Képmás, 2001

3. szám

ALKALMAZOTTI KAPCSOLATOK

AZ ELSŐ TÍZÉVESEK

ki idén üdvözölhetünk először pesti kollégákat a törzsgárdások között. Tóth Ildikó, Csákányi Edit és Tövisi András éppen tíz éve léptek be a Philip Morrishoz. Arra kértük őket, hogy elevenítsék fel a számukra legérdekesebb, legfontosabb pillanatokat és időszakokat.

Tóth Ildikó marketingigazgató

Tóth Ildikó- A hajdani Skála Reklámstúdió volt első munkahelyem 1987-től, mely később Yound and Ribacam-re változott, ahol ügyfélkapcsolati igazgatóként dolgoztam 1991-ben. Ekkor a Philip Morris Képviseleti Irodánál épp egy promóciós vezetőt kerestek, és én kíváncsiságból elmentem az interjúkra. Kettőre Budapesten és egyre Lausanne-ban. Harmincpercenként újabb igazgatóval és elnökhelyettessel találkoztam egy bő napon át, és úgy találtam, hogy ahol ilyen komolyan vesznek egy felvételi interjút, és ilyen képességű vezetők irányítják a céget, az nem lehet egy rossz hely. 1991 nyarán kezdtem Budapesten promóciós vezetőként a munkát, és rögtön a sűrűjébe csöppentem. Forma-l-es futam, Rally, hazai gyártású Marlboro-bevezetés, Multifilter-árcsök- kentés, Helikonnak új csomagolás kidolgozása. Közben a kis csapat is megváltozott, 1991 végén az egri dohánygyár megvásárlását követően hirtelen egy nagyvállalatnál találtam magam, több mint ezer kollégával és új külföldi vezetőkkel mint Gregory Courtier, Francis Didier. Alighogy belerázódtam a munkába, 1 994 tavaszán - legnagyobb meglepetésemre - Svájcban, a marketingosztályon kaptam állást. Három országban végeztem szak- tanácsadói munkát, Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában. Volt idő, amikor Lausanne-ban es Prágában is volt bérelt lakásom, csak itthon nem.

Svájcban nagyon jól éreztem magam. Huszonkilenc éves voltam, és egy mind szakmai mind magánéleti szempontból nagyon aktív időszak után jöttem el Magyarországról. Budapest változott, pörgött, agresszív volt, tele lehetőségekkel és türelmetlenséggel. Svájc ezzel szemben maga volt a megtestesült nyugalom. A központ jó nemzetközi kitekintést adott, és közben készültem a nagy feladatra, hogy egyszer majd marketingigazgatóként térhetek haza. Ennek második állomásaként egy embert próbáló feladatot kaptam Varsóban. 1996 elején cégünk megvásárolta a legnagyobb lengyel, a krakkói dohánygyárat, körülbelül négyezer dolgozóval. Kineveztek a lengyel márkákért felelős marketingmenedzsernek, mely újabb költözést jelentett. Reggel nyolctól éjjel tízig dolgoztam szinte mindennap majdnem két éven át. Közben az osztály 24 fősre gyarapodott, jó csapattá vált, és sikerült megállítani a hazai márkák, mint a Caro, Klubowe, Carmen, Zefir zuhanórepülését. Sőt, több márka még növekedni is kezdett. 1997 végére már egy jól működő, sikeres csapatban dolgoztam, sportoltam, kialakult a baráti köröm, mégis annak ellenére, hogy gyakran jártam haza, elkezdett hiányozni Magyarország (Ha olvastad ,A lét elviselhetetlen könnyűsége" című novellát, nos, pont azt éreztem).

1998 augusztusában itthon átvettem Guy Schroeck- ertől a marketingigazgatói posztot. Reisz Anna kivételével időközben az egész termékmanagement- csoport kicserélődött, és egy nagy, jól működő promóciós csapatot is találtam itt hirtelen. Újra nagyon izgalmas időszak volt, mely már megint a Forma-l-es futammal startolt. A magyar piac más volt mint 94-ben. Éretté vált. Nemcsak a piac, de a marketingosztály is, illetve az egész cég. Ami különösen tetszett, hogy más helyekhez képest jóval humánusabb menedzsmentet találtam itt. Nagy erőt adott a támogatás, melyet minden irányból élvezhettem. Az első jelentős projektem a tizennégy szálas Marlboro bevezetése volt, ami apró lépésnek tetszik, hatása azonban jelentős, mert nagy szerepet játszott abban, hogy a Marlboro mára a 18-24 éves felnőtt dohányosok egyik legkedveltebb cigarettájává vált. Most a reklámtilalom bevezetése ad sok tennivalót, hiszen ez a mi osztályunkon mindent fenekestül felforgatott. Mindannyian átmentünk a

változási görbén, és már elkezdtünk az új helyzethez illő új módszerekkel dolgozni. Időközben, 2000-ben megvettem életem első lakását, amit teljesen felújítottam, és az idén januári költözés óta maximálisan élvezek. Svájcban a vállalati csapatban kosaraztam, Lengyelországban elkezdtem komolyan teniszezni, amit itthon is folytattam, és az idéntől a repertoár kiegészült a jógával.

Csákányi Edit igazgatósági asszisztens- Magyarország legnagyobb gyógyszergyárában, az Orvostudományi Főosztály vezetője mellett dolgoztam mint idegennyelvű levelező, és a főosztály élén nem állt vezető már néhány hónapja, amikor a HVG- ben olvastam egy hirdetést, hogy multinacionális cég keres felső vezető mellé angolul beszélő munkatársat. Mivel nem éreztem jól magam abban a helyzetben, kapóra jött a lehetőség, másrészt úgy gondoltam, hogy a nyelvtudósomat is aktívabban használhatom. Jelentkeztem, és az első munkanapom 1991. július 1 -je volt a Philip Morris Services Inc. irodájában, ahol a teljes létszám kb. 20-30 fő volt még egy jó darabig.

Közvetlen felettesem, Gregory Courtier, az első ügyvezető igazgató volt, akivel az első hónap során csak néhányszor találkoztam 1-1 napra, amikor ellátott feladatokkal, majd augusztus 1-jétől már állandó jelleggel itt volt Budapesten. Megkezdődött az Egri Dohánygyár privatizációjának előkészítése. Olyan dolgok részese lettem, amelyek a mai napig meghatározó élményt jelentenek számomra. Lau- sanne-ból gyakori látogatónk volt Jean-Claude Kunz és a jogi osztály akkori képviselője, akik az irodában hosszú tárgyalásokat folytattak a budapesti Sher-