Képmás, 1999

2. szám

STAFÉTA

VÁLTOZÁSOK A

GYÁRVEZETÉSBEN

Constant Renaudin távozásával három kolléga került új, az eddiginél magasabb vezetői pozícióba. Az ügyvezető igazgató Vecsernyés Csaba lett, a termelési főosztályvezető posztját Lékó Katalin tölti be, a minőségbiztosítás vezetőjének pedig Csiszkó Csabát nevezték ki, aki egyúttal a biztonsági osztályt is irányítja. Miután az előléptetések láncot alkotnak, megkérdeztük őket: mit várnak új pozíciójuktól, és mit tanácsolnak kollégájuknak, aki előző posztjukat átveszi.

Constant Renaudin:- Huszonnyolc hónapja jöttem Egerbe. Az én feladatom az volt, hogy a termelést a lehető legrövidebb idő alatt nyereségessé tegyem.

A másik nagy kihívást az jelentette, hogy elfogadtassak egy másfajta vezetési stílust. A lehető legnagyobb mozgásszabadságot igyekeztem kollégáimnak adni, és a lehető legtöbb feladatot és felelősséget szerettem volna rájuk hárítani, de a szándékaimat nem mindig fogadták jól. Az érkezésem után úgy fél évvel tisztáztuk, hogy amikor kiadom a feladatokat, nem a saját munkámat akarom mindenáron megkönnyíteni, hanem a feladatot az elvégzésére legalkalmasabb személynek adom ki. Ez pedig nem minden esetben a főnök.

Ha az eltelt huszonnyolc hónap eredményeit tekintjük, nyugodtan állíthatom, hogy ezt az időszakot sikerként könyvelhetjük el. Ez idő alatt körülbelül 15 millió dollárt fektettünk a gyárba, ami három-négyszerese a korábbi négy év beruházásainak. A legfontosabb fejlesztési terveinket Svájcban, a lausanne-i regionális központunkban jóváhagyták. Ez persze nem az én személyes sikerem, hanem minden egyes kollégámé is. Mindemellett az, hogy elnökünk jóváhagyta, hogy a gyár igazgatását egy magyar vezetőre bízzák, megint csak igazolja a bizalmat. A szervezet immár a saját lábán, külső segítség nélkül is elboldogul.

Az Egri Dohánygyár elért arra a fejlettségi szintre, hogy mindenben megfelel a Philip Morris vállalatcsoport tagjától elvártaknak, és a technológiai, gazdasági mutatók tanúsága szerint a fejlődés továbbra is folyamatos és dinamikus. Remélem, hogy Vecsernyés Csaba folytatja a hatékony költséggazdálkodást, ami elősegítheti a versenyképesség megtartását, illetve fokozását. Én ugyanis az előtte álló legnagyobb kihívásnak azt látom, hogy úgy kell irányítania a vállalatot, hogy az export elvesztése ellenére versenyképes maradjon mind a hazai piaci versenyben, mind pedig a Philip Morris-vállalatok között. Ehhez kívánok neki sok szerencsét és kitartást. Egyúttal szeretném megragadni oz alkalmat, hogy elmondhassam, emlékezetes 28 hónapot töltöttem az Egri Dohánygyár élén, nagyszerű embereket ismertem meg, és nagyon megkedveltem a várost is. Kívánom, hogy továbbra is sikeresen dolgozzanak, és biztos vagyok benne, hogy fogunk még találkozni, hiszen Prága nincs messze Egertől.