Egri Dohánygyári Híradó, 1994
1994-04-10
„Az emberekhez kötődöm, nem a falakhoz” Ruby István termelési főosztályvezető — Nem tagadom, hogy nehéz elbúcsúzni negyven évi munkaviszony után a gyártól, de főképpen a benne dolgozóktól, hiszen nem a falakhoz, hanem az emberekhez kötődöm - adja okát elfogódott hangulatának Ruby István, visszavonuló termelési főosztályvezetőnk. — Ez volt az egyetlen munkahelyem négy évtizeden át, nagyon erős ragaszkodás alakult ki bennem, sok emlék köt ide. De tudomásul kell vennem, hogy eljött a búcsú ideje, az az élet rendje, hogy átadjam a helyem a nálam fiatalabbaknak, akik fogékonyabbak az újra. Nekem most egy új életformát kell kialakítanom, ami nem lesz könnyű, de megbirkóztam már nehezebb feladattal is. Szerintem egy vezetőt az emberi és vezetői tulajdonságai mellett az is minősít, hogy milyen munkatársai vannak. Engem a sors jó kollégákkal áldott meg,.maradjanak is ilyenek. Búcsúzó főosztályvezetőnk 1954 augusztusában lett a gyár alkalmazottja, mint segédmunkás, illetve ládakötöző, majd a műszaki osztály előadója. 1958-ban került a technológiára, Somos János gyártásirányító mellé. Időközben kitűnően érettségizett a dohányipari technikumban, és 1960-ban - 25 évesen - a cigarettagyártás vezetője lett. 1968-tól egészen 1985-ig gyártásirányítási helyettesként dolgozott, utána került a főosztályvezetői székbe. Óriási fejlődésen ment keresztül a gyár ezalatt, míg kezdetben kétmilliárd szál cigarettát állítottak elő, ma ez a szám hétmilliárd. Régen minden anyagot kézzel mozgattak, még a liftet is emberi erővel húzták, ma ezek a folyamatok gépesítettek. Természetesen Ruby István nem tekinti saját érdemének ezt a fejlődést, de büszke arra, hogy része volt benne, s hogy mindig tudott újítani, ha kellett. Ötvenegy évesen kezdett egyetemi tanulmányaiba és ötvenöt éves volt, amikor kitüntetéses diplomáját átvette. Közvetlen munkastílusán a diploma megszerzése sem változtatott, hiszen az emberekkel szembeni bánásmód nem végzettség kérdése.- Mit kívánhatnék az itt maradóknak - gondolkodik el egy pillanatra. - Van a gyárudvaron két tiszafa, amik a gyárral egyidősek. Ez a fafajta nagyon sokáig bírja, a Kaukázusban ismernek 800 éves példányokat is. Nos, azt kívánom, hogy a gyár is legyen legalább olyan hosszú életű, mint ezek a tiszafák... „Mindenki kulcspozícióban van...” Hans Bruni termelési főosztályvezető Bruni úr Svájcból érkezett hozzánk, hogy termelési főosztályvezetőként, Lopes úr közvetlen munkatársaként segítse cégünket. Bruni úr, aki egy Neuchatel melletti kis faluban, Cugy- ban lakott eddig feleségével és lányával, sokrétű tapasztalatokkal rendelkezik a dohányiparban, hiszen 1968 óta dolgozik a Philip Morrisnál. Akkor, húsz évesen a Neucha- tel-i gyár Műszaki Osztályán kezdett, majd két év múlva a PM Cousset-i gyárába került át, ahol kilencven ember há- rommilliárd szál Marlborót gyártott évente. Ott először csoportvezető, majd műszakvezető volt, majd 1987-ben kinevezték termelési és műszaki felelősnek. 1987 végén a PM bezárta a Cousset-i gyárat és Neucha- telben vonta össze a termelést, őt pedig kinevezték az On- nens-i gyár termelési igazgatójává. Új főosztályvezetőnk a következőkben foglalta össze a munkával kapcsolatos alapelveit: semmibe nem kerül, hogy kedves légy a munkatársaiddal; a megelőzés jobb, mint a gyógyítás; amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra; ha megvan a jószándék, a megoldást is könnyebb megtalálni; sose tégy olyat másnak, ami neked is rosszul esne; lehet, hogy jobban is lehet csinálni, amit csinálok. Véleménye szerint a maga posztján mindenki kulcspozícióban van, és vállalnia kell az ezzel járó felelősséget. Bruni úr most hosszabb időre egy egri apartmanra cserélte szép kerttel körülvett svájci házát. De, mint lapunknak elmondta, korábbi tapasztalatai alapján ez nem volt nehéz döntés, hiszen sok pozitív benyomást szerzett körünkben. A magyarok nagyon keményen dolgoznak, a termékek minősége jó, a munkakörnyezet tiszta, az emberek barátságosak, a környék szép, sorolta, majd hozzátette: könnyebb a munka, ha előbb gondolkodunk... S hogy mik a szakmai céljai? Minőségi terméket előállítani kisebb költséggel, amelyhez szükség van a por és a selejt csökkentésére, a hatékonyság növelésére. Mindehhez jó munkakörülmények és jó munkahelyi légkör szükségesek. Ezen célok megvalósításához szükség van mindannyi- unk segítségére, tette hozzá, majd utolsó kérdésünkre — mit szeret, mit nem —, így válaszolt: — Szeretem, ha elégedett, boldog emberek vesznek körül, ám dühít, ha hazugságot vagy igazságtalanságot tapasztalok.
