Dohánygyári Híradó, 1991

1991-01-01 / 1. szám

NEMZETKÖZI FIGYELŐ 1991 Közeledik 1993 TÖBB KÜLFÖLDI ÉS TÖBB MINŐSÉGI MÁRKÁT SZÍVNAK AZ OLASZOK Célunk Európa — az Európai Közösség — s Európa 1993-tól a szó legszorosabb értelmé­ben közösség lesz; érdemes hát egy pillantást vetni egy közös piaci ország dohányipari és ke­reskedelmi viszontagságaira 1993-ra való te­kintettel. Ez az ország: Itália. Az olasz probléma a miénkhez hasonló: a mai napig fennáll a Monopolio dello Stato, az ál­lami dohányjövedék, a maga „DOHÉSZK”- szerű elosztó-hálózatával. Ez a hálózat 22 rak­tárt, 596 elosztót, 61452, .trafikost” és 16000 al­kalmi dohányárust foglal magába, Udinétől Szi­cília legdélibb csücskéig. A monopolizált ter­melés és elosztás ellenére az olasz hazai ter­melés a 80-as évek folyamán makacsul csök­kent: 1983-ban 696 ezer értékesített tonnáról 1989-ben már 550 ezer tonnára esett vissza. A gyártmányok tükrében: a dohányáruk forgalma 1984 és 1988 között 14,76 százalékkal apadt. Csakhogy eközben az import az 1983-as 254 ezer tonnáról az 1989-es adatok szerint 335 ezer tonnára emelkedett! Vagyis: a hazai ter­melés csökken, a behozatal viszont nő. Az ok egyértelműen a külföldi márkák „agresszív be­törése, hiszen a gyártmányértékesítés csökke­nése megállt és 1988-ról 1989-re fordulólag 0,2%-os növekedést mutat. S hogy még inkább egyértelmű legyen: minden dohánytermék ér­tékesítési számai csökkennek a cigarettát kivé­ve, a cigarettán belül pedig a csekély nikotin­kátrány tartalmú gyártmányoké 50 százalékkal nő. 1988-ban 104 új külföldi márka árasztotta el Itáliát, mint hajdan Hannibál hadai. Most össze­sen 133 külföldi cigarettamárka van forgalom­ban a félszigeten. 1988-ban az olaszok össze­sen 10255 milliárd lírát költöttek dohánytermé­AZ ÉLETMENTŐ DOHÁNY (DTZ) Feltűnő tanulmányt közöl az ameri­kai „HighTech” folyóirat 1990. decemberi száma. Eszerint a dohánynövény a jövő egyik legfontosabb rákellenes gyógynövé­nye. Az Egyesült Államokban egy géntechni­kus csoport már azon dolgozik, hogy a do­hányból, bizonyos géntechnikai változtatá­sokkal emberi hormonokat, enzimeket és im­munsejteket állítson elő. Ebben az évben állí­tólag már piacra kerül az első kereskedelmi forgalmú termék, a dohányból előállított bőr­pigment, a Melanin. Robert Erwin, az egyik kutató szerint a dohánynövény, „az agro­technika fehér egere”, eszményien alkalmas emberi fehérjeanyagok tömeges előállításá­ra. Most már olyan technikával kísérleteznek, melynek segítségével a dohányból igen ver­senyképes áron állítsák elő az lnterleukin-2 rákellenes gyógyszert. „KUMARIN-HÁBORÚ” A BRINKMANN ELLEN A német egyesülés különös problémá­kat vet föl a dohányiparban is. A Brink­mann „Golden American” márkája igen népszerű az új tartományokban, vagyis a volt NDK területén. Egyes berlini lapok­ban az a feltűnő hír jelent meg, hogy a volt Nyugat-Németországban szigorúan tilos kumarint, mint aromaanyagot fölfedezték a Golden American „Made in the Nether­lands" feliratú tasakjaiban. A Brinkmann erélyesen cáfolt, két tudományos intézet jelentését is közreadta, miszerint a gya­18 kekre, ebből 7298 milliárd márkát takarított be a költségvetés, 2085 milliárd lírát a gyártók és 872 milliárd lírát a kereskedők. 1989-re az ál­lamkincstár jövedelme dohányárukból 7750 milliárd lírára nőtt. 1988-ban az olaszok, fejen­ként 178000 lírát költöttek dohányzásra, s ez túlnyomó részt cigarettára ment. A legszenve­délyesebb dohányosok a fiatal nők, míg az 50 éven felüli férfiak óvatosabbak, kevesebbet szívnak, de minőségit. A cigarettaárak Olaszországban is emelked­tek. Most a legolcsóbb cigaretta a Nazionali: 300 líra: a legdrágább a 6000 lírás „De Luxe Davidoff". Az Európai Közösségben sokszor vádolták az olasz kormányt, mintha mestersé­ges árpreferenciákkal támogatná a hazai már­kákat; a vizsgálatok azonban ezt megcáfolták. Kettészakadt az angol dohányipar. Az egyik „párost” olyan óriások alkot­ják, mint a B.A.T. és a Rothmans Interna­tional, a másik „párost” az Imperial és a Gallaher. Az előbbi kettő teljesen nem­zetközivé vált, s világexportőrré nőtte ki magát; az utóbbi kettő pedig a hazai do­hányáru- és cigarettapiacra rendezke­dett be — volt kénytelen berendezkedni — és mindent megtesz, hogy a brit szige­tekre ne engedjen be külföldi „vadászo­kat”. Az angol export jó része már a 70-es évek óta a B.A.T. kezében volt. Az Imperi­al és a Gallaher számára nem maradt volna más megoldás, mint új export-már­kákkal betörni a világpiacra, ez azonban nagyon hosszú folyamat. így azután az Imperial és a Gallaher meghagyta a B.A.T.