Képmás, 1999
3. szám
LÁTOGATÓBAN / •• NYÍRSÉGI dohanyszuret Csak a megfelelő minőségű leveleket törik le Szeptemberben nagyüzem van a nyírségi dohányültetvényeken: ez a betakarítás ideje. A dohánytörést jól kell időzíteni, hiszen a leveleknek megfelelően érettnek kell lenniük, ugyanakkor, aki sokáig kivár, azt kockáztatja, hogy egy korán jött talajmenti fagy tönkreteszi a termését. Magyarország leghíresebb és legnagyobb dohánytermelő vidékét a ÜLT Magyarország (o korábbi Nyidofer) növényvédelmi vezetője, Bujdos László, Bukai Andrej kutatási asszisztens és dohónyügyi előadónk, Révész Helga kalauzolásával jártuk be, hogy bepillanthassunk a „dohányszüretbe". Mint elmondták, a rendszerváltás éveiben topasztalt visszaesés után, amikor szinte veszteséges volt o dohánytermesztés, határozott fellendülés mutatkozott: nőtt a termőterület, javult a minőség, számos jól prosperáló mogángozdaság alakult ki o szövetkezetek mellett, és egyre többen kapcsolódtak be újra a termesztésbe. Az ófehértói Tóth Sándor is megerősítette, hogy ismét „dohány" van a dohányban: tisztes nyereségre számíthat az, aki jó minőségben termeszt. Az ő birtokán hozott létre egy mintaültetvényt néhány éve a Philip Morris, ahol a szaktanácsadást a lausanne-i központunkból érkezett H. Faber úr látta el, akitől sokat lehetett tanulni. A magyarországi dohánygyárak folyamatosan támogatják a termesztőket: közös alapot tartanok fenn, amelyből többek között új technológiák bevezetését finanszírozzák. Tóth úr farmján „értük tetten" a betakarító brigádot, és megfigyelhettük a munkamegosztást: a törőasszonyoktól kihordóemberek veszik át a leveleket, amiket tűsorkeretbe szorítanak, és speciális pótkocsiba raknak. A telephelyen aztán keretestül kerül a dohány a légbefúvós szárítókba. A másik módszert a kállósemjéni dr. Maczkó György telepén figyelhettük meg: türelmes és szorgalmas asszonyok zsinórra fűzték a dohányleveleket, és hatalmas, jól szellőző pajtákban szárították. A legnagyobb ültetvénnyel rendelkező Dúrbák családnál már a fűzést is gépesítették: két dohányvarrógép működik, a gyors masinákat egy-egy brigád szolgálja ki. A száradás után jön a válogatós. Ahogyan a kékesei Új Élet Szövetkezetben is láttuk, ehhez megint asszonykéz kell. Az osztályozott levelek bálákba kerülnek, és onnan már egy másik történet kezdődik: a ÜLT felvásárolja és a gyárak igényeinek megfelelően, folyamatos ellenőrzésük mellett feldolgozza, majd értékesíti. így jut el az Egri Dohánygyárba is a Nyírségben termelt Virginia és káliói dohány, amelyet a receptúráknak megfelelően adagolunk az egyes cigarettafajták dohánykeverékébe. A frissen szedett levelek tűsorkeretbe kerülnek
