszichológusra valló érzékkel kommunikált a törzsközönség- gel, gyorsan és hatékonyan dolgoztak, és így viszonylag gyorsan továbbindulhatott a kis csapat. A következő állomáshelyen, a Nádas Sörözőben egy gombostűt alig lehetett volna leejteni, akik nem fértek be, a teraszon üldögél1 □ tek néhány ital mellett a nulla 1 t_J fokos hidegben. Mi azért bepré- selődtünk valahogy, miután a tagbaszakadt kidobók védelmet ígértek a hostesseknek. Itt már diszkó is volt: a változatosság kedvéért lakodalmas zenét nyomatott a lelkes lemezlovas, a még lelkesebb közönség pedig fáradhatatlanul táncolt, bár olyan sokan voltak a kis tánctéren, hogy bonyolultabb figurákat helyhiány miatt nem tudtak mutatni. A lányokat itt is kedvesen fogadták, sőt, nagy örömmel merültek velük társalgásba azok, akik a táncparkettről a fal melletti asztalokhoz szorultak. Robi itt figyelt fel arra, hogy Annamari ügyes és kedves, de nem mosolyog eléggé, és ezt a szakmai észrevételt azonnal meg is osztotta az egynapos hostessel. Úgyhogy Annamari attól kezdve már mosolygott is - senki meg nem mondta volna, hogy aznap kezdte a szakmát. A lányok nem elégedtek meg a benti vendégekkel, hanem lelkiismeretesen végigjárták a teraszt is, újabb embereket győzve meg, hogy az addig szívott cigarettáik helyett inkább L&M-et válasszanak. Úgyhogy Robi egyre elégedettebb arckifejezéssel irányi- totta át a csapatot a negyedik, és aznap egyben utolsó célállomásra. A Tangó Sörözőben a rockosabb fazonok és a helyi értelmiség tagjai adtak hétvégi találkát egymásnak, úgyhogy itt keményebb zene szólt, ám annyiban erős volt a hasonlóság az előző kocsmával, hogy a gombostűnek itt sem lett volna sok esélye földet érni a rendkívül magas népsűrűség miatt. Ezért a vendégek egy része itt is a teraszt választotta, ami mindenképpen bátor tettnek minősíthető, tekintettel a Tiszaújvárosban akkor uralkodó dermesztő hidegre. Ami egyébként a játékos kedvet sem hűtötte, úgyhogy Annamarinak volt tennivalója bőségesen: egyik asztaltól a másikig vonult kis laptopjával és immár nagy' mosolyával, ami, talán a jó kis bőrkabátnak köszönhetően azért nem fagyott az arcára. Nála jobban már csak Robi mosolygott, hiszen csapata éjjel egy órára bőven teljesítette a kitűzött tervet. Annamari azt is megtudhatta tőle, amíg a közeli benzinkútnál a gépi kávét kortyolgatták, hogy általában ez az időpont a műszak vége: a tapasztalat szerint az alkoholos befolyásoltság ekkortájt kezdi elérni azt a szintet, amely fölött már nincs sok értelme az interakcióknak, mert azokra a megszólítottak másnap valószínűleg úgysem emlékeznének, így aztán Eger felé fordítottuk a terepjáró orrát, és amíg a fogyatkozó Holdat figyeltük fél szemmel, Robi elemezte a tapasztalatait. Annamari megtudhatta, hogy árgus szemű alkalmi főnökének értékelése szerint szépen helytállt: csinos volt, kedves, ügyes és talpraesett. Úgyhogy, mondta Robi, fontolóra veszi, hogy állandó beugrós helyettessé lépteti elő az egy alkalomra mélyvízbe dobott új kolléganőt. Aki ez ellen egyáltalán nem tiltakozott...
