Heti Hírlevél, 1999 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1999-03-22 / 11. szám
Dobos Ferencné következő észrevétele az Eger-Philip Morris Alapítvány pályázathirdetésének időzítésére vonatkozott: “Nem tartom helyesnek - mondta hogy az alapítványi pályázatok röviddel az elbocsátásokról szóló híradás után megjelentek az újságban. Az érintettek nem tudják, hogy ez a pénz külön forrásból van, és sérti a jóérzésüket, hogy ilyen célra adunk ki, még akkor is, ha csak néhány millió forintról van szó.” Szalóczi Géza védelmébe vette a döntést, mondván, fontos tudni, hogy a létszámleépítésre nem azért kerül sor, mert a vállalat piaci vagy pénzügyi pozíciói megrendültek volna, hisz egyáltalán nem erről van szó. Mint ahogy a vállalat nem szűnik meg továbbra is juttatni a jóléti ellátásokat a dolgozóknak, ugyanúgy, továbbra is felelős polgárként támogatni fogja Eger város és környéke közösségeit. Egy aggasztó jelenségre hívta fel a figyelmet Dobos Ferencné. Elmondta, hogy biztosítási ügynökök hívogatják a munkatársakat, és munkanélkülivé válás esetére szóló biztosításokat ajánlanak azzal, hogy biztos forrásból értesültek további 50 fő nyári elbocsátásáról. “Álhitről van van szó” - mondta Vecsernyés Csaba. “Egy biztosítási ügynöknek anyagi érdeke, hogy ezzel riogassa az embereket, akik ráadásul most sokkal érzékenyebbek lehetnek ilyen hírekre.” Fajka Jánosné észrevételével a mukahelyüket elvesztőkkel való egyéni törődés fontosságára hívta fel a figyelmet a tehergépkocsi-vezetők esetének példáján. “A gépkocsivezetők elküldése, és a belső szállítás kiszerződtetése sokkolta a bervai raktár dolgozóit” - mondta. “Amennyiben e kiszerződtetési eljárást a vállalat az érintettekkel való törődéssel, segítéssel tudja megoldani, ez valószínűleg megnyugtatólag hathat majd azokra, akik esetében a kiszerződtetés szóba kerül.” “A gépkocsivezetők esetében, új munkahelyüket illetően remélhetőleg hamarosan jó hírekről tudunk majd beszámolni” - válaszolt Szalóczi Géza. “Ami a későbbi kiszerződtetéseket illeti, azok megoldása csak jobb, kedvezőbb, körültekintőbb lehet.” A ki szerződtetések témakörénél maradva Lezsák Sándor kérdése következett: “A kiszerződtetésekné! figyelembe veszi-e a cég azt is, hogy esetleg a jelenlegi dolgozókat foglalkoztassa tovább más formában, vállalkozóként, és ad-e ehhez segítséget, pl. jogi tanácsot és támogatást?” “Minden megoldás és segítség számításba jöhet, amelyet az üzleti célszerűség és a gondoskodó eljárás szándéka együttesen indokol” - hangzott Szalóczi Géza válasza. “Kapnak-e még nőnapi ajándékot azok, akik most elmennek?” - kérdezte Dobos Ferencné. “Igen - felelte Veresné, Ilona -, mindaddig, amíg az alkalmazottaink kapják azokat a juttatásokat, amelyek járnak az alkalmazottaknak, beleértve a PM-napi részvételt, sőt az arányos törzsgárdaj utalom kifizetésén is dolgozunk.” “Láthatólag az exportlehetőségek híján a hazai piacon szükséges volumen termelésére kell berendezkednünk” - kért szót Szilágyi Róbert. “Szeretnénk adatokat kapni arról, hogy mi a létszáma egy gyárnak, amelyik 7 milliárd szál cigarettát termel.” Felvetésére Vecsernyés Csaba válasszolt: “Arra vannak adataink - mondta -, és annak sem látom akadályát, hogy beletekintsenek, hogy az adott technológia mellett adott mennyiségű cigaretta előállításához hány fős személyzet szükségeltetik. Ez azonban nagyon függ a folyton változó technikától. Ugyanakkor ilyesfajta összehasonlítás vagy mérce nem áll rendelkezésre az irodában dolgozó vagy szellemi munkát végzők számára vonatkozóan.” A konzultáció hátralévő részében Szalóczi Géza ismertette a segítő munkacsoport létrehozására vonatkozó vállalati elképzelést. (Az Értekezleti Tudós ítások-sorozatot a március 9-i konzultáció anyagával folytatjuk.) TTTTT
