Dohánygyári Híradó, 1991

1991-05-01 / 2. szám

Ml ÚJSÁG A GYÁRBAN? Új munkatársunk — új minőség a konyhán BARTA ANDRÁSNÉ F ŐZT JE MEGHÓDÍTOTTA A DOHÁNYGYÁRÁT Új munkatársunk BUSÁK IMRE GÁBOR A konyha, az ebéd... Hej, de sokszor volt szó­beszéd tárgya! Most is. Csakhogy most ellenkező előjellel. Január óta mindinkább erősödött a zsongás: ilyen jó még sohasem volt az ebéd, mint most! Új konyhavezető, új főszakácsnő van a válla­latnál: Barta Andrásné, aki tavaly nyáron Bala- tonszabadiban mutatkozott be igen előnyösen. Fiatalos, tűzről pattant, gyors észjárású és az ízek mestere. — Százhalombattáról kerültem ide — kezdi pályájának összefoglalását. — Az Észak-du­nántúli Vendéglátóiparnál voltam, de nem tud­tam ott megszokni. Mindössze két évet töltöt­tem ott, de hát egri vagyok, mindig visszahúzott a szívem. Hiányoztak az emberi kapcsolatok... Nem szakácsnőnek készültem. Gyermekko­romban varrónő szerettem volna lenni. Azután hét évig dolgoztam a Finomszerelvénygyár- ban, gépen. Akkor kerültem először az Egri Do­hánygyárba, három hónapig dolgoztam a cso­magoláson, de nagyon zavart a dohányillat. így jutottam el az akkori Megyei Tanács konyhájá­ra, mint konyhalány. Elvégeztem a kétéves sza­kácsiskolát, azután a kétéves vendéglátóipari szaktanfolyamot. Ott jól éreztem magam, 14 évet töltöttem el. Bulla István volt a főnököm, Bóta Dezsőné nagyon jól, igazán háziasán fő­zött, sokat tanultam tőle. A dunántúli kirucca­nás után tavaly nyáron jelentkeztem megint itt, az Egri Dohánygyárban, hogy főzök Balaton- szabadiban. Akkor, vállalat meg én, megtet­szettünk egymásnak. Ez év januárjától veze­tem a konyhát. — Az érzékek, irányulások gyermekkor­ban alakulnak ki. Nem édesanyjától tanulta a főzést? — Nevelőanyámtól. Édesanyám hétéves koromban meghalt. Nevelőanyám nagyon ízle­tesen tudott főzni, az ízek azóta ültek meg ben­nem. Mindent kitűnően fűszerezett, nem túlzot­tan, csak annyira, amennyire kell. — Olaj- vagy zsírpárti? — A középúthoz ragaszkodom. Van olyan étel, ami olajjal ízesebb, van, ami zsírral. Neve­lőanyámtól tanultam ezt is. Ő sok zöldséggel, kevés hússal főzött. Mármost az olaj-, illetve zsírkérdésbe beleszólnak az árak is: az olaj na­gyon drága, némileg vissza kell térjünk a zsír­hoz, hogy beleférjünk a keretbe. — Mennyi a keret? — A nyersanyagköltség 26 forint volt, de a drágulás miatt föl kellett emelni 7 forinttal. Most 33 forint. A drágulás nemcsak pénzösszegben értendő, hanem abban is, mennyi az áruban a használható. A krumpli, például, drága, de emellett igen sokat kell belőle eldobni. Márpe­dig a köret normája 30 deka. — A hús milyen szerepet játszik? — A dolgozók a laktatós ételt szeretik, sűrű leveseket kérnek és várják a húst. Hús minden­nap van: levesben, feltétnek, főételnek. Fasíro- zottnál azért felhasználom a szóját is. Úgy igyekszem tervezni, hogy drágább ételt párosí­tok olcsóbbal. Most nagyobb figyelmet szente­lek a belsőségeknek és a halnak, tartárral, vagy egyéb módon ízesítve. Tengeri halról van szó, mert a friss hal nagyon drága. ízesítem. Alapel­vem, hogy mindennek jóízűnek kell lennie. Amit mond, meggyőző: hiszen ahogyan mondja, az is jóízű. - Sándor ­A páckonyha új vezetője BAGHY TAMÁSNÉ TMK szerkesztési csoportvezető Ségi egri Iparos csalidból származom. 41 éves vagyok, nős, és két gyermekem van. Gépészmérnöki diplomát a Budapesti Mű­szaki Egyetemen szereztem, majd később a gazdasági mérnöki oklevelet Is. (zlg-vérlg gépésznek érzem magam, a gépipar szá­mos területén megfordultam. Előzőleg a TUNGSRAM-nál dolgoztam, ahol fényforrás- gyártó automaták és Ipari lézerek tervezé­sével foglalkoztam. Csalid! okok miatt köl­töztünk vissza szülővárosunkba. Az Egri Dohánygyárban Jelenleg Ismerke­dem a gépekkel. Eddigi tervezői gyakorlato­mat most mint üzemeltető szeretném kama­toztatni, támaszkodva az automatfkiban és gépgyártásban való Ismereteimre. Nagyon fiatalon, 1968-ban, technikus­ként került a vállalathoz. Egész életét a Dohánygyárral kötötte össze, hiszen fér­je ugyancsak fiatalon lett a filtergyártás csoportvezetője. Mint kezelő szakember, Baghy Tamásné első gyakorlatát a Szi­vargyártáson végezte, majd a cigaretta­előkészítésen dolgozott. Tíz évig volt a ci­garetta-csomagolás, öt évig a készáru­raktár dolgozója. Hosszú gyakorlata, széles körű ismeretei teszik képessé ar­ra, hogy átvegye a páckonyha vezetését. Eddigi elismert, sikeres tevékenysége után kívánjuk, hogy új beosztásában újabb örömöt leljen és sikert arasson. DOMÁNNÉ MARIKA ÁTADTA A STAFÉTABOTOT Molnár Jenő gazdasági igazgatóhelyettes búcsúztatja a nyugdíjba vonuló dr. Domán Lászlónét Korkedvezménnyel nyugdíjba ment dr. Domán Lászlóné, aki 1979 óta volt a páckonyha vezetője. 1964 óta, még a páckonyha előtt dolgozott a munkaügyön, a laboratóriumban és a termelési osztályon. Megint keve­sebb egy kedves munkatárssal: Mari­ka nem sürög-forog már közöttünk kedves komolyságával, szerénysé­gével. Aki nem tudta, sohasem vette volna észre, hogy az igazgató fele­sége. Halk volt és szorgalmas, mun­káját, eredményességét tekintette az egyetlen rangjelzőnek. Reméljük, lá­togatóként még sokszor fogjuk üdvö­zölni itt, a dohánygyári kertben, má­sodik otthonában. Sok örömet és bol­dogságot kívánunk neki! 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom