Képmás, 2000

2. szám

SZABADIDŐ- A román Torommal repültünk, mert olcsóbb a többinél, és jó o kiszolgálás. Az első élményünk, bogy az itthoni hideg utón valósággal letaglózott bennünket a reptér betonján a harmincfokos, párás forróság. Pedig éjszaka volt éppen...

Ahogy kiléptünk a vámról, azonnal megrohamoztak a helyi erők, akik a zaklatást a következő két hétben egy pillanatra sem hagyták abba. Mindenki ránk akart sózni valamit, taxit, cserépedényt, szálláshelyet, papirusztekercset, tamtamdobot, és persze méregdrágán. Az első két nap elköltöttük a pénzünk

Egyiptomba télen jó menni. Igaz, olyankor az arabok télikabátban és kötött sapkában járnak, mert a hőmérséklet időnként még harminc fokra is leesik, de a magyar ember az egyiptomi télben úgy kapkod kis sortjában a levegő utón, mint a partra vetett hal. Ezt állítják legalábbis azok az ICS-es kollégák, Szívós Péter és Szél László, akik tavaly novemberben mentek párjaikkal piramisnézőbe.

meg sehol, menet közben kell le- és felugrálni, a toxik olcsók, és mennek, mint a meszes, bár néha a sofőrök sem tudják, hova. A vonatok viszont, legalábbis az első osztályon elképesz- tőek: patikatisztaság, légkondi, nagy fotelok. Az A jó öreg piramisok egyike utas már éppen elszen- derülne, amikor ordítva megszólal a tévében a müezzin, majd arab szappanoperák mennek reggelig. Abban az országban egyet biztosan nem lehet: aludni I

Kairó nyüzsgése és múzeumai fantasztikusak, a piramisok szenzációsok, a luxori nagytemplom monumentális, a királyok völgyét kihagyni egyszerűen tilos, akárcsak a felukázást, azaz vitorláshajózóst

Asszuán felé a Níluson

felét, de szerencsére gyorsan okosodtunk, így végig kitartott. Kairó eszméletlen, tizenhatmillió ember próbál meg egyszerre közlekedni, KRESZ biztosan van, de még a rendőrt sem érdekli. Az egyetlen működő szabály: dudálni, nyomni a gázt, és majd csak lesz valahogy. A helyi járatú buszok nem állnak

Asszuánban a Níluson. Pihenésképpen néhány napot javaslunk a Vörös-tenger partján, némi búvárkodással a korallzátonyoknál.

Ami az étkezést illeti: kifejezetten finomakat ehetünk (kebab, kusheri, kofta, falafel - hogy melyik mi, tessék a helyszínen megfejteni), ha vállaljuk a hasmars kockázatát. Bevált módszer féldeci tömény étkezés előtt és után, de nem mindig használ, másrészt a hetven fokban enyhén ittason elég érdekes várost nézni. Vizet kizárólag bontatlan palackból szabad inni, csapvízzel még fogat se mossunk. Vigyázat, a WC-k állapota többnyire katasztrofális!

Valami oknál fogva az egyiptomiak nagyon szeretik a magyarokat, de ez nem akadályozza meg őket óbban, hogy ott kopasszák meg a turistákat, ahol csak tudják. Még arra is képesek, hogy pénzt kérjenek azért, mert szóba elegyedtek velünk. Alapszabály: alkudni, alkudni és alkudni, a varázsige pedig? Tourist Police! Ha nagy a baj, ez mindig bejön...