Egri Dohánygyár, 1990 (19. évfolyam, 1-3. szám)
1990-02-01 / 2. szám
Nagyobb a csomagtér, mint a Porsche Carreráhan: egy Trabant megteszi a magáét a szabadságért Hogyan lehet megduplázni egy Trabant értékét? Fel kell tankolni! Szegény Trabant-tulajdonosok! A Trabant, mint autó, már nemcsak Magyarországon céltáblája az élcelődőknek, de külföldön is. Nem akarunk senkit bántani, csak mint érdekességet közreadni. A keletnémetek a szabadságba vezették az autót, de a viccek a „kis büdös”-r<51 egyre-másra születnek. Kicsi, pisze orrú, lassú, és a sztálini tervutasításos rendszer terméke, a Trabant az NDK országútjainak rút kiskacsája. A mindenütt jelenlévő „Trabi” pozdorjából készült Duraplast karosszériáját 1964 óta nem tervezték át. Motorkerékpárba illő kétütemű motoija több káros anyagot pufog ki, mint szinte bármilyen más autó. A motor két hengeréből gyakran csak egy indul be, és a másik beindultáig a motor kék füstöt pöfög, és olyan hátborzongató hangot ad, mint egy ősrégi varrógép. Az elmúlt évben azonban hirtelen a forradalom és a szabadság járműve lett. A kocsi először ujjongó, pezsgőző keletnémet menekülteket szállított Nyugatra. Majd a berlini fal leomlását követően az NDK boldog polgárai bepréselték magukat a Trabantjukba, és átözönlöttek a határon vásárolni, és az egyesítésről álmodoztak. A Trabant lett az az autó, mely egy országot a szabadságba vitt. Ha már Nyugaton vannak, a keletnémetek nem ragaszkodnak igazán a régi autójukhoz. Az NSZK-ban bejegyzett 2413 Trabi legtöbbjét lecserélik Volkswagenre, noha a tulajdonosaik esetleg Mercedesről, Audiről, BMW-ről és Porschéről álmodnak. És miközben a Trabantok az NSZK autóparkjának kevesebb mint 0,5 százalékát teszik ki, egyfajta kavarodást okoztak. „Majdnem mindennap kapunk panaszos leveleket” — mondja Klaus Töpfer, Bonn környezetvédelmi minisztere. „A Trabant idegesítő jelenség.” A határvárosok lakói minden hétvégén Trabi forgalmi dugókra panaszkodnak, ahogy a keletnémetek átmennek vásárolni. A berlini műszaki egyetem egy tanulmánya kimutatta, hogy a Trabant körülbelül kilencszer annyi szénhidrogént és ötször annyi szén-monoxidot bocsát ki, mint a nyugati autók. Noha néhány nyugatnémet a Trabi jellegzetes olaj-gáz kipufogófüstjét a „szabadság illatával” azonosítja, a többiek konkrétabbak. A Trabit úgy hívják, hogy a „kis büdös”. A Trabant-viccek gyártása most olyan nemzeti időtöltés az NSZK-ban, mint évtizedeken keresztül volt a Német Demokratikus Köztársaságban. Néhány közülük hízelgő. „Miért nem volt hajlandó Erich Honecker Trabantot vezetni? Mert a fékek folyton nyugatra húztak!” A többi azonban a szerencsétlen kisautó hátrányait veszi célba: „Miért a Trabant a világ legcsendesebb autója? Mert vezetés közben az ember térde eltakarja a fülét.” 1 Az adatok: Teljesítmény Férőhelyek száma Várakozási idő: Tartozékok: Legnagyobb hátrány: Különleges jellemzők: Kerti traktor 20 LE csak a vezető Van egy vásárló, aki besétál a Trabi-márkaboltba: Vásárló: Szeretnék egy Trabit két színű festéssel! Eladó: Hogyne, kérem! Kapható turbómotorral, blokkolásgátlóval, radiálgumikkal és Blaupunkt sztereo rádiómagnóval. Vásárló: Maga tréfál! Eladó: Nos, maga kezdte! Andrea Kippe, a nyugatnémet ADAC-autóklub egyik alkalmazottja szerint a piszkálódás része annak, ahogy a nyugatnémetek szeretik az esetlen autót. „A viccek közül néhány nem túl hízelgő” — mondja Kippe —, „de az egymást szerető emberek is tréfálkoznak egymással.” Tény, hogy az ADAC országúti segélyszolgálata ingyen megsegít bármilyen elakadt Trabit. Minden esetlensége ellenére a Trabant szimpatikus érzéseket ébresztett