Képmás, 2002
1. szám
HÍREK SZÁZ EV, SZÁZ LEPESSEL MEGNYÍLT AZ EMLÉKTÁR Dohánygyári és múzeumi raktárakban, levéltári archívumokban, nyugdíjas dolgozóink fiókjainak mélyén hevertek eddig azok a tárgyak és dokumentumok, amik most új életre keltek, és az egri dohánygyár történetét elevenítik meg az Emléktár látogatóinak. Száz lépéssel száz évet halad az időben, aki belép az egykori dohányraktárban kialakított múzeumba. Fejkendős parasztasszonyt láthat a gyár századfordulós fotóján, és a padlóba vágott ablakon át megfigyelheti, hogyan zárja le az egy emelettel lejjebb szorgoskodó robot a frissen gyártott és csomagolt cigaretták kartondobozait. A kezdő- és a végpont között korszakokon lépked át a látogató: megtekintheti az épületek eredeti tervrajzait, a szivargyártás szerszámait, a termékek csomagolásának változásait, a reklámok fejlődését, a szépen restaurált első cigarettagyártó gépeket, a szocializmus évtizedeit felidéző irodát, brigádnaplókat és okleveleket, a jelentős mérföldkőnek számító licencgyártás megindítását, majd a Marlboro megjelenését a termékpalettán, ami előrevetítette a jövőt, ami számunkra a jelen: a Philip Morris magyarországi vállalatának kialakulását és sikeres működését. A december 14-i ünnepélyes megnyitón Vecsernyés Csaba gyárigazgató többek között ezt hangsúlyozta: „Ez a kiállítás elsősorban a volt és a jelenlegi dolgozóinknak szól. Az Emléktár közvetlenül bizonyítja, hogy a munka, amit évtizedeken át végeztek, illetve végeznek ma is, nem csupán anyagi értelemben vett értéket termel, hanem ipart, kultúrát és közösséget is formál. A kiállítás jövendő dolgozóinknak is szól: bizonyára megkönnyíti majd a beilleszkedésüket, megismerkedésüket új munkahelyükkel. A gyári múzeum a gyárlátogatások egyik jelentős állomása lesz. Akik megtisztelnek bennünket érdeklődésükkel, átfogó képet kapnak nemcsak a dohánygyár, de egy nagy hagyományokkal rendelkező iparág történetéről is." Január elején több, mint háromszáz nyugdíjasunk látogatott el ismét egykori munkahelyére, hogy megtekintse az Emléktárat. Meghatottan járták végig a száz évhez tartozó száz lépést, mert a kiállított tárgyak felébresztették szunnyadó emlékeiket, és visszahozták a régi időket, amik számukra új idők voltak, tele fiatalsággal, munkával, örömökkel és bánatokkal: élettel. Csoda-e, ha itt-ott egy-két könnycsepp is kibuggyant? Azért, hogy az emlékek újra élnek, köszönet illeti a Dobó István Vármúzeum szakembereit, Fehér László belsőépítészt, a kivitelezésben közreműködő egri művészeket és iparosokat, és természetesen azokat az adományozókat, akik személyes emléktárgyaikról mondtak le azért, hogy a gyár múltja a köz számára megelevenedhessék. Nevüket tábla őrzi az Egri Dohánygyári Emléktárban, amelynek látogatási rendjéről rövidesen döntés születik.
