Képmás, 2000
1. szám
TÁMOGATÁSOK ¥ AMERIKÁBA MENTEK 1999 áprilisában a Philip Morris közzétett egy felhívást, melyben az Egri Dohánygyár Kft. dolgozóinak gyermekei számára egyéves amerikai ösztöndíjat ajánlott fel. A Philip Morris a program szervezését a Fiatalok a Megértésért Magyarországi Egyesület közreműködésével végezte, ők a jelentkezés feltételeinek megfelelő diákok közül egy angol nyelvi teszt eredménye és magyar nyelvű elbeszélgetés alapján választottak ki két főt, Végh Zsófit és Juhász Gábort, akik egy teljes évet töltenek el az Egyesült Államokban. Az 1999. augusztus 9-e, vagyis az elutazásuk óta eltelt időszak eseményeiről, beilleszkedésük élményeiről kérdeztük őket. Egy német, egy görög és egy magyar. Végh Zsófi (jobbról) a cserediákokkal. Végh Zsófi - a képzési és szervezetfejlesztési osztályon dolgozó Véghné Barta Judit lánya - a Michigan állambeli Tecumseh-be került, egy, az Erie-tó csücskénél fekvő, nyolcezres lélekszámú kisvárosba. Óriási területű város - ezt Zsófitól tudjuk, minthogy sikerült vele e-moilen felvenni o kapcsolatot. Csupa vidámság ez o lány, telve o tizenévesek energikusságávol és bójávol. Az anyanyelvén kívül folyékonyan beszél németül és most már lásson angolul is. A „lehetőségek országában" erre van is épp elég lehetősége.- Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy elnyerted az ösztöndíjat?- Először a szüleim jutottak eszembe, hogy most nekem megadatott még valami oz úszáson kívül, ami miatt ők megint csak büszkék lehetnek rám. Másodsorban pedig oz járt a fejemben, hogy ebben a hatalmas, messzi országban élhetek, ahová az ösztöndíj nélkül lehet, hogy soha nem jutottam volna el.- A The Daily Telegram egész oldalas cikket közölt rólad, az „idegen vizeken úszó"-ról. Hogyan is állsz ezzel a sportággal?- Hatéves koromban tanultam meg úszni, versenyezni kilencévesen kezdtem. Az úszás a mindenem, egész életemben ezt akorom csinálni. Mióta kint vagyok, 22 versenyen vettem már részt, és legtöbbször én nyertem! Itt, Tecumsehben egészen más rendszerben vonnak az úszóversenyek. Itt a gyerekek o suliért úsznak, nem a városért. Egy-egy versenyen két iskola méri össze az erejét, s aki nyer, az pontot kap. Az utolsó verseny az állami bajnokság, amelyen 50 iskola úszói indulnak. Egy ilyen nagyversenyen hátúszásból második, pillangóból harmadik lettem.- Mesélj még a tecumsehi középiskoláról!- Kétezer diák jár ide, de ez nem is csoda, hisz ez az egyetlen iskola a városban. Itt minden egyes városban csők egy iskola található. A másik furcsaság, hogy nincsenek osztályok, a különböző órákra csak úgy egyszerűen „összeverődnek" a tanulók. Sosem lehet tudni, hogy az adott foglalkozáson kilencedikesekkel leszek együtt vagy mondjuk végzősökkel, amilyen én is vagyok. Állandóan cserélődnek az „osztálytársok"! A legjobban oz döbbentett meg, hogy o suli 7:30-kor kezdődik, pedig én őzt hittem, mielőtt kiutaztam, hogy 9-kor, és hogy tudok majd nagyokat aludni.- Hogyan sikerült beilleszkedned az új közösségbe?- Nagyon nehezen, s ezzel nem is vagyok egyedül a cserediákok között. Az amerikaiak nem nagyon szeretnek barátkozni, ráadásul az ismerkedésnek még inkább határt szab, hogy az iskolában nincsenek osztályok, mondhatnám, az egész iskola egyetlen nagy osztály, amelyben mindenki mindenkit ismer már hatéves kora óto, tehát o velem egykorúak már réges-rég kiválasztották a barátaikat, miért is akarnának egy idegent maguk közé engedni? Hosszú időbe telt tehát, míg nekem is lettek amerikai barátaim, méghozzá nagyon közeli barátok. Az otthoni barátaimmal is tartom o kapcsolatot, és nagyon jó hazai híreket hallani.- Milyen a család, akikkel élsz? Hol laktok?- A „családom" négytagú. „Mom" és „Dad" (szándékosan nem akorom őket Anyának és Apának hívni) nagyon kedvesek, elfogadtak, és sokat segítenek nekem. Két gyerekük van, a 17 éves Laura, aki nagyon sokat jelent nekem, hisz sosem volt még lánytesóm, (általa megduplázódott a ruhatáram), illetve Peter, az ötödikes „öcsém". Egy nagy, régi házban lakunk, külön szobám van, omit tetszésem szerint rendezhetek be.- Mit csinálsz a szabadidődben?- Általában mozgok vagy a barátaimmal vagyok. Nagyon szeretek utazni, voltam már Dél-Karolinában, Indianában, Kanadában a Niagara-vízesésnél, Ohióban egy nagy vidámparkban, és mostanában megyek majd Floridába, Chicagóba, Washingtonba és New Yorkba! Futni és erősíteni járok, kipróbálok érdekes sportokat, mint o snow mobile vagy nyáron a vízisí, és nagyon tetszenek.- Mi az, ami kint nagyon tetszik neked, és mi az, ami a legjobban hiányzik neked itthonról a családod és barátaid közelségén kívül?- Nagyon jó, hogy itt nincs sok idegeskedés. Tetszik az életforma, az, hogy aki egy kicsit is dolgozik, jól megfizetik érte. Hiányzik viszont a vékonyságom! Az amerikai életmód megteszi a hatását.- Milyen terveid vannak a jövó're nézve?- Szeretnék egy úszóösztöndíjat nyerni valamelyik amerikai egyetemre. Persze ez a szüleim támogatása nélkül nem fog menni, merthogy nem 2 fillérbe kerül itt egyetemre járni. Ha ez nem sikerül, akkor a budapesti Külkereskedelmi Főiskolára szeretnék beiratkozni.
