Képmás, 1998
3. szám
BEMUTATJUK 1972: Megkezdődött az első licenc-cigaretta, az osztrák Golden Smart gyártása Egerben. 1978: Megszületik a szerződés a Marlboro gyártásáról, augusztustól indul a termelés is. Mérai István 1971-ben került a vállalathoz, a gyártáson lett műszerésztanonc.- Rögtön bedobtak a mélyvízbe - emlékezik. - Egy szóló, azaz filterfelrakó nélküli LOF-ra kerültem, azon kínlódtam, szerencsémre fábori Józsi kollégám sokat segített, így lassan beletanultam. Ezüst Kossuth-tot, Pálmát, kék és piros Darut, Corvinát gyártottunk akkor. Az utóbbi sok vesződséggel járt, mert dohányporból készült, nagyon törékeny volt a „papírja", ráadásul valami oldószeres ragasztó kellett hozzá, úgyhogy narkóztunk is, ha akartunk, ha nem. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a kor színvonalán mérve oz ED nagyon jól felszerelt gyár volt, az okkor használatos Gorantok néhány mechanikus elemét például a mostani Protosokban is fel lehet fedezni. Domán igazgató úr tartotta a rendet, a tisztaságot, de azért csak más volt az a kor, nem volt o moi szinten a munkaszervezés, a fegyelem sem. De a gondok nem vették el a kedvünket, fiatalok voltunk, összetartottunk, kirándulásokat, országjárást szerveztünk, jól éreztük magunkat együtt. A nyolcvanas évek elején érkeztek a LOG-ok, én kezdtem őket üzemeltetni Kovács Józsival és Riczkó Csabóvol. Ezek már gyors, négyezres percenkénti telKovács József 1969-ben, frissen érettségizett mű- szerésztanulóként érkezett a gyárbo. Egy nap elmélet, öt nap gyakorlat, ez volt akkor a szisztéma.- Akkoriban kezdődött a filteres cigaretták gyártása- idézi fel o „hőskort" -, Fecskét, Románcot gyártottunk a Gorantokon, LOF-okon. A LOG-ok üzemeltetését Debrecenben tanultuk be a nyolcvanas évek elején, aztán mi tanítottuk a többieket. Alighanem ez volt az első tréningek egyike a gyárban, még ha akkor nem is így hívtuk. Szinte minden évben történt valami fejlesztés, elkezdtük gyártani a 100-as cigarettákat, aztán jöttek a licencmárkák, és az első külföldi tanulmányútnak is eljött oz ideje: Belgiumban tanultuk meg egy kollégámmal a MARK 9-es üzemeltetését, később a Protosét pedig Svájcban. Csoportvezető, majd vezető gépmester lettem, ma pedig műszakvezetőként még mindig szívesen beugrók egyszer-egyszer, ha valamelyik gépnél segíteni kell. Mai fejjel visszatekintve teljesen más volt a hetvenes években a légkör: féltünk a kiskirálykodó főnököktől, sokat kínlódtunk a gyenge minőségű alapanyagok és a rossz, lassú gépek, a sok leállás miatt. Ma oz akkori létszám fele a sokszorosát termeli, és nemcsak amiatt, hogy feszítettebb a tempó, de a modernebb gépek, a minőségi anyagok miatt is. Kovács József jesítményű gépek voltak: izgalmas korszak következett, volt mit tanulni, többnyire outodidakto módon, mert a műszaki fordítások használhatatlanok voltak. Ezek a gépek máig működnek, és bár már a Műszaki Képzési Osztályon dolgozom, ma is el-elhívnak még, ha gond adódik velük. Azok a régi szép idők... Középen Kovács József
