Képmás, 2002
3. szám
ESEMÉNYEK VEZÉRCSERE A DOHÁNYGYÁRBAN Nagy meglepetést okozott a bejelentés augusztus elején: Vecsernyés Csabát Lausanne-ba helyezik át, Egerbe pedig új gyárigazgató érkezik: Josef Baumann, aki eddig a lausanne-i központban dolgozott. Az utód érkezésének hire nagy várakozást és kiváncsiságot keltett mindannyiunkban. Csabát jól ismertük már mire igazgató lett. A kinevezése előtt is, azóta pedig még inkább gyakori szereplője volt a vállalati híreknek és többször megjelent a városi és regionális sajtóban is. Azok is közeli ismerősnek érezhették őt, akik nem dolgoztak közvetlenül mellette, a sajtóból olyan sok mindent megtudhattunk róla. Az új igazgatót viszont igen kevesen ismertük a mostani dohánygyáriak közül, bár Joe-nak volt már nálunk "múltja", azaz régebbi kapcsolata a gyárral. Mindenesetre ilyenkor természetesen adódik az ötlet, hogy az első "Isten hozta a fedélzeten!" után kifaggassuk az újonnan jött munkatársat - már amennyire hagyja magát -, kicsoda ő, honnan jött hozzánk.- Mondj magadról pár mondatot bemutatkozásképpen, kérlek.-45 éves vagyok, nős, két fiúgyermekünk van. Raphael 12 éves, Sebastien pedig 14. Mérnök-üzemgazdászként végeztem az egyetemen, ez az eredeti szakmám. A londoni Open University-n szereztem MBA képesítést is a mérnöki diplomám mellé.- Mióta dolgozol a Philip Mórásnál? Dolgoztál már korábban is külföldön?-1980-ban jöttem a Philip Morrishoz mint operations gyakornok. Tizennyolc-hónapos képzési programban vettem részt, amely Belgiumban, Hollandiában és Svájcban zajlott. A tréning-programot követően projekt mérnökként új licenc-projektek kidolgozásában vettem részt. Később különböző országokban a licenc-termelés felügyeletével bíztak meg. Ez a feladat hozott először Egerbe 1984-ben. Az itteni licenc-termelés felelőse voltam a Philip Morris részéről 1984-86 között. Azalatt a két év alatt gyakran utaztam Egerbe. Egeren kívül két másik gyár is tartozott hozzám abban az időszakban: az NDK-beli Nordhausen és Drezda dohánygyáraiban a Marlboro gyártás felelőse voltam. 1986. végéig folytattam ezt a munkát. Ekkor új megbízást koptam; az NDK piacnak a felelőse lettem. Egy évvel később ehhez hozzájött kiegészítő megbízatásként Csehország. Később, 1990-től 1992-ig a lengyel piacért voltam felelős. 1992-ben megváltom a cégtől, hogy önálló vállalkozásba fogjak. Csehországban alapítottam egy kereskedelmi céget egy cseh partnerrel közösen. A cég profilja ital-nagykereskedelem volt. Ezt a vállalatot 1996-ban eladtuk a Bacardi-Maitininak. Ezt követően egy német cég svájci leányvállalatának voltam az ügyvezető igazgatója. A vállalat az irodabútor-ipar számára gyártott és forgalmazott gázrugókat és hasonló alkatrészeket. 1998-ban jöttem vissza a Philip Morrishoz mint a keleteurópai régió gyárakért felelős menedzsere. A munkámhoz tartozott oz új leányvállalatoknak nyújtandó műszaki segítség. A csoportunk részt vett együttműködési programok kidolgozásában és lebonyolításában, benchmarking készítésben és több akvizíciós projekt összehozásában is részünk volt.- A nyolcvanas évek közepén már volt kapcsolatod Magyarországgal. Milyenek voltak a mostani ideérkezés alkalmával a benyomásaid? Vettél észre változásokat?- Rengeteg a változás, úgy értem, rengeteget fejlődött az ország. Nagyon nagy az előrelépés az infrastruktúrában, és a mindennapi élet egyéb igen fontos területein. Ezt tapasztalom Budapesten és Egerben is.- Milyennek találod az itteni embereket?- Az emberek nem változtak, amióta először itt jártam. Kedvesek, és ami az üzleti életben igen fontos, jól képzettek. Nagyon nagy benyomást tesz rám és a családomra a magyarok közvetlen, kedves vendégszeretete is.- Milyennek találod az egri gyárat más Philip Morris gyárakkal összehasonlítva?- Az úgynevezett zöldmezős beruházásokkal, azaz városon kívül felépült új gyárakkal összehasonlítva az egri gyárban okadnak kényelmetlenségek. Úgy értem, a logisztika itt bonyolultabb, a gépek elhelyezése igazán kreatív megoldásokat igényel a meglévő adottságok miatt. Ezeket a kényelmetlenségeket azonban az itteniek professzionalitássaI, odafigyeléssel nagyszerűen leküzdötték. Őszintén úgy látom, remek munkát végeztek és végeznek. Másfelől pedig a zöldmezős gyárak praktikus megoldásaival, funkcionális szempontok szerint elkészült épületeivel szemben az itteni épületek fantasztikusan szépek, lenyűgözőek. A karbantartásuk is pompás. Mindez alapján őszintén mondom, az itt dolgozók büszkék lehetnek a szép épületeikre és a nem kevésbé gyönyörű parkra.- Hogy érzi magát a Baumann csalód Magyarországon? Nagy változást hozott az életetekbe a költözés?- Igen, ez valóban nagyon nagy változás mindannyiunk életében. Bizonyos problémákkal szembe kell néznünk, például hogy nem beszélünk magyarul, és ez megnehezíti számunkra a kapcsolatteremtést az itteniekkel. De nyilván ez sem lesz lehetetlen, hiszen a magyarok jól beszélnek idegen nyelveket, és segítenek nekünk a beilleszkedésben. Jómagam és a családom el vagyunk ragadtatva a magyarok kedvességétől, a barátságos fogadtatástól és persze az ország szépségétől. Nagyszerű élmény ez mind a négyünk számára, nem is akarunk egyhamar hazaköltözni.- köszönöm szépen az interjút, sok sikert kívánok. Frecskó Erika