-nek a világpiacot, viszont „stop­polta” magának a brit szigeteket. Anglia most tökéletesen készen áll az 1993-as változásokra. Cigarettamárkái, nikotin- és kátránytartalomban, már most olyan közel állnak az Európai Kö­zösség szabványaihoz, ebben a tekin­(Mainz, DTZ, 1990. november) Még a ke­reskedelmi szakembereket is meglepte a kommersz cigaretták forgalmának nagyará­nyú emelkedése Németországban. 1990 első tíz hónapjában a teljes cigarettaforgalom 3,3 százalékkal, ezen belül viszont a kommersz cigaretták forgalma 14 százalékkal nőtt (5,47 milliárd darab). 1985-ben ezeknek a „saját­márkáknak” a részesedése az összforgalom­ban 3,7 százalék volt; 1986-ban már 3,8, núsított termékekben nincs kumarin. Egyébként is, mint egyes kutatók állítják, a kumarin csak nagy mennyiségben ká­rosítja a májat; egyes állatkísérletek azt mutatták, hogy a csekély mennyiségű kumarin egyenesen rákgátló hatású. A Az 1989-es rangsorban a legkelendőbb márka a hazai „M. S.”, 31,9 százalékos piaci részese­déssel, ezt követi a Marlboro 14,9 százalékkal. A középmezőnyben az „M. S.” enyhe változa­ta és négy Philip Morris márka van; 13 márka piaci részesedése kisebb 2%-nál. Az árak emelkedése lényegében az inflációs spirált követte. Jelenleg a cigaretták forgalma már teljésen szabad Olaszországban, bár a Monopolio igyekszik meggyőzni külföldi partnereit, hogy nekik is előnyösebb a meglevő elosztó hálózat. Mindenesetre az olasz dohányipar „ultra-eny­he" cigaretták kibocsátására készül és állítja, hogy az Európai Közösségben megállapított 12 mg-os kátránymaximum nem jelent számára gondot. tetben alig van tennivalója. Sőt: a B.A.T. és a Rothmans igen közel áll ahhoz, hogy egy sor olyan európai országot, mely még egy ideig vesződni fog dohány­ipara átállításával, máris elárasszon „európai” márkáival. Birodalmi örök­ségként Anglia exportál a Commonwe- alth-országokba, sőt, 15 milliárd cigaret­tát ad el olyan nem-európai országok­ban , melyeknek soha nem is volt közük a Brit Birodalomhoz. S ehhez még tegyük hozzá, hogy az angol ipar számára a ci­garetta nem minden: jelentős a szivar-, a pipadohány- és egyéb dohányáruex­port. így például az Európai Közösségen kívül Anglia 7 milliárd cigaretta megtölté­sére való vágott dohányt exportál. Az angol dohányipar tehát nagyon erős lesz 1993 után is az Európai Közös­ségen belül; s ha a mi el határozott törek­véseink is azok, hogy ennek az „európai háznak” a kapuján belül vegyünk ki la­kást, talpon maradásunkhoz úgy kell a Philip Morris-szal való szövetség, mint egy falat kenyér. most pedig, 1990-ben 5,4 százalék. Az okok között megemlítik, hogy a múlt év elején némi­leg emelkedett a minőségi márkák ára, ugyanakkor a kommersz cigaretták gyártói elegánsabb megjelenésben hozták ki saját termékeiket. Még nyomosabb oknak tartják a németországi változásokat: felduzzadt az át­települők száma, ezzel együtt a lakáshoz még nem jutottaké, általában az árra különösen ér­zékeny lakosságé, különösen a volt NDK egy­kori határainak közelében. Brinkmann a sajtójelentésekben a sike­res márka ellen intézett alattomos táma­dást gyanít. Mindenesetre a cég új tasa- kokat hoz forgalomba, immár „Made in the ECC” (készült az Európai Közösség­ben) felirattal. TÚLSÁGOSÁN jó esélyei vannak az angol CIGARETTÁNAK 1993 UTÁN NÉMETORSZÁGBAN IS NŐ AZ OLCSÓ CIGARETTÁK FORGALMA 1987-ben 3,9, 1988-ban 4, 1989-ben 4,9 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom