Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1989-02-01 / 2. szám

Barátaink életéből Ha megmozdul a Föld Mint minden katasztrófa, így az örményországi földrengés is megdöbbentette az embere­ket. Ilyenkor mindenkit job­ban foglalkoztat a gondolat, mitől van ez, hol lehetséges, lehet-e előre jelezni, mit te­hetünk ellene. A Föld legfélelmetesebb és legpusztítóbb jelensége a föld­rengés. A földet formáló ős­erő hatalmas energiája tér­ben és időben sugárzódik ki vagy nyelődik el, pattan ki kiszámíthatatlanul, kisebb vagy nagyobb erősségű földrengés formájában. A földrengések mintegy 90%-a földünk jól körülhatárolható zónáiban zaj­lik le, de vannak olyan zónák is, ahol eddig még nem jegyez­tek fel földmozgást. Tudomá­nyos magyarázat szerint mint­egy 2 millió éve, a korábban összefüggő amerikai, eurázsiai és afrikai kontinens széttöre­dezett és elkezdett távolodni egymástól. A Föld szilárd bur­ka tehát nem összefüggő, ha­nem óriási törésdarabok, le­mezek halmaza. Az egyes — tektonikus — lemezek ütköz­ve súrlódva, egymás alá-fölé torlódva mozognak. Az ütkö­zési, találkozási pontokon, vo­nalakon felhalmozódik a fe­szültség és egy adott pillanat­ban töréshez vezet. Ekkor a kipattanáskor felszabaduló energia egy része rugalmas rezgés hullámmá alakul és el­indul útjára, hogy több ezer km után szóródva, gyengülve végül elérje a földfelszínt. A földfelszínre jutó hullámok mérhető elmozdulást hoznak létre csaknem az egész Föld felszínén. Vulkáni tevékeny­ség, föld alatti üregek beomlá­­sa, föld alatti atomrobhantások után keletkező ellennyomás is kiválthat kisebb földmozgást. A pusztító erejű földrengé­sek évezredek óta sok-sok em­beri és anyagi áldozatot köve­teltek. A tudomány nagyon so­kat tesz azért, hogy megoldja a földrengések előrejelzésének problémáját, s az emberek re­ménykednek, hogy ez egyszer sikerül is, hiszen már sok biz­tató részeredmény is van. Magyarország területén már időszámítás után 455-ben ész­leltek földrengést Szombat­hely térségében. Természetesen ezekből az időkből kevés adat áll rendelkezésre. Az utóbbi száz évben viszont csaknem ezer esetet regisztráltak. Ha­zánkban 1905 óta vanak föld­rengést jelző állomások és tu­lajdonképpen ettől kezdve te­kinthetők megbízhatónak az adatok. Mint másutt, nálunk is a törésvonalak mentén, vagy ezek közelében keletkeznek föld­rengések. A törések mentén feloldódó feszültséget két mó­don mérik. Az egyik: a Rich­­ter-féle számítás arról ad tájé­koztatást, hogy milyen nagy­ságú energia szabadult fel a födrengés középpontjában. Ma­gyarországon 7,5—8 Richter­­méretű nagy földrengés mint amilyen Kínában, Mexikóban vagy Örményországban. volt, nem történt. Tekintettel arra, hogy a geológiai változások igen lassúak néhány ezer éven belül elméletileg a jövőben sem várható. A másik módszer az embe­rek megfigyelésére alapoz, ar­ra, hogy az észlelés helyén mi­lyenek voltak a rengést kísérő jelenségek. A Mercalli-Sieberg skála 12 intenzitásfokozatot különböztet meg. Az észlelési színhelyeken megfigyelt jelen­ségeket, károsodásokat tükrö­ző intenzitásértékeket nézve ebben az évszázadban tíz 7-es vagy annál nagyobb földren­gés volt hazánkban. Pl. 1903- ban Egerben 8-as, 1911-ben Kecskeméten előbb júniusban 7-es, majd júliusban 8-as, 1925- ben ugyancsak Egerben 8-as földrengést észleltek. A szak­emberek szerint a magyaror­szági földrengésekben nincs periodicitás, bekövetkezésük- I re nemigen lehet valószínűsé­get mondani, nem is olyan pusztító erejűek, mint sok he­lyen a világban, azonban a földrengések előfordulásának számát, időnkénti nagy erős­ségét tekintve nem lehet le­becsülni e természeti csapás lehetőségét. Hazánkban ma már több ál- ! liomáson történik a rengések : mérése, rögzítése és az állo­mások adatait számítógép dol­gozza fel rövid idő alatt. Ez fontos a polgári védelem szem­pontjából is, mivel a gyorsan megkapott információ nyomán lehet rövid idő alatt megfele­lő mentőerőket irányítani a helyszínre. Ez a mentőerő pe­dig mi magunk vagyunk, az­zal, hogy elsajátítjuk a mű­szaki mentés alapvető felada­tait, az elsősegélynyújtás Leg­fontosabb teendőit s a polgári védelem irányításával képe­sek vagyunk a mentést gyor­san megkezdeni. Katasztrófák hallatán egyes emberek nagyon hamar han­got tudnak adni véleményük­­nek, miszerint nem volt gyors a segítség, nem volt szaksze­rű stb. Csak az a baj ebben, hogy pontosan az ilyen embe­rek