Dohánygyári Híradó, 1991
1991-05-01 / 2. szám
MAGYAR DOHÁNYIPAR Budapesti Dohányfermentáló 1986-IG CSÖKKENŐ, AZÓTA ÁLLANDÓAN NÖVEKVŐ EREDMÉNYEK Érdekes cikket írt Dr. Tarcsay József a „Magyar Dohányújság”-ban a Budapesti Dohányfermentáíó elmúlt egy évtizedéről és arról a korszerűsítésről, amelynek eredményeképpen a vállalat hanyatló tendenciáját 1986 után sikerült megfordítani, úgyannyira, hogy 1989-ben csaknem 74 millió forintos eredményt ért el, — s ennek jelentőségét akkor látjuk, ha összehasonlítjuk az 1986-os 37 és fél milliós eredménnyel. Mint a szerző írja, 1986 után „következetes munkával, ha nem is a klasszikus érte«• Ipari emlék. — Az 1878 párizsi világkiállítás szenzációja volt Susini mérnök cigaretta- gyártó gépe. A világ első gyártógépének teljesítménye 3500 db volt óránként. lemben vett önelszámoló egységekké, de minden esetben önálló döntési jogkörrel felruházott és a hozzá tartozó felelősséggel bíró egységeket szerveztünk". Az egri DH-ra emlékeztető rendszert dolgoztak ki, amelyben minden üzemet köteleztek felvásárlási, termelési, raktárkapacitási, árbevételi, eszközfenntartási, munkaügyi, költség-, beruházási, oktatási, szociálpolitikai stb. terv készítésére. Hozzáfogtak olyan termesztéspolitika kidolgozásához, hogy fajtánként és választékonként a 31 százalékos részarányt megtermelhessék, a költségek ott jelentkezzenek, ahol és amikor felmerültek, minimálisak legyenek az improduktív költségek, emelkedjék a vállalati marketing-tevékenység színvonala. Következetes harcot indítottak a szemléletváltoztatásért a gyors reagálás és a rugalmasság irányában (a tervek a szükségletekhez képest változtathatók), továbbá az előkalkuláció meghonosításáért. A vállalatvezetőség bevezette minden üzem külön-kü- lön értékelését, meghatározott kritériumok alapján. Mindezeknek eredményeképpen, négy év alatt, 1986-hoz képest, az egy foglalkoztatottra jutó mutatók következőképpen alakul tak: nettó árbevétel 209%, bruttó termelési érték 143%, hozzáadott érték 242%, eredmény 309%, értékesítés 191%. A dohányok objektív átvétele érdekében, a két ágazat létrehozásával, a termelést és az átvételt szétválasztották. Gépesítési ágazatot hoztak létre a berendezések szervizellátására. Az üzem közgazdasági munkáinak végzésére és az ügyvitelre külön osztályszervezetben működő apparátus van. A vállalat zavarokkal küszködött a tröszt megszűnése után, s nem tudott azonnal alkalmazkodni az új helyzethez. Közvetlenül került kapcsolatba a költségvetéssel és a gyakori szabályozó-változások, a dohány- termesztés eltolódásával együtt a háztáji és kisgazdaságok felé, az egyre romló berendezések, melyeket nem tudtak felújítani, folyamatos nyereség-apadáshoz vezettek. Eközben zavarok mutatkoztak a Hevesi szárító-kapacitásában is, amennyiben a kisgazdaságok „zölddohányt” adtak le az ipari telepeken való szárításra és ez nagyon fellazította az agrotechnikai fegyelmet. A nagylevelű- készlet emelkedett, egyre sürgetőbbé vált a fajta-váltás, a belföldi és a külföldi igényekre való tekintettel. 