Képmás, 2000
3. szám
HÍREK, BESZÁMOLÓK COWBOY-JELOLTEK LIBANONBAN ÉS AZ USA-BAN Egy biztos: Nagy Zoltánnak és Varró Balázsnak, valamint az általuk kísért versenyzőknek és újságíróknak Libanonról már nem csak Csontváry cédrusa jut eszébe, de a Marlboro Adventure Team is. A világhírű kalandtúra egyik válogatóversenyét ugyanis az idén júliusban Libanonban rendezték, hat ország csapatainak, köztük a magyaroknak a részvételével. A szerencsés magyarok: Donauer András és Mayer Gabriella- A kontraszt teszi széppé az életet, ilyen értelemben szép volt vendégként Libanont megjárni, de európai szemmel és igényekkel ott élni tragikus lehet. Nem tudom, képesek lennénk-e megszokni a sok fegyverest, a speciális hatalmi hierarchiákat. Bár az is kétségtelen, hogy vízipipázni jó dolog, Libanonban pedig mindenki vízipipázik, sok olyan embert láttunk, aki valamikor húsz évvel ezelőtt rágyújtott, és azóta egy pillanatra sem hagyta abba - értékeli az alaphelyzetet Zoltán. - A sajátos helyi viszonyok a MAT táborát szerencsére nem érintették: ez volt eddig a legjobban szervezett felkészítő tréning, aminek az lehet a titka, hogy ugyanaz a csapat tevékenykedett Libanonban is, mint a nagy túrán, Amerikában, vagyis az Adventure Tours képzett és tapasztalt emberei.- Milyenek voltak a tábori körülmények?- Az idén igazán keményre hangolták az életmódot a szervezők. A tábort egy tenger fölötti fennsíkon építették ki, ahol reggel kilenc órától már negyvenfokos volt a hőség, amit éjszaka a kövek visszasugároztak, így alvásról nem nagyon lehetett szó. A versenyzők sátrakban laktak, bár sokan inkább a sátrak mellett, ahol éjjel járt némi szellő. A szervezők és az újságírók ajtó és ablak nélküli kőépületekben szálltak meg, ahová a szél behordta a homokot, és a kíváncsi természetű bogarak is belátogattak. De ez így volt kalandos, így volt szép.- Hogyan álltok helyt a nemzetközi társaságban a magyarok?- Ezúttal nem egy-egy ország versenyzői alkottak egy csapatot, hanem összekeverték a versenyzőket, ugyanúgy, ahogy majd Marlboro Countryban is lesznek. Nos, túlzás nélkül állíthatom, hogy a magyar fiatalok minden csapatban gyorsan vezető egyéniséggé emelkedtek, és nem erőszakosságuk, hanem gyors észjárásuk, kreativitásuk, ügyességük és nyitottságuk miatt. Így volt ez a versenyszámokban, tehát a lovaglásban, terepautózásban és motorozásban, evezésben, de Így a kevésbé kötött és tétre menő programokban is, mint például a csapatok rövid, műsoros bemutatkozása. A magyar csapat azzal is meglepetést keltett, hogy az egyik nyertesünk, aki szeptemberben Amerikába utazhat, lány: Mayer Gabriella, aki egyébként a nyár elején szerzett menedzserasszisztensi diplomát. A másik nyertes Donauer András, aki „civilben" termékmenedzser. Lapzártánk idején tért vissza a Marlboro kalandból a két szerencsés fiatal, illetve kísérőjük, Varró Balázs. Nyomban tartottak is a budapesti Articsóka étteremben egy sajtótájékoztatót, ahol a magyar résztvevők életük nagy kalandjaként értékelték az USA-ban töltött két hetet. Mint Varró Balázstól megtudtuk, Mayer Gabriella és Donauer András remekül megállta a helyét a nemzetközi csapatban, tovább öregbítve MAT-os hírnevünket, miszerint a magyarok kreatívak, nyitottak, kitartóak és vagányok.
