Képmás, 2000

4. szám

HlUeOÍlASAIHK ERZSIKÉ NÉNI rr / / / MŰVÉSZI HÍMZÉSÉI Özvegy Zagyva Bélánéról elsőként alighanem a hím­zések jutnak volt kollégái eszébe. Erzsiké néni ugyanis valóságos hírnevet szerzett szebbnél szebb terítőivei, amelyeket országos kiállításokon is meg­csodálhattak e nagy türelmet igénylő hobbi iránt ér­deklődők.- A kedvesnővérekhez jártam iskolába, és ők tanítot­tak meg az első néhány hímzésfajtára - emlékezik a kezdetekre nyugdíjas kolléganőnk, akit az északi lakótelepi, napfényes lakásában kerestük fel, hogy kézimunkáit olvasóink is megcsodálhassák. - Az el­ső darabokat ott, Pápán készítettem, és amikor Eger­be, a dohánygyárba kerültem, hímeztem tovább, csak éppen kevesebbet, hiszen kevesebb volt a sza­badidőm is. Ettől függetlenül nemcsak a magam örö­mére, de a kollégák megrendelésére is készítettem térítőkét, futókat. Sok munkám került így kollégák­hoz, barátokhoz, csak azt sajnálom, hogy nincs róluk fényképem. A családnak is sokat készítettem, a gyer­mekeim, unokáim mindig mondják, ne vegyél ne­künk semmit, mama, nekünk a kézimunkáid a legszebb ajándékok! Már kész a karácsonyi ajándé­kuk is, de hogy pontosan mit kapnak, nem árulha­tom el, hadd legyen nekik meglepetés... Erzsiké néni a térítők jó részét egy szekrényben őrzi, ami nem azt jelenti, hogy soha nem is használja őket: amikor megunja az éppen szem előtt levőket, kicseréli, és ettől a lakás képe, hangulata is átalakul kicsit. Ahogy mutatja sorban a legszebb munkáit, so­rolja a szakmai tudnivalókat is, amik férfiember szá­mára szinte kínaiul vannak. Hogy például takácsvá- szonra dolgozik a legszívesebben, amit viszont már nem nagyon lehet kapni. Ugyancsak egyre nehezebb hozzájutni a házilag készített vásznakhoz is, pedig a népi hímzések azon mutatnak a legjobban. És már teríti is sorban a szajlai, a komódi, a bélapátfalvi, a nagyszombati, a kalocsai mintás abroszokat, kendő­ket. Eligazít abban is, hogy melyik minta, motívum készült láncöltéssel, laposöltéssel, keresztszemes hímzéssel, subrikázással, vagy azsúrozással. A látása sajnos romlik, így a keresztszemes hímzést nem vál­lalja, ám jellemző Erzsiké néni vitalitására, hogy az úrihímzést két éve tanulta meg Hevesen. Egyedül a matyóhímzéssel boldogul nehezen, többet kellett vol­na gyakorolni, mondja. Mindegyik alkotását szere­ti, de természetesen arra a subrikázott térítőre a leg­büszkébb, amelyikkel tárgy- jutalmat is nyert a szerencsi országos kiállításon. De ki­hímezte a magyar címert is, amit a vitrinben őriznek a családtagok. Özv. lagyva Béláné a szórakozást jelentő hímzés közben SZTK-ügyintézőként mentem nyugdíjba 1982-ben. Bi­zony tizennyolc éve már ennek, de a kapcsolatom a do­hánygyárral azóta sem szakadt meg. Rendszeresen részt veszek a teadélutánokon, a nyugdíjasoknak szervezett kirándulásokon, vacsoraesteken, ahol sok kedves törté­netet elevenítünk fel a volt kollégákkal. Erzsiké néni ten'tői is ten'tékre kerülnek ezeken az össze­jöveteleken egyszer-egyszer: a két évvel ezelőtti nyugdí­jas-találkozón rendezett kiállításon pél­dául öt kézimunkáját is bemutatta, és f reméli, hogy lesz még hasonló alka­lom. Szívesen tanítaná a fiatalokat is a ^2 hímzésre, de úgy tapasztalja, nemigen érdeklődnek már ezután a nagy türel- pRj met és sok időt igénylő, művészi szint­re fejleszthető hobbi iránt. Hiába, na­gyon meglódult, felgyorsult a világ. Így % losrc*-'-.(.UV1 abiv'« A népi múltat megelevenítő darabok nagy szakmai tudásról tanúskodnak- Azért szeretek hímezni, mert szóra­koztat, de még inkább azért, mert ér­dekes látni, ahogyan egy-egy szép, a népi múltat is megelevenítő darab szü­letik a kezeim között. Ezt az élményt nem lehet megunni, talán ezért is kí­sért végig a kézimunkázás egész élete­men. Jó kikapcsolódást nyújtott a munkából is. Néhány hónap híján harminc évet dolgoztam az egri dohánygyár­ban, még a szivargyártáson kezdtem 1951-ben, és Erzsiké néni teiítői lassan kordokumentumokka is vál­nak: egy olyan időszakról mesélnek, amikor még más mértékkel mérték az emberek az időt, mint ma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom