Egri Dohánygyári Híradó, 1993
1993-02-10 / Ü. T. választási különszám
HOSSZÚ TAVU VEZETESFEJLESZTESI PROGRAM KEZDŐDÖTT SZIRÁKON Az idén januárban elindítottuk hosszú távú Vezetésfejlesztési Programunkat, melyen elsősorban a vezetők és az igazgatókhoz közvetlenül tartozó, kulcsfontosságú szerepet betöltő munkatársak vesznek részt 12—13 fős csoportokban 6 héten át. A program előkészítésével és lebonyolításával vállalatunk a Concordia Szervezet- és Vezetésfejlesztési Betéti Társaságot bízta meg, akik már hosz- szú évek óta vezetnek nagy tapasztalattal hasonló tréningeket. A tanfolyamokon előadóként szerepelnek vállalatunk igazgatói is. A Vezetésfejlesztési Program első fázisát jelentő 5 napos tréning nem véletlenül kapta ezt az elnevezést. A tréning nem hagyományos tanfolyam, ahol előadók és hallgatók vesznek részt, hanem elsősorban a csoportok aktivitására, tapasztalataira és gondolataira épül. A tréning témáinak 3 fő vonulata van, az első a vállalattal kapcsolatos információk, a PM általános bemutatása, az ED helyének meghatározása a PM-on belül és ezekkel összefüggésben a vezetőkkel szemben támasztott elvárások ismertetése. A tréning ezen részét a vállalat igazgatói tartják. A második fő téma a kommunikációs készségek fejlesztése, az új helyzethez való alkalmazkodás, legfontosabb vezetői, szociális, irányítási helyzetek, képességek fejlesztése. A harmadik vonulat a közös gondolkodás a vezetőkkel az ED helyzetéről, oéljairól, lehetőségeiről és gondjairól. A tréningek helyszínéül a sziráki Kastély Hotelre esett a választás, elsősorban elszigeteltsége, festői környezete és a tréning szempontjából kiváló, kiscsoportos foglalkozásokra alkalmas egyéb adottságai miatt. Jelenleg a harmadik csoport kezdte meg a tanfolyamot, amely egyhetes szünet után február 7-én folytatódott. Az első két tréningen részt vevők véleménye egyöntetűen azt jelzi, hogy a program rendkívül érdekes, hasznos és mindenki szívesen részt venne még több, hasonló tanfolyamon. Örömmel és bizakodva várjuk a folytatást! Láng Györgyné okt. vez. A MUNKARUHÁKRÓL Már 1992. év elején megfogalmazódott a vállalat vezetése részéről az az elképzelés, hogy a munkaruha-juttatási rendszerünket vizsgáljuk felül. Ez iránt a dolgozókban is egyre erősödött az igény. Korábban a munkaruha-juttatási rendszer meglehetősen esetleges volt, a dolgozók maguk mosták és javították a munkaruhákat, gyakran lehetett látni a gyár területén piszkos, szakadt, rendetlen öltözéket. Ennek megfelelően a dolgozóink öltözéke meglehetősen vegyes benyomást keltett. Sokan megkérdőjelezik annak a régi közmondásunknak az igazságát, hogy a „ruha teszi az embert". Ez a közmondás vitathatatlanul csak féligazság, hiszen az öltözködésünk a lehetőségeinktől is függ. Ha ezt a közmondást kicsit kifordítjuk, és azt mondjuk, hogy a dolgozók munkaruhája teszi a gyárat, ez valószínűleg tökéletesen igaz. Az új munkaruha-juttatási rendszer bevezetésétől azt is reméltük, hogy segít megteremteni vállalatunk egységes arculatát, színesebbé teszi a munkaterületeket, ugyanakkor a szervezett ruhacsere révén és azáltal, hogy a vállalat magára vállalja a munkaruhák mosásának, karbantartásának gondját, biztosítani tudjuk a tiszta, esztétikus viselet folyamatosságát. Minden olyan dolgozónak, aki fizikai munkakörben dolgozik vagy gyakran megfordul a technológiai területeken, műszaki területeken, illetve raktárakban, új munkaruhát szántunk. Minden ilyen dolgozónak három garnitúra munkaruhát készíttettünk. A női dolgozók ujjatlan munkaköpenyt, a férfidolgozók kétrészes munkaruhát, az irányító pozícióban lévő munkatársak hosszú ujjú munkaköpenyt kaptak. A munkaruhák összesen 7 féle színben készültek, a legyártani rendelt munkaruhák száma meghaladta a 2000 darabot. Többféle fazonról, színről és nagyszámú ruhadarabról van szó, egészen biztos, hogy nem sikerült mindenki ízlését, helyenként méretét eltalálni. Ami a színeket illeti, nincs mit tenni, az egyes területeken az egyes színek kollektív bölcsesség, pontosabban „kollektív ízlés" eredményeként kerültek meghatározásra. S minthogy ízlés szempontjából szinte lehetetlen akár kollektívnek, akár bölcsnek lenni, ezért annyit kérünk, hogy akinek tetszik a ruhája színe viselje örömmel, akinek nem, az viselje el. Az esetleges mérethibákon lehet segíteni. Miután szériagyártásról és szériaméretről van szó, azt nem lehet elvárni, hogy mindenkin úgy álljon a munkaruha, mintha ráöntötték volna. Ahol csak a szériagyártásból fakadó esetleges apróbb méreteltérések vannak, feite-