az NSZK-ban. Az Autó Zeitung magazin a tiszteletbeli vezetőhelyre sorolja az 1989-es tesztjében, és dicsérte az autó tiszteletét azok iránt az emberek iránt, akiknek vele kell élnie.Az Autobild „1989 legjobb autói” kiadványban a Trabi díszelgett a középső oldalon. A Frankfurter Allgemeine- Zeitung egyenesen a Porsche Carrerával hasonlította össze a Trabantot. Az újság szerint mindkét kocsi „alkalmas a helyváltoztatásra, de a Trabinak kétszer akkora a csomagtartója.” A Trabant azonban, melyet a németek egyszerre szeretnek és gyűlölnek, talán hamarosan megszűnik létezni. 1990-ben az NDK úgy tervezi, hogy megkezdi a Trabantok gyártását a tisztább, az 1984-es Volkswagenszerződés alapján készített négyütemű motorral. A Volkswagen arról is tárgyal, hogy vegyes vállalatot alapít a Trabi utódjának a kifejlesztésére. Müncheni és brunswicki múzeumok megvásároltak néhányat az öreg csotrogányokból, hogy megőrizzék azt, ami talán a legszerényebb szimbólum a német történelem legérdekesebb éveinek egyikéből. Az Auto Motor und Sport foglalta össze: „Az egyszerű bogár gazdasági csodánk szimbóluma lett. Ennek keleti párja, a Trabant adta az első lökést egy még nagyobb csodához.” Ez természetesen azt bizonyítja, hogy a küllem nem minden. Az biztos, hogy egy Trabi (26 LE) nem rendelkezik a Porsche teljesítményével (250 LE), de mindent összevetve, a bátor kiskocsi győztesként kerül ki, mondjuk egy kerti traktorral való összehasonlításból. Trabant 26 LE 4 fő (de határátkelőknél látták 7 személlyel nincs hókotró nincs csomagtartó az élelmiszernek oldalsó tartály a lenyírt fűnek 15 év NSZK-térkép nincs élelmiszer a csomagtartóhoz hátsóablak-fűtés (melegen tartja a kocsit toló kezet) Hallotta ? „Albánia egyetlen barátja Albánia." Tiranai utcai felirat „Az idő haladtával az ember egyre élesebb füllel hallgat a tapasztalat szavára, és egyre kevésbé hallja meg a jobb jövőt ígérő szónoklatokat.” DOHÁNYGYÁR T. F. Gordon, angol közgazda „ Utasítást adtam, hogy dobjanak ki minden olyan rendőrt, aki a kábítószer elleni küzdelemben való részvételét feltételhez kötötte. Nevezetesen ahhoz, hogy előbb ki akarja próbálni a kábítószert, mert csak így tudja pontosan, hogy mi ellen harcol.” Vargas, kolumbiai elnök „Életünk során tulajdonképpen állandóan azt ismételjük, amit gyermekkorban megtanultunk. És ez csak akkor változik, amikor rájövünk, hogy milyen sokba kerül az ismétlés.” K. B. osztrák közíró „A popénekes olyan előadóművész, aki áramszünet esetén már sem előadónak, sem művésznek nem mondhatja magát.’ Danny Kay, amerikai színész Könyvtárunk ! ajánlata Siegfried Lenz: A példakép Példaképek — ilyen címmel kellene összeállítani a három pedagógusnak egy új német olvasókönyv egyik fejezetét. A három különböző korú, egyéniségű, gondolkodású pedagógus Hamburgban ül össze, hogy megvitassák egymás javaslatait. Mindhárman olyan irodalmi szemelvényeket terjesztenek elő, amelyekben meggyőződésük szerint árnyaltan kibontakozik a korunk bonyolult követelményeinek megfelelő eszményi magatartás képe, s a viták során mindhármuknak azt kell tapasztalniuk, hogy úgyszólván lehetetlenre vállalkoztak: az ellenérvek sorra zúzzák tönkre az előadott javaslatokat. Közben a három pedagógus illetékessége is sorra megkérdőjeleződik: magánéletükben olyan konfliktusokkal kerülnek szembe, amelyeket útmutató eszme híján, vagy inkább az útmutatónak hitt eszme gyarlósága miatt képtelenek megoldani. Mikor már-már föladnák a vállalkozást, mintha mégis ígérkezne megoldás: egy valóságos, hétköznapi ember példája, akinek a sorsával mintegy véletlenül, a közös munka során ismerkednek