113 év múltán... A PASSIM 7000 a MOLINS legújabb cigarettagyártógép- kombinációja A MAGYAR DOHÁNYIPAR ÉS A PRIVATIZÁCIÓ Egerben nem kevesen vannak, akik némileg megütközve kérdezik: miért kell „eladni” az Egri Dohánygyárat? Ez a kérdés a Főmérnöki Értekezleten az egész magyar dohányipar vonatkozásában fölvetődött. A privatizáció teljesen érthető olyan iparágak esetében, amelyek hagyományosan magántulajdonú szervezetekből álltak és amelyeket az államosítás dezorganizált. A dohányipar azonban, mint állami jövedék, kezdettől fogva hagyományosan állami ipar volt, gyökerei, hagyományai ebből erednek. Vannak, akik az osztrák dohányiparra hivatkoznak: lám, az Austria Tabakwerke a volt császári monopólium egyenes utóda, technikailag világszínvonalú és versenyképes. Ugyanezt azonban a magyar dohányiparról nem lehet elmondani. A negyvenesztendős alávetettség egy torz geopolitikai alakulatnak elzárta a magyar dohányipart a nemzetközi technikai vérkeringéstől. Éppen ezért mintegy húsz évvel elmaradt a világszínvonaltól. Két lehetséges útja van a gödörből való kikerülésnek: az egyik a dohányiparnak egységes kezelése és tőke megszerzése a magyar dohányipar technikai korszerűsítésére. A másik: az egyes dohányipari vállalatok privatizálása külön-külön. Az Egri Dohánygyár mindkét eshetőségre fölkészült. Nekünk nem volt sürgős és nem volt lét- fontosságú a privatizálás. Több lépést is tettünk abban az irányban, hogy saját úton tudjunk járni és különféle piacokat biztosítsunk magunknak. Ha a másik három dohánygyár is ezt az utat járta volna, a dohányipar visszatérhetett volna eredeti státusába. Csakhogy a Pécsi Dohánygyár önálló útra lépett és kezdeményezte saját privatizációját. A B.A.T. (ejtsd: „bí-é-ti”) multinacionális vállalattal megállapodott abban, hogy egyesül vele, 51 %-os hazai részvénytöbbséggel: a B.A.T.-nek 49% jut. A B.A.T. vállalta, hogy a Pécsi Dohánygyárat fölfejleszti egyévi 14 milliárd cigaretta kapacitásé szintre. A Pécsi Dohánygyárnak ez a kezdeményezése lehetetlenné tette, hogy a magyar dohányipar egységesen induljon el a fejlődés útján. Kihivást intézett a másik három vállalathoz, mintegy lépés- kényszerbe hozta őket, tehát az Egri Dohánygyárat is. Saját erejéből sem Eger, sem Debrecen, sem Sátoraljaújhely nem tudja fölvenni a versenyt a B.A.T.-vel. Az Egri Dohánygyár iránt két érdeklődő volt, a két licencpartner: az Austria Tabakwerke és a Philip Morris. Történelmileg az Austria Tabakwerké- vel való kapcsolódás lett volna a kézenfekvőbb, ám tőkeerőt tekintve a Philip Morris sokkal hatalmasabb. Márpedig a kelet-európai cigarettapiac teljes bekebelezésére mindenekelőtt a Philip Morris jelentette be igényét. Megvette a ljubljanai, a drezdai és a krakkói dohánygyárat, s nyilván érdeklődött az Egri Dohánygyár iránt is. A Philip Morris, természetesen nem barátságtalan az ATW iránt, de elképzelhetetlen, hogy ne igyekezzék vele megállapodni a piac ésszerű felosztásában. Ennek a megállapodásnak a látható jele, hogy az ATW további 20 éves licencszerződést írt alá a Philip Morris-szal. Eközben lépéskényszerben van a Magyar Köztársaság is: a Világbankkal való további kapcsolatoknak a feltétele a gyorsabb ütemű privatizáció. Az Egri Dohánygyár birtokában a Philip Morris mindenképpen nyeregbe kerül Magyarországon. A Reynolds (Debrecen) és a B.A.T. (Pécs) licenc- cigarettái együttvéve nem érik el a Philip Morris egyetlen márkájának: a Marlboro-nak az eladási számait. A helyzet tehát úgy alakult, hogy immár objektív folyamatok határozzák meg az esetleges privatizáció időpontját: be vagyunk kerítve. Pécs kezdeményezése a B.A.T.-vel kedvező lehetőséget teremtett a Philip Morrisnak ahhoz, hogy létrehozza a kelet-európai Drezda—Ljubljana—Eger—Krakkó erődrendszert a keleti piaci részesedésért való harcban. Jelenleg tehát a Pécsi Dohánygyár egyesülése a B.A.T.-vel befejezett tény; Eger elérte a legkedvezőbb feltételeket egy Philip Morris konstrukcióban; a debreceni és a sátoraljaújhelyi dohánygyár helyzete bizonytalan. Semmi kétség: a Magyar Dohányipar sorsdöntő hónapokat él át. 9
