Egri Dohánygyári Híradó, 1995
1995-12-01
TÉLAPÓ ITT VOLT... A kicsik határozottan állították, hogy a Télapó létező személy, akinek hosszú, fehér szakálla van, és jóságos tekintete. A középsősök hallottak már arról is, hogy időnként virgácsot osztogat a piroskabátos agg, és ilyenkor bizony összeráncolja deres szemöldökét. A nagycsoportban olyan spekulációk is lábra keltek, hogy a Mikulás merő misztikum, létezése erősen megkérdőjelezhető, és még akkor sem biztos, hogy ott van, ha a saját szemünkkel látjuk. Ezt persze csak egy kétkedő kisebbség állította, amelynek aknamunkája összeomlott abban a pillanatban, amikor egy szép napon megjelent szálfatermetével, öles lépteivel, és piros zsákjával, amely telis-tele volt szaloncukorral. Mikor a gyereksereg látta, hogy a Mikulás nem harapós, óvatosan megközelítették, majd felbátorodva úgy körülözönlötték, mint szirtfokot a víz. Az izgatott ovisok még órák múlva is lelkesen tárgyalták az ünnepi eseményeket. Mára ez a felfokozott hangulat szelíd ábrándozássá csendesült, meg számolgatássá, hogy hányat kell még aludni, míg megérkezik újra. Már csak az a kérdés maradt nyitva, hogy mit hoz majd jövőre, a zsákjában. De ez olyan nehéz kérdés, nemhogy egy egyszerű ovis, de tán még az ügyvezető igazgató bácsi sem tudná megmondani előre... A kicsik műsorral fogadták a Télapót, aki cukrot osztogatott
