Dohánygyári Híradó, 1991

1991-05-01 / 2. szám

Szivarboríték-kivágás NÖVEKSZIK A GÉP/MŰSZAK TELJESÍTMÉNY, DE SOKAN VANNAK TÁPPÉNZEN A szivarboríték-kivágás teljesítményi mu­tatói határozottan javulást mutatnak, bár vál­tozatlanul nagy a fluktuáció és magas a táp­pénzes létszám. Ha visszatekintünk az 1990. évi felfejlődésre, akkor azt látjuk, hogy 1990. április végéig 12 gép állt rendelkezésre, júni­usra ez megkétszereződött (24 gép), októ­berre pedig már 50 gép üzemelt, s ezzel a műhely elérte az előirányzatot. Ez év februárjában még két gép érkezett betanításra. Az üzem 1990-ben összesen 42,9 millió ki­vágatot állított elő. Nyomon lehetett követni a műszakonkénti gép-teljesítmény növekedé­sét. Novemberben a műszakonkénti géptel­jesítmény 4096, decemberben 4271, január­ban 4803, februárban 5234 boríték-kivágat volt. Az 1991 -es feladat—a teljes gépparkkal — most már sokkal nagyobb. 141 -esből, 144- esből és 404-esből összesen 79,5 millió, Já­vából 54,7 millió kivágatot kell előállítani, te­hát összesen 134,3 millió darabot. Január és február hónapban az üzem az időarányos­hoz képest 360000 darabbal többet készített (18,8 millió darabot), ám ezen a teljes terme­lésen belül az arány a kevésbé munkaigé­nyes változatok oldalára billen. 1991 -ben a munka színvonalának emelése érdekében be kell vezetni a heti anyagfelhasz­nálás értékelését személyenként, a gépek tel­jesítményének ellenőrzését naponként, a mi­nőségvizsgáló gép olyan beállítását, hogy a szigorú ellenőrzés folyamatos legyen. Az év folyamán a betanítást úgy kell vé­gezni, hogy mindennap rendelkezésre álljon 100 gépkezelő. A batanítás folyamán teszte­lést kell végezni, ki kell szűrni az alkalmatla­nokat. Szükséges a folyamatos és szoros kapcsolat a külföldi szakemberekkel. Balogh József az új keveréktároló silókról ELEKTRONIKUS LOGIKAI EGYSÉG VEZÉRLI A TÖLTÉST EGY SILÓN BELÜL Be kell látnunk: mulasztása a „Dohánygyári Híra­dónak", hogy tavaly óta nem talált módot olyan be­szélgetésre a műszaki-fejlesztési szakemberekkel, mely a vállalat valamennyi dolgozójával megismertet­te volna az új keveréktároló silórendszert. Márpedig erre büszkék lehetünk, mert saját tervezés, továbbá mindenestül magyar munka: az Egri Dohánygyár gé­pészeti fejlesztőinek, karbantartóinak, elektromos csoportjainak példaszerű együttműködése a KAEV Egri Gyárával vitte sikerre a silócserét. A mulasztást most pótoljuk, röviden ismertetve Balogh József fejlesztő mérnökünknek a „Magyar Dohányújság”-ban megjelent cikkét. Mint a bevezetőben írja, a keverékképzö gépsor gyárunkban csaknem huszonöt éven át változatlan maradt, miközben az előkészítési technológiának szinte minden fontosabb eleme kicserélődött. Beáll­tak a termelésbe a korszerű KTH vágógépek, üzembe helyeztük a puffasztottkocsányvonalat, emelkedett a pácolás-kondicionálás automatizáltsági foka, meg­újult a vágattárolás és gyártógépbe-adagolás. A mi­nőség javítása és az anyagtakarékosság követelmé­nyei arra kényszerítettek bennünket, hogy a keverék­tárolásnak immár nem halasztható felújítását össze­kapcsoljuk a silók térfogatának növelésével, a silókban magukban pedig az egyenletesebb terítés­sel. Háromszoros befogadóképesség Háromszoros befogadóképességet a siló hosszá­nak, szélességének, az oldalfal magasságának és a terítés szélességének növelésével lehetett elérni. Ha nagyobb a terítési szélesség és nagyobb a mennyi­ség, egyenletesebb lesz a különböző dohányok elke- veredése, miközben egyharmadára csökken a tételek elején és végén a túlszárításból keletkező dohánypor, továbbá az a könnyen porladó dohányvágat, amely közismerten gyengébb töltőképességű. Kellő előre- dolgozással biztosítani lehet a frissen pácolt keverék optimális megfektetésének idejét. A tér lehetőségeinek kihasználása A gyári technológiai terek szűkössége nem tette le­hetővé, hogy tetszőlegesen növelhessük a silók szé­lességét és hosszúságát. A 15080 mm-es teljes siló­hosszat, beleértve a kiadagoló térrészt, és az 1820 mm-es váz-szélességet is, csak a bálabontás, páco­lás-kondicionálás berendezéseinek átrendezése ré­vén valósíthattuk meg. Az új 1600 mm széles silósza­Adogoláj a lépUlikocsiról Feed from the diimbutinj conveyor lagok fölötti tárolótér magasságát 1000 mm-ről majd­nem 1500 mm-re növeltük meg. Külföldön, a hozzánk hasonló gyárakban, négy-hattonnások a keveréktáro­ló silók és bevált ez a tárolási magasság is. A szűk be­építési lehetőségek csak a nemzetközileg elfogadott tételnagyság alsó értékét tették lehetővé. Három szakaszos töltés Műszaki újdonság, hogy a széles silók tárolóterét a silókocsik nem egyszerre töltik. A léptetőkocsiról há­rom helyzetben hullhat a silókocsikra a dohány, s ezt a silókocsi a siló két vége között szintén három helyzet­ben terít végig. Ezzel megszűnt a „keresztmetszeti kúposság", mely a régi silórendszerben úgy keletke­zett, hogy az elosztó rázócsatornáról ferdén elhelye­zett adagolónyílások esetén is a középső térrészbe több anyag került, mint a szélekre. Az egyes silókocsik fölött, a kezelőjárda magasságában, érzékelők van­nak s ezek révén állítható be a léptetőkocsi adagoló helyzete. A vezérlő automatika (programozható elekt­ronikus logikai egység) önműködően változtatja a töl­tési helyzeteket, egy silón belül. A silórendszeren kívül kerül a dohány a 4 m-es ada­golási magasságba, ezért szükséges egy behordó szalag közbeiktatása. A szalagrendszer Tungsram- gyártotta szalagokból áll, a speciális átalakítást a KA­EV Egri Gyára tervezte meg és kivitelezte. A vályús ki­alakítású felhordószalag sebessége 28,4 m/perc, szélessége 800 mm. A behordó szalag szélessége ugyancsak 800 mm, a léptető szalag szélessége 1000 mm. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom