Képmás, 1998
3. szám
BEMUTATJUK Szabó István: „Én tsak összehozom a tehetséges embereket" Meghitt hangulatú háziünnepség színhelye volt július 1-jén a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának vizsgálója. Ekkor vette át dr. Hatvani István professzor azt az orvosi műszert, amelyet a Philip Morris Magyarország ajándékozott o Magyar Retina Alapítványnak. Az ünnepségen nem csak a megajándékozottak és az ajándékozók voltak jelen, hanem Szabó István is, akit híres filmek rendezőjeként tart számon a világ, de akinek tetemes része volt abban, hogy egy modern műszerrel lett gazdagabb a Hatvani professzor vezette alapítvány. -Amelyiktársadalom ad magára, az nem csak beszél a szociális kérdésekről, a nehéz helyzetben lévő emberek támogatásáról, hanem megpróbál tenni is a megoldásokért. Úgy gondolom, az egészségügy az egész társadalom problémája, támogatását nem lehet kizárólag az államra hagyni. Ezért vettem részt a Tűzoltó utcai Gyermekkórház helyzetét javítani szándékozó alapítvány munkájában, ezért foglalkozom szívesen a Madarász utcai kórház segítésével, és ezért örültem, hogy sikerült összehoznom ezt a „házasságot" Hatvani professzor úr és a Philip Morris Magyarország között. Az Oscar-díjas rendező azért ismeri közelebbről a Philip Morris támogatási gyakorlatát, mert tagja a Philip Morris Balett Díjat évről évre odaítélő kuratóriumnak.- Amikor évekkel ezelőtt a cég eldöntötte, hogy támogatja a magyar kultúrát, elsősorban a balettet, felkértek néhányunkat, hogy Seregi László elnökletével lássuk el a kuratórium feladatát. Nagyon jó társaság jött össze, csupa kedves ember, Jancsó Miklós, Eszenyi Enikő, Presser Gábor, remek balett-táncosok, illetve a pécsi és a győri társulat képviselői. Néha összejövünk, előadásokról beszélgetünk, az a dolgunk, hogy eldöntsük, kit tartunk az év legtehetségesebb fiatal művészének illetve olyan balett-táncosának, akire érdemes figyelmet szentelni, akit érdemes a Philip Mórásnak támogatnia. Szomorúan kell mondanom, hogy nem csak Magyarországon, hanem szinte egész Európában leértékelődött a kultúra, kevesebb támogatást kap, mint amennyit megérdemelne, és mint amennyire lamentben kell elkezdődnie, nem a gazdasági életben. A sok beszéd helyett olyan törvényekre van szükség, amelyek sarkallják a gazdasági élet résztvevőit a kultúra támogatására. Amíg törvények nem születnek, a kultúrát támogató cégek csak tiszteletre méltó kivételek maradnak a magyar gazdaságban. (Részlet a Népszava 1998. július 11-ei számában megjelent interjúból) Demcsák Ottó, Pintér Tímea, Zádorvölgyi László és Pótkai Balázs a Carmen előadásán szüksége lenne ahhoz, hogy ezeknek az országoknak a lakossága otthon érezze magát. Hogy otthon érezzék magukat az emberek, ahhoz szükségük van a saját kultúrájukra, a kultúra elevenen tartásához azonban támogatók kellenek. A támogatás egyre kisebb, s ezen belül a fiatal, pályakezdő művészek lehetőségei borzasztóan megromlottak. Sajnos, hazánkban egy kezdő művész, akinek még nincs neve, szinte lehetetlen helyzetben van. Ezért tartom én a kultúrát támogatni kívánók legfontosabb feladatának azt, hogy a fiatalokat segítsék hozzá a megmutatkozás lehetőségéhez. Természetesen van a kultúra támogatásában egy-két példamutató cég, közéjük tartozik minden valószínűség szerint a Philip Morris is, de a folyamatnak a par-
