Képmás, 1999
3. szám
NYUGDÍJASAINK NYUGDÍJ ASKLUB: TÁNCOLTAK A GYÓGYVÍZ UTÁN Mesterházi Józsefné, Túrái Jánosáé és Molnár Józseíné Havonta egyszer délután négytől benépesül az ebédlő: nyugdíjasaink kluboznak olyankor, Bódi Lászlóné, Erzsiké vezényletével és Zagyva Béláné, Marika segédletével. Amikor a szeptemberi találkozón meglátogattuk őket, arra voltunk kíváncsiak, hogy mi tartja életben a nyugdíjasklubof, mi az az erő, ami hónapról hónapra elhozza a gyárba volt munkatársainkat. Nos, a válasz lényegi részét rögtön az első asztaltársaságtól megtudjuk. Mesterházi Józsefné, Molnár Józsefné, és a klub korelnöknője, Túrái Jánosné - aki már elmúlt kilencvenéves -, egyszerre mondja, hogy itt rendszeresen találkozhatnak egykori kollégáikkal, akikkel sokan harminc-negyven évig dolgoztak együtt. Felelevenítik a régi történeteket, emlékeznek a már végleg eltávozott barátokra és ismerősökre, kicserélik a híreket, megnézik az unokák fényképeit. kevés férfiember egyike. Természetesen a hölgyek miatt jön, mondja hamiskás mosollyal, de aztán komolyra fordítja a szót: jólesik találkozni a többiekkel, kár, bogy a volt vezetők, középvezetők közül szinte senki nem gondolja ugyanezt. ö maga a tavalyelőtti gyárlátogatásra emlékszik legszívesebben a programok közül: meglepték a felújított csarnokok, a nagy teljesítményű gépek, és reméli, hogy szerveznek még hasonlót, mert szívesen végigsétálna újra a megifjodott gyáron. A leendő gyárlátogatásra egy jó tanácsot is kapunk egy másik férfiembertől, Visnyei Miklóstól: ha lehet, több időt kellene hagyni majd a nézelődésre, o kérdezőskö- désre, hadd tudja, aki kíváncsi, mire képesek ezek a modern masinák, amiken az utódok dolgoznak. Jászi Gusztáv Ez az egy szál köt még minket a vállalathoz, mondják. A következő asztalnál Kovács Imréné, Varga Miklós- né, Petrucz Ilona, Lakatos Sándorné, Zagyva Béláné és Csízik Istvónné a közös kirándulásokról mesél. Máig emlegetik a tavalyi hajdúszoboszlói kétnapos utat, ahol a gyógyvíz olyan jó hatással volt rájuk, hogy este nemcsak a nótázáshoz, de a tánchoz is megjött a kedvük. Dicsérik az idei, pannonhalmi különvonatos utat is, ahol az apátság látnivalóival ismerkedtek. Nincs még egy vállalat a városban, de még a közelében sem, amely ennyit törődne a nyugdíjasaival, mondják, és elárulják azt is, hogy már nagyon készülnek a hagyományossá vált nyugdíjastalálkozóra. Jászi Gusztáv, aki negyven évig dolgozott a dohányiparban, és az Egri Dohánygyár igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba, a klubba rendszeresen eljáró Kovács Imréné, Varga Miklósáé, Petrucz Ilona, Lakatos Sándorné, Zagyva Béláné és Csírik Islvánné