Egri Dohánygyári Híradó, 1994
1994-11-10
KOSZONTJUK A VÉRADÓKAT "Adj vért!,, — vonzza a tekintetet és az érzelmet sürgetően, türelmetlenül, követelőén a plakát. Gyönyörű kisgyermek lebiggyesztett szájjal, sírásán néz ránk, s kér társai nevében is vért. A plakátgyerek az egészségeseket szólítja közös harcba azokért, akik csak mások vérével birkózhatnak meg betegségükkel. Amíg szeretteink, vagy mi egészségesek vagyunk, természetesen nem gondolunk a betegségre. De ha az váratlanul tör életünkbe, fenyegetően tornyosul fölénk, rettegést, félelmet keltve, akkor még inkább becsüljük a plakátgyerek felhívását. Halljuk, milyen szomorúság éri ismerőseinket, barátainkat. Sajnáljuk, s közben titkon megnyugszunk: Milyen jó, hogy nem minket, nem a mieinket támadta meg a betegség. Ha mégis? Akkor kétségbeesésünkben támaszunk lehet a gyógyító orvos, a kellő szaktudás, a megfelelő gyógyszerek, s nem utolsósorban a véradóktól vett vér. November 27-e a Véradók Napja! Ezen a napon szeretettel és tisztelettel gondolunk azokra az emberekre, akik önzetlenül segítenek beteg embertársaikon. Az utóbbi években csökkent a véradók száma, megtorpant a véradó mozgalom. A napi megélhetési gondok, a családi és társadalmi problémák elterelik a figyelmet a véradás humanitárius, közösségformáló eszményéről és az adakozás öröméről. Éppen ezért köszönöm minden munkatársamnak, hogy embertársaik egészségének helyreállításához kötelességüknek érzik, hogy vérükkel hozzájáruljanak. A Dohánygyár véradói kiemelkedő szerepet játszottak abban, hogy a kórház vérellátásáa zavartalan legyen. Ebben az évben 260 egység vért adtunk, mintegy 104 liter vérrel járultunk hozzá a betegellátáshoz. Köszönöm a vállalat vezetésének, hogy felkarolták a véradómozgalmat, átérzik a véradás fontosságát. Kérem támogassák ezt a hasznos és áldozatos tevékenységet, hogy a jövőben is — a hagyományoknak megfelelően — a megye kiemelkedő véradó üzeme lehessünk! Megköszönöm valamennyi véradó áldozatkészségét, önzetlen segíteni akarását. Kérem, álljanak a jövőben is készenlétben, adjanak vért, hogy életet menthessenek! Ehhez kívánok nagyon jó egészséget, a magánéletükben boldogságot, munkájukhoz örömet és sikereket. Nagy Ferencné ékfű Oly sápadt volt... Oly sápadt volt az a gyermekarc, ahogy látomásként szemem előtt megjelent, vérem pirosától követelve az Életet! Mit bántam én, hogy szúr a tű, hogy szívem dobbanása steril üvegbe tölti véremet - Csak egy volt a fontos, hogy időben, időben! ott legyen, hogy lezárt a szem, a száj az ernyedt kis kéz tiszta lepedőhöz simul, ahol zokogását fojtva az anya, gyermeke fölé hajol. Igen, egy gyermek kapta véremet. Nincs ebben semmi különös S hogy már nevet, oktalan a kis bohó, ez se csoda. Hogy köszönet jár érte? Hála? Számon, ki tartja ezt? Véradó vagyok. Ébner Ferenc Felelős kiadó: M. Terribilini Felelős szerkesztő: dn Szalóczi Géza Főszerkesztő: Koncz János Garamond
