Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
Könyvtárunk ajánlata Szilágyi Szabolcs: Varsói krónika 1979—1981. Budapest, MTI 1986. .. szürke arccal állít meg a liftajtóban Mária, a szemben lakó nyugdíjas. — Kérem, uram, mj lesz itt most.. Hányszor gondoltuk ezt magunk is, miközben szívszorongva figyeltük 1980—81-ben a lengyel válság eseményeit. Elkerülhető-e az erőszak? Mi bontakozik ki a válságból? Egyáltalán: kibontakozik-e valami? Ezeket a súlyos, .de tanulságos pillanatokat élhetjük — gondolhatjuk át újból a Magyar Rádió akkori tudósítója jóvoltából, aki naplója, valamint dokumentumok segítségével pergeti vissza az eseményeket, nem részvétlep, de kényszerű „kívülállóként”, birkózva a tudósító irgalmatlan nehéz feladatával. John Updike. Európa, 1988. Nyúlketrec Updike naprakész leltárt vezet az Egyesült Államok társadalmáról, annak tárgyi világáról, szerelmi életéről, hétköznapjairól és ünnepeiről. Egyre szélesedő életművében már jószerint mindenki felbukkant: munkás és értelmiségi, farmer és üzletember, pap és forradalmár. A tegnap és a ma. Minden írása tükör és legkivált nagy igényű regényfonma, a Nyúl-sorozat, amiből magyarul eddig kettő jelent meg, az első, a Nyúl — Harry C. Angstrom diákkorával foglalkozó Nyúlcipő, valamint a megtoUasodott, megállapodott, immár férfikorú Nyúl életét bemutató Nyúlháj. A Nyúlketrec az Egyesült Államok modern történetének talán egész története legviharosabb időszakának a vietnami háború, a nagy faji zavargások. a diákmozgalom, az éles szovjet—amerikai ellentétek korának hősei magánéletében tükröződő krónikája. Longosz: Daphnisz és Khloá Móra Kiadó, 1985. Az igazi értéket nem érinti az elsuhanó idő: Daphnisz és Khloé több mint kétezer év elmúltával is a legnépszerűbb és legolvasottab művek közé tartozik. Nemcsak a görög, de a világirodalomnak is egyik első regénye, úgynevezett pásztoridill, egy pásztorfiú és e?y pásztorlány tiszta szerelmét meséli el számtalan akadályon és kalandon át a beteljesülésig. Bogáti Péter : A mahagóni ember. László Károly regényes életrajza. Móra Kiadó, 1986. Bogáti Péter legújabb regényében Kossuth titkárának László Károlynak kalandos életét dolgozza fel. László Kossuthot követte törökországi majd amerikai emigrációjába. később különútra tért, mérnöki szaktudását igyekezett hasznosítani, vállalkozó lett, és jelentős vagyonra tett szert. Életének eseményeit Naplójában 'jegyezte fel, ebből merít, ezt bővíti és színesíti az író. László Károly mahagónifakitermeléssel is foglalkozott, és hazatérésekor ebből készíttetett íróasztalt a Tudományos Akadémia számára. Nem értem, miért beszélnek, írnak, nyilatkoznak folyton arról, hogy mi, városi emberek rendkívül keveset mozgunk, sportkultúránk szinte nulla, és egyáltalán, meg egészében egészségtelen életmódot folytatunk. Határozottan állítom, hogy a mi kis városunk ezen vádak alól teljesen felmenthető. Sőt! Akár a rekordok könyvébe is igazán kerülhetnénk. Igenis sportolunk. Különösen a téli sportot kedveljük olyannyira, hogy tízezrek művelik egyszerre Csak szét kell nézni áz utcán eay-eav ólmos eső vagy havazás után. Az egész város sinkózik. Mi ez, hanem sport! És nagyon egészséges. Fejlődik az egyensúlyérzék, a mozgástól tágul a tüdő, több friss levegő jut a szervezetbe. A távgyaloglásban is élen járunk. Ezt előre megszervezik nekünk a Volán- és a kereskedelmi vállalatok. Természetesen tudtunk nélkül. A startnál bejelentik, hogy csőtörés miatt eltérítették a helyi járatokat, ki-ki érjen időben a munkahelyére úgy, ahogy tud. Futás! (Ez Volán-szervezés!) A kereskedelem szervezése élvezetesebb. Itt gyomorra megy a gyaloglás. Szépen felosztotta üzletei között a hiánycikkeket, gondosan ügyelve arra, hogy egy-két kilométert feltétlenül kutyagolni kelljen egy hétköznapi ebédhez valóért és némi mosószerért. Szép hagyományainkat ápolva az úszáshoz sem vagyunk hűtlenek. Űszik boldog, boldogtalan, úszik az egész város. A szemétben! Igaz e nemes sportágat nem tudnánk művelni a Városgondozási Vállalat segítsége nélkül. Ok ugyanis állandó jelleggel 50— 60, szükség esetén ettől is több illuzionistát alkalmaznak hóeltakarításra a parkok, utcák