meg. Dymphna Cusack: Fekete villám A megperzselt fa Tempe Caxton negyvenöt éves, de ezt senki sem mondaná róla: ragyogóan szép, elegáns és híres asszony, az ausztrál tévé egyik sztárja. Élethivatásának tekinti a szépség dicséretét és megtartását, mert az igazi női feladat szerinte: tetszeni. De mi történik, ha mindennek villámcsapásszerűen véget vet egy véletlen? Ha a férfi, akire egész életét feltette, egyszerre otthagyja egy másikért, aki nem szép, de nagyon gazdag? Tempe úgy érzi, összeomlott egész világa, és inkább a halálba menekül. Öngyilkossági kísérlete nem sikerül, s miközben ébrenlét és ájultság között lebeg, letesznek az ágyára egy vékony füzetet: az évekkel ezelőtt Malájföldön elesett fia naplóját. Ez a napló felfed előtte egy soha nem sejtett titkot, és ez egyszerre fordulatot hoz egész életébe... Sylvia Plath: Az üvegbúra „Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban.” Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esth Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenkettedmagával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. A történet a betegség első tüneteivel kezdődik, s tart a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokk-terápiáján át a hajszál htján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe viszszavezető út lehetőségét sejtetve — ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Az üvegbúra önéletrajzi mű: az újabb angol — amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Mario Puzo: A keresztapa A maffia napi aktualitásként él az emberek tudatában, hiszen lépten-nyomon hallat magáról. Az olvasó bizonyára érdeklődéssel és izgalommal olvassa majd regény alakban is a filmvászonról jól ismert Francis Ford Coppola és Marlon Brando jóvoltából a halhatatlanná és világhírűvé vált, Amerikában letelepedett Keresztapa, Don Carleone fordulatos, elképesztő epizódokban gazdag történetét. Módunkban áll végigkísérni a Szicíliából Amerikába vándorolt Carleone-família idősebb és ifjabb nemzedékeinek, barátainak, ellenségeinek sorsát, életét, és természetesen halálát, hiszen a szereplők legfontosabb jellemvonása az, hogy tetteiket az Amerikában is virágzó maffia parancsai határozzák meg, amelyek között a legfontosabb a szinte közhelynek számító, ám a szervezet tagjai által mindig halálosan komolyan vett vendetta, vagyis a vérbosszú. Bernard Maiamud: Új élet Levin Malamud kétbalkezes, az ellenséges világban csetlőbotló, az életben örök vesztes, megalázott hőse, a mindig gyengének bizonyuló, de eszményeit lankadatlanul kergető moralista önmagát és élete értelmét megtalálni érkezik tanárnak, a tündérszép egyetemi városkába. Újabb kudarcait és látszatsikereit, csalódásait, küszködéseit iróniát és érzelmességet váltogatva, gúnnyal és egyszersmind mély együttérzéssel ábrázolja a szerző, az emberi élet végtelen erőforrásainak írója. Levin nem találja meg az új életet, de amikor Pauline-nal, aki szíve alatt Levin gyermekét hordozza, esztendők múltán távozik a városkából, vállalva önmagát romantikátlan-romantikus szerelmükben, immár világosan látja elrendelt helyét, feladatát a világban. Új tudatossága az új élet, hogy az ember köteles vállalni a sorsát. Marék Veronika: Hol terem a sok gyümölcs? Egy kisfiú és egy kislány felelgetőst játszik. Beszélgetésükből lehet megtudni, hol terem a cseresznye, a meggy, az eper, az őszibarack, a szőlő, a füge, a banán és még sokféle gyümölcs. Mit kell tenni, ha gyümölcsöt akarunk enni? Miért jó, ha sok gyümölcsöt eszünk? A sorozat többi könyveiben az utazásról, annak eszközeiről, szerszámokról olvashatnak a gyerekek.
