Képmás, 2000

1. szám

BESZÁMOLÓK, HÍREK SI- ES IZOMLÁZ A HEGYEKBEN Amint leesik az első komoly hó o hegyekben, kezdődik a síőrület, és kitort egészen addig, ómig újra feketék nem lesznek o pályák. A két ingatag lécen való lecsú­szás valódi tömegmozgalommá vált oz utóbbi évek­ben, amiből nem marodnak ki a Philip Mórásnál dolgo­zó hóimódók sem. A budapesti irodában működő sportegyesület egy sze­zonban többször is szervez hétvégi túrókat, elsősorban a közeli szlovák síterepekre. Január 13-án például az ismert síközpontban, Jasnán jártak huszonketten, és a jó hír az, hogy ugyanennyien vissza is tértek. Ez azért lényeges momentum, mert a kezdő síelők némi gyors­talpaló (pardon: lécező) tanfolyam után - oktatók: Stremeny Gábor és Szala Péter - a második napon már a piros pályán hasítottak lefelé. Bátraké a szeren­cse, így valamennyien le is értek egy darabban. Pedig ekkor már o dekoncentráltság némi jelének elméletileg mutatkozni kellett volna a csapaton, hiszen a két sízős napot elválasztó éjszakát végigmulatták a szálló bárjá­ban, ahol kémeink jelentése szerint még az asztalon és a bárpulton is táncoltak, teljes egyetértésben a kez­detben értetlenkedő, ám gyorsan alkalmazkodó helyi fiatalsággal. A közös produkció címe, John Travolta utón szabadon: Szombat esti (izom) láz volt. A könnyű műfaj később komolyabbra fordult: hajnalban a parko­fel őket. Egyetlen gond az éjszakai ágyúzással lehe­tett volna, no de csak hóágyúztak, az meg nem olyan hangos, mint a hagyományos durrantgatás. Ez utóbbi csak akkor fordulhatott elő, ha valaki túl sokat evett a túra gasztronómiai specialitásából, a vereshagymás sült krumpliból (plusz sajt, vaj, tükörtojás) Veres Hed- vig-módra. Jobb későn mint soha alapon az utolsó nap végén még ismerkedési estet tartottak sízőink a szálloda diszkójában, ám sajnos létszámhiányosán, Fűzi Csaba ugyanis egy balul sikerült bukás miatt összetörte a bokáját, amit a francia orvosok legóztak össze újra. Így azon irigyek kedvéért, okik nem jutot­tak el az idén sízni, vonjuk le a tanulságot: minden jóban van valami rossz... lóban még kórusművek előadásával is megpróbálkoz­tak az elszántabbak, de torkukra fagyott az ének a mí­nusz 16 fokban. Az Egri Dohánygyár sfklubosai hosszabb, nyolcnapos bevetésen vettek részt, ugyancsok januárban: buszra ültek, és meg sem álltak a francia Alpok egyik üdülő­helyéig, Super Dévoluy-ig. A hetedikéi délutáni indulást egész éjszakás buszozás követte, és a jobb sorsra ér­demes jármű erre az időre Alfa Holdbázissá alakult át, ahogy egy ilyen bázishoz illik, jelentős étel- és italkész­letekkel. A hangulat csak fokozódott, amikor kiderült, hogy nemcsak az üdülőfalu, de a szállás is szuper. A hatfős apartmanokban bőven volt hely, még táncra is, amire szinte minden este sor került. Hol azért, mert az első napi sikeres oktatást kellett megünnepelni, hol Ju­hász Jánost köszönteni a születésnapján, hol meg egy­szerűen csak, és kész. A logisztikával nem sok gond adódott: a sízők csak ki­léptek a szállodából, csatoltak, és már siklottak is a fel­vonók felé, amelyek valóságos pályalabirintusba vitték Sítáborban a budapesti (fent) és egri csapat (lent)

Next

/
Oldalképek
Tartalom