Egri Dohánygyári Híradó, 1993
1993-08-01
* / 19 9:]. \ i; lí II S Z T II S íoan Újvári László új szívre vár Százkét ezer forintot gyűjtöttek dolgozóink Műtétre várva - Újvári László feleségével a berlini kórházban A PM második negyedévi jelentés Michael Miles elnök jelentése a Philip Morris első félévi bevételeiről: A Marlboro árkampánynak köszönhetően az év első felében bevételeink nőttek. Minden jel arra mutat, hogy jelenlegi amerikai árpolitikánk megfelel annak a törekvésünknek, amely a piaci részesedés növelésére irányul. A Marlboro árkampány azt mutatja, hogy egy észszerű politikával a márka egyre népszerűbbé válik, és úgy gondoljuk, hogy más termékeink hasonló árcsökkentését is fontolóra kellene vennünk. A nemzetközi dohánypiacon a bevételünk ugyancsak nőtt, mivel az eladások növekedtek Németországban, Törökországban, Közép-, illetve Kelet-Európábán, a Fülöp-szigeteken, sok más ázsiai piacon, Argentínában és Brazíliában is. Kevesebbet tudunk viszont eladni Spanyolországban. (New York, 1993. július 20.) A PHILIP MORRIS ÚJ GYÁRA 1993. június 29-én bejelentették, hogy a PM megvásárolta a Kraszno- dári Dohánygyár részvényeinek 49%- át. A tervek szerint 60 millió dolláros beruházást hajt végre Kraszno- dárban a cégünk. Andreas Gemb- ler, a PM európai, közel-keleti és afrikai régiójának elnöke ezt nyilatkozta: „Ez a vásárlás újabb jelentős lépése oroszországi beruházási stratégiánknak. Oroszország a világ harmadik legnagyobb cigarettapiaca, ezen a nagy piacon kerülhet a Krasz- nodári Dohánygyár vezető pozícióba a mi beruházásunk segítségével.” A gyárat teljesen felújítják, és a modern technológia segítségével jelentősen növelik a termelés kapacitását. Fejlesztik a helyi termékek minőségét és bevezetik a világmárkákat, pl. a Marlborót. A dolgozókat tanulmányi programok keretében képzik majd tovább. Mint ismeretes, a PM már jelen van az orosz piacon, hiszen a Marlborót gyártják Szamarában. A cég újabb befektetésekre is készül, pl. gyárat akar építeni Szentpéterváron. Január óta van Berlinben az egri Újvári László, január óta folytonos készenlétben vár. Új szívet ígértek neki a tönkrement saját szíve helyett a német orvosok, de egyelőre még nem akadt megfelelő donor. Háromszor feküdt a műtőasztalra az ötvenegyéves férfi, és háromszor fújták le a műtétet, mert a szövettani vizsgálatok szerint az új szív nem passzolt volna a régi helyébe. Berlinben várakozni nem olcsó dolog. Sőt: nagyon költséges. Különösen egy olyan embernek, aki Magyar- országon hét gyermeket nevel, akiket - betegség ide, betegség oda - ruházni, etetni, iskolázni kell. A műtét költségeit ugyan a magyar állam állja, de az összes többi kiadást a családnak kell fedeznie. A kis lakás bérét és rezsijét, ahol Újvári László a kórházi riasztásra vár, a megélhetést, a közlekedést. Néha be kell feküdni a kórházba is, ez pedig naponta (!) négyszáz márkába kerül. Mivel a műtét egyre csak húzódik, a család erőforrásai és a korábbi adományok teljesen elfogytak, ezért segítségért fordultak a Dohánygyár dolgozóihoz is. A Vöröskeresztes alapszervezet által szervezett gyűjtésen négyszázhetvenen ajánlották fel Újvári úr megsegítésére egyórai munkabérüket, és egészen pontosan 102 881 forint gyűlt össze. A pénzt a család augusztus legelején megkapta, és a feleség nyomban ki is vitte Berlinbe, ahol a beteg továbbra is készenlétben áll arra, hogy amikor megszólal zsebében a csipogó, a leggyorsabb úton a kórházba menjen. Tudja, hogy eljön a pillanat, amikor meglesz a neki való szív, és Hetzel professzor, aki több mint kétezer átültetést hajtott végre eddig, lecseréli a tönkrement motort. Újvári úr hősi elszántsággal tűri a várakozást, és bátran néz a műtét elébe. Az nem lehet, hogy ne sikerüljön, mondja, hiszen sok tennivalója van még ezen a világon.
