Heti Hírlevél, 2001 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2001-03-27 / 3. Különszám

Mátyus: egyeztetés Varga Gyula polgármesterrel az adományokról kát és a gyerekeket a nyolcvan kilomé­terre fekvő Máriapócson fogadták be iga­zi vendégszeretettel, és példás ellátás­ban részesítették, amiért örök hálával tartozunk — idézi fel a az első órákat Var­ga Gyula polgármester. — A férfiak úgy döntöttek, hogy marad­nak, és megpróbálják megvédeni a falut. A katonaságtól és a polgári védelemtől kaptunk segítséget, a kiskatonák a sza­kadó esőben, térdig érő sárban, de éne­kelve rakták a homokzsákokat. Összesen kilencszáznegyvenezer zsákot raktunk le, gyakorlatilag körbekerítettük a köz­séget. A víz körülfogott bennünket, vol­tak napok, hogy csak helikopteren lehe­tett megközelíteni Mátyust, adagolni kellett az élelmiszert és a vizet. Mi véde­keztünk a leghosszabb ideig, de végül is megérte az erőfeszítés, mert a belterüle­tet nem érte kár. A víz azonban tönkre­tette a határt, és még most is a földeken áll. Szegény környék ez, és most még szegényebb lett, de hálát adhatunk az Is­tennek, hogy legalább a házainkat meg­kímélte, mert más településeken, Tarpán, Gulácson, Jándon bizony sokkal rosszabbul jártak az emberek. A bajban sem feledkeznek meg a mátyu- siak a magyaros vendégszeretetről: szendvicsekkel, üdítővel várják a segélyt hozókat, a dohánygyáriakat, a heves megyeieket, többek között Sós Tamást, a megyei közgyűlés elnökét, Nagy Sán­dort, a katasztrófavédelem egyik megyei vezetőjét, Füzesabony és Heves polgár- mestereit, az adományukat személyesen is elkísérő egri vállalkozókat. Sós Tamás átadja a Gyöngyös által küldött félmillió forintról szóló adomány levelet, majd a helybéliek segítségével lepakoljuk az élelmiszer egy részét, kenyeret, tejet, lisztet, konzervet mind a százhúsz csa­ládnak. Mivel a víz nem tett kárt a faluban, úgy döntünk, hogy a tisztító- szerekből, takarítóeszközökből álló szál­lítmányt nem hagyjuk itt, hanem tovább­megyünk. A mátyusi körjegyző asszony, dr. Baka Istvánná Jándot javasolja. Egy telefon Jándra: nagy szeretettel várnak bennünket. Indulunk hát. Gergelyiugomyán látjuk az első össze­dőlt házakat. A vályogépületeket úgy ol­vasztotta szét a víz, mint a cukrot, már­pedig nagyon sok régebben épült vályog­Gyűjtést indít a tiszai árvíz károsult­jainak megsegítésére az értékesítési osztály is. A Budapesten, illetve a köz­ponti, keleti és nyugati régiókban dolgozó kollégáink pénzt gyűjtenek, amit vagy átutalnak majd egy se­gélyszervezet számlájára, vagy pedig eljuttatják valamelyik károkat szenve­dett település önkormányzatának. Az első felajánlások már megérkeztek Peer Andrástól, Juhász Tibortól, és Szabó Zsolttól. Többen is jelentkeztek (így Schmidt Csaba, Tréfán Gábor és Molnár Gábor), hogy a pénz mellett munkával is segítenék az árvízkáro­sultakat, azaz részt vennének a romel­takarításban és az építkezésben. ház volt ezen a környéken. A múlt idő sajnos nagyon is indokolt: kétszázhúsz ház dőlt össze, sok vált életveszélyessé, ezerháromszáz ember maradt fedél nél­kül a Beregben. A víz már visszahúzó­dott, annyira legalábbis, hogy helyreállt a közlekedés, és részben újraindították a közműveket. Ahol lehet, bontanak, kü­lön kupacba rakják a még használható­nak ítélt anyagokat, a többit teherautó­szám hordják el a telkekről. Hogyan, mi­Jánd: lesz dolguk a seprűknek Jánd: raktár a művelődési házban

Next

/
Oldalképek
Tartalom