tisztán tartására. Arról igazán nem tehet szegény vállalat, hogy alkalmazottai szemét helyett magukat tüntetik el. A sport ugyebár testet-lelkét frissen tartó csodaszer, így egyáltalán nem meglepő, hogy időnként össztáncot rendezünk mi, gyalogosok. Leginkább a mikepércsi ugrást szeretjük, esős időben a járda szélén. A talpalávalót az autók fröcskölik. Ha mindezek után akár a Rózsa György, akár a Vitrai Tamás sportszerűbb, egészségesebb életmódot folytató várost talál széles e hazában bosszúból addig gyalogolok, míg borjúmájat nem kapok valahol. Olcsón — divatosan Nincs olyan nő, aki ne mondta volna még életében, hogy „nincs egy rongyom, amit felvegyek”. Akkor nincs probléma, ha elegendő idő és — főleg — elegendő pénz áll rendelkezésünkre. De leginkább egyikkel sem bővelkedünk. Aki tud varrni, annak viszonylag egyszerű a dolga, mert olcsóbban a legutolsó divat szerint, abszolút egyéni ruhát viselhet. Azonban az a nő a legügyesebb, aki kutat a régi kacatok között, amíg nem talál egy olyan darabot, amiben fantáziát talál, és amit rövid idő alatt újjá lehet varázsolná. Igaz, hogy a divat követése nem létfontosságú kérdés, de nem is hanyagolható el teljesen. Tapasztalatból tudjuk, A „ csodák ” Talán nem is akad olyan ember, aki akár a televízióban, akár a rádióban elhangzó kvízműsorokban ne hallott volna a világ hét csodájáról. A játékosok legnagyobb szerencséjére rendszerint azonban csak néhányat kell elmondaniuk. Bizony sokan gondban lennénk, ha mind a hetet egymás után fel kellene sorolnunk! Ezek a csodák azért csodák, mert az emberi képzelet, tudás és erőfeszítés kiemelkedő létesítményei, nem titokzatos, természetfölötti jelenségeket takarnak. S hogy miért éppen hét a száma ezeknek a csodáknak? Azért, mert az ókori görögök által készített rekordok könyvében rangsorolták ezeket a híres építményeket, s a hetes számnak mágikus erőt tulajdonítottak. A rangsort többször is megváltoztatták, kihagytak belőle, vagy épp>en másikat tettek a helyére. Valóban jóval többet is említhettek volna. No, de lássuk, hogy is következnek ezek a csodák! 1. Piramisok, Giza 2. Szemirámisz függőkertje Babilonban 3. Artemisz temploma Epheszoszban 4. Zeusz szobra Olümpiában 5. Mauzóleum Halikamaszszoszban . 6. Világítótorony Alexandriában DOHÁNYGYÁR 7. Kolosszus Rodoszban Piramisok Egyiptomban a hajdani nagy birodalomból az utókorra a valaha is épített leghatalmasabb templomok és halotti emlékművek láncolata maradt fenn. Követ kizárólag vallási célra emélt építményeknél használtak, mert azokat szánták az örökkévalóságnak. Kairótól délre, majdnem hatvan kilométer hoszszon hetven piramis táláIható. A fáraók nem mindig temetkeztek piramisba. Hittek abban, hogy a halott lelke a túlvilágon folytatja életét, de csak addig, amíg a teste ép>en marad. A holttesteket ezért bebalzsamozták, mellé temették azokat a használati tárgyakat és ékszereket, amelyekről úgy vélték, hogy a túlvilágon szüksége lesz rá. A legtökéletesebb formájú és legnagyobb piramisok Gizábari épültek. A legnagyobb Kheopsz fáraó gúlája, 146,5 m, majd fiáé, Khephren fáraóé, 143 m, s Khephren fiáé, Mükerinoszé, 66.5 m a harmadik. A kis mellékpiramisokba a feleségeket, családtagokat temették. A Kheopsz-piramisban kb. két és fél millió kőtömb van, amelyek egyenként 2,5 tonna súlyúak, de van 15 tonnás is. A sírkamra, amely rózsaszínű gránitból épült. 9 db gránithasáb, egyenként 40—50 tonnásak. A piramis tervezőjéről nem tudunk semmit, de annyi bizonyos, hogy geometriai és csillagászati tudását a ma embere is megirigyelhetné. Nem is beszélve arról, hogy a 4500 évvel ezelőtti viszonyok között mai technikát megszégyenítő alkotást hoztak létre. Sziklás talajra, folyóhoz közel építkeztek. A piramisok belsejébe beépített köveket helyben termelték ki. A köveket szántalpakra kötözve, helyenként a talpak alá dugott farudakon gördítve vontatták az építményhez. Nem hiteles adatok szerint a munkát kézművesek, bányászok, pairasztok végezték, valószínű, hogy nem önkéntes alapon, de reménykedtek abban, hogy követhetik urukat a halhatatlanságba. A piramisok mellett történt ásatások során megállapították. hogy kb. négyezren dolgoztaik