Képmás, 2000
2. szám
BÚCSÚZTATÁS JEAN-MARC PASCHE: „AZ EGYIK SZEMEM S, A MÁSIK NEVET" Jean-Marc a búcsúesten, kollégái körében Mikor e sorok megjelennek, volt személyügyi igazgatónk, Jean-Morc Pasche már Lengyelországban dolgozik és él. Ugyanazt a munkakört tölti be, mint Magyarországon: a Philip Morris lengyelországi vállalatának személyügyi igazgatója.- Az egyik szemem sír, a másik nevet - idézett egy magyar mondást még Egerben, utolsó itteni munkanapjai egyikén, amikor arról beszélgettünk, hogyan is telt a velünk töltött több mint három év.- Kicsit szomorú vagyok, hogy el kell mennem, mert nagyon megszerettem az országot és különösen az embereket. Másrészt örülök is, hiszen újabb kihívások várnak, új kollégákkal ismerkedem meg és dolgozok együtt, egy, o magyarországinál négyszer nagyobb vállalatnál. Krakkóban dolgozom és lakom majd, ami elég közel van Magyarországhoz, hiszen csak háromszáz kilométer a távolság. Szeptemberben már jövök is: a lengyel csapatot kísérem a közép-európai PM-vállalatok Egerben rendezendő futballtornájára. gozunk, hogy ne okozzunk az elkerülhetetlennél több fájdalmat, sőt, amit csak tudunk, segítsünk. A legutolsó közös tréningünk ismét meggyőzött arról, hogy kollégáim is ugyanígy gondolkodnak: ez a legnagyobb ajándék, amit kaphattam tőlük. Boldogabb és pozitívabban gondolkodó emberként megyek el Magyarországról, mint ahogyan 199/ áprilisában idejöttem, és ezt szeretném külön megköszönni a közvetlen beosztottamnak (azoknak is, akik mór elmentek), az egész személyügyi osztálynak, igazgatótársaimnak, a dolgozói képviseleteknek és mindenkinek, akivel együtt dolgozhattam. Bátorítanék mindenkit, hogy maradjon továbbra is nyitott, kiegyensúlyozott és öntudatos. És végül: kívánom utódomnak, Ágotának, hogy élvezze úgy a munkáját, ahogyan én is, és legyen nagyon sikeres új pozíciójában. speciális abból a szempontból, hogy a statisztikáknál, a grafikonoknál fontosabbak az olyan értékek, mint az említett nyitottság és őszinteség, valamint a bizalom és az empátia. És a magyarokban tapasztalataim szerint mindez megtalálható.- Volt-e kedvenc projektje, olyan feladat, ami különösen közel állt a szívéhez?- Tudom természetesen, hogy egy vállalati szervezetben a projekteknek megvan a maguk fontos szerepe, ugyanakkor úgy vélem, hogy az életet nem lehet projektekbe gyömöszölni. Egy nagy személyes célom volt: úgy fejleszteni a személyügy munkáját, hogy mindig sikerüljön a problémákra megtalálni az optimális megoldást. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig örömteli az eredmény, gondolok például a létszámleépítésre, de azt igen, hogy korrektül és emberségesen dől- Az óvodások saját rajzaikból készített albumot adtak emlékbe a búcsúzó igazgatónak- Mindig érdekes magunkat a mások szemével nézni. Ön milyennek lát bennünket, magyarokat?- Nagyon csodálkozom, hogy a magyarok meglehetősen előkelő helyen állnak az öngyilkossági statisztikában, mert én kifejezetten kiegyensúlyozott, segítőkész embereket ismertem meg, akik nehezen veszítik el a nyugalmukat, még forgalmi dugókban is higgadtak tudnak maradni. Szerencsésnek tartom magam, hogy nyitott és őszinte kollégák vettek körül, akikkel, és ezt őszintén mondom, nagy örömmel dolgoztam együtt. A személyügyi munka