az építkezésen, A kőfejtőben és a szállítóhajókon foglalkoztatottak száma sem volt több egy-két ezernél. A piramisépítések munkálatainak megszervezése példaként szolgálhat napjaink építkezéséhez. Gondosan. apró részletekig kidolgozták az egyes munkafolyamatok mozzanatait. Khephrén piramisa mel'ett található a szfinx, mely a hagyomány szerint az ő vonásait tükrözi. Ezeket a sziklákat a szél és a homok formálta fekvő állat formájára. Valószínű. hogy a szfinx is ilyen szikla volt, amelyet aztán kifaragtak. Ez egy emberfejű. Oroszlán testű alak. Mükerinosz fáraó sírjával fejeződött be a piramisépítések korszaka, mert ezt követően inkább halotti templomokat építettek. hogy mennyire befolyásolja viselkedésünket, hangulatunkat is az, hogy hogyan vagyunk felöltözve. Érdemes tehát foglalkoznunk azzal, hogyan lehetünk divatosan, mértéktartóan ízlésesen öltözöttek, hogy erőnkön felüli áldozatokat kellene hoznunk érte. A divatszínek változását képtelenség követni de nem beszélve arról, hogy az éppen uralkodó szín jól áll-e. Sokkal célszerűbb, ha saját adottságaink: szemünk, hajunk, arcbőrünk színét figyelembe véve választunk egy alapszínt, mélynek árnyalataiból összeválogathatjuk fontosabb ruhadarabjainkat. A téü- és tavaszikabátunkat. vastagabb, tartósabb holmijainkat célszerű a választott alapszínből vagy ennek árnyalataiból beszerezni, mivel ezeket nem cseréljük évenként. A kiegészítőket viszont megvehetjük az éppen divatos színek valamelyikéből. A már évek óta hordott, unalmasabb ruháinkat is felfrissíthetjük ezzel. Egy példa arra, hogyan tanácsos megválasztani ruhatárunk alapszínét, ha hajunk színe szőke, arcbőrünk fehér és rózsás, szemünk kék vagy ! szürke. Ezeknél az adottságoknál a kék szín minden árnyalata illik, a halvány vízkéktől a tengerkék árnyalatain át egészen a kékes sötétszürkéig, Ezekhez a tompa, hamvas színekhez kiegészítőként választhatunk bordót, mályvaszínt, törtfehéret, vagy ha a divat élénk színt diktál, akár meggypirosat, narancssárgát vagy fűzöldet is. Másik példa arra, akinek — mint a legtöbb magyar nőnek — barna a hajuk, zöldes a szemük, de nem fehér a bőrük. Jól áll nekik a barna minden árnyalata, kiegészítve a legtisztább, legélénkebb sárga. piros, kék vagy zöld színekkel. Elegánsnak és diszkrétebbnek hatnak az egy szín több, egymáshoz illő árnyalatából összeállított együttesek. Tegyük fel, hogy megtaláltuk azt a színt, amelyet a jövőben kiindulásnak fogunk tekinteni ruhatárunk összeállításánál. De hói van még az a sok divatos, praktikus holmi? A ruhatárunk megteremtése nem megy máról holnapra, fokozatosan kell nekilátnunk meglevő ruháink átalakításának, új darabok beszerzésének. Egy-két ötletes kiegészítő újjá varázsolhatja a régit. Az új beszerzésekhez az olcsó áruk boltjára, a kilós, forintos (krajcáros) anyagokra érdemes támaszkodni. A mai lezser divat szerinti ruhákat, blúzoikat azok is könnyen el tudják készíteni, akik nem rendelkeznek alapos szabói ismeretekkel. Próbáljuk meg! Sikerülni fog! Halihó! Itt a hó! Végre! Végre! Esik, hullik a várva várt hófehér pihe-puha hópihe. Fittyet hányva a sötét estének, az örvénylő szélben zuhogó hónak. boldog gyermekzsivaj hallatszik végre a szemközti dombról. Csodálatos áldás, nyugalmat, békét varázsol az ember szívébe. Amíg puha és fehér, mintha tündérek szárnyán szállnék, oly könnyű rajta a járás. Szánkózunk, hógolyózunk, még egy hóembert is gyúrunk belőle. Tobzódunk a ritka örömben, mintha megéreznénk, hamar böjtje lesz ennek. S mert minden csoda ‘három napig tart, a hó is addig volt a mienk. Mintha halódnék már Tél tábornok, egyre ritkábban rázza meg a szakállát, s egyre rövidébb időkre. Milyen szép volt valamikor, midőn ifjan, merészen már novemberben megvetette lábát, s februárig rázta, egyre rázta bozontos szakáilát, s mi ki sem látszottunk a nagy hóból. Bizony változnak az idők, úgy látszik, vele együtt változnia kell a közmondásoknak is. Régen úov mondtuk: ,,Hol van már a tavalyi hó!” Most ugye így aktuális: ,,Hol van már az idei hó?” Régen úgy mondtuk: „Nem eszi meg a kutya a telet!” A mai valóság. „A tél bizony kutya vacsorája!” Ejnye, ejnye Tél tábornok! Hát illik ez?