igyekeznek nagy ívben ke­rülni a polgári védelmi kikép­zéseket. Persze ha bajban van elvárja a segítséget, de maga 1 mit sem tesz ezért. Ugyan ki­től vár segítséget? Tudomásul kell venni nincs semmilyen űrbéli, vagy mennyei csapat I ilyen célra. Csak magunk va­gyunk, tehetjük azt amit tu­dunk, amire felkészültünk. A katasztrófák előfordulá­sának lehetőségét nem szabad lebecsülni. A szomorú esetek láttán, hallatán gondolkozzunk el egy kicsit. Inkább most szánjunk időt a felkészülésre, mint katasztrófa esetén tehe­tetlenek legyünk. Szovjetunió A szovjet sajtóban és tudo­mányban jó két éve élénkült meg a vita arról, -hogy össze­egyeztethető-e a tervgazdaság irányításának szocialista elve olyan piaci módszerekkel, mint például az ösztönző árak, a hitel, a kamat és a törlesztési határidő. A téma azonban en­nél sokkal régebbi keletű. Az 1921—22-ben bevezetett új gazdaságpolitika, a NÉP ide­jétől a 30-as évek elejéig már folyt erről vita. 1934 májusá­ban Buharin az Izvesztyijában arra utalt, hogy létre kell hoz­ni a szocialista piacot és az anyagi ösztönzés kereskedelmi mechanizmusát kellene érvé­nyesíteni. Válaszként Sztálin határozottan elutasította ezt. A születő adminisztratív-pa­­rancsunalmi rendszer kemény és kegyetlen keretei között nem lehetett nyílt vita tervről és piacról. A központi terve­zés a szocializmus szinonimá­ja lett, míg a piacgazdaságot a tőkés gazdaság ismérvének minősítették. A 60-as években megújult vitát Nyemcsinov, Novozsilov, Kanitorovics és a gazdasági re­formot a sajtó hasábjain ta­lán kollégáinál közérthetőb­ben propagáló Liberman pro­fesszor művei jelzik. A Brezsnyev-korszak pan­gás-időszaka vitát és refor­mot egyaránt elfojtott. A 80-as évek második felé­ben megújult vitába nemrég Mihail Gorbacsov is bekapcso­lódott. Or jóiban, egy pártmun­kás-konferencián kijelentette, hogy torznak bizonyultak a központi tervezésen alapuló gazdaságirányításnak a szociá­lis-gazdasági fejlődésben ját­szott szerepére és módszereire vonatkozó elképzeléseink. Gya­korlatunkban a tervszerűség gyakran a merev adminisztra­tív irányításra korlátozódott. A mai gazdasági modell és haté­konysága nem felel meg a szocialista gazdasági rendszer lehetőségeinek. Gorbacsov szerint a szocia­lista állam gazdasági szerepé­ről szóló vulgáris elképzelé­sek szorosan összefüggnek az­zal, hogy a piacnak a szocia­lizmusban játszott szerepét hosszú időn át lebecsülték. Ugyanakkor a gyakorlat azt mutatja, hogy a piac ismérve­it és a piac ellenőrzését sem­mibe vevő tervirányítás ugyan­úgy nem teljes értékű, mint a tervvel nem szabályozott piac. A terv nem mond ellent a pi­acnak —, ellenkezőleg, csak a piaci mechanizmusok alkal­mazásával válik hitelessé és megvalósíthatóvá. Nem a piac és a terv egyikének tagadása az igazi eltérés a szocializmus és a kapitalizums között, ha­nem az, hogyan és kinek az érdekében használják fel azo­kat és hogy eszköz-e bennük az ember vagy cél? Abból kiindulva, hogy az, ember a társadalmi fejlődés legmagasabb rendű értéke és célja, a terv és piac proble­matikája a dogmatikus viták síkjáról a társadalom és min­den egyes tagja számára hasz­nos gyakorlati tettek szférájá­ba helyezhető át. Ebben kife­jeződik a párt és az állam je­lenlegi politikája. A problé­ma az, hogyan kell ötvözni a. tervezést a piacgazdasággal? A piaci szocializmus modell­jének kialakításához legalább három aktuális gyakorlati fel­adatot jelölhetünk meg. Elő­ször is az állami megrendelé­sek csökkentése, hogy a válla­latok szabadon és jövedelme­zően használhassák fel az e megrendelések teljesítésén fö­lül előállított termékeiket; má­sodszor a termelőeszközök nagykereskedelmének megte­remtése az önkényesen kiala­kított központi alapok szigorú elosztása helyett; végül pedig az árképzés szabályozása min­den szinten — a nagykereske­delmi, a felvásárlási, a számí­tott és a tervezett termelői áraktól a kiskereskedelmi ára­kig. Mindenütt rabolnak Rablás az egész világ, mond­hatnánk Shakespeare után sza­badon. Rabolnak mindenütt. Vannak akik gyorsan, szinte egyik napról a másikra gon­dolják ki ördögi tervüket („A” változat), míg mások komóto­san, kevesebb kockázatot vál­lalva készülnek a Nagy Rab­lásra („B” változat). Ez utób­biak közé tartoztak pl. az öz­vegyek is, nem volt nehéz megjósolni, hogy a jól kiter­velt rablással nem várják meg az új esztendőt. Már eb­ből is látszott, hogy nem ma­gyar sorozatról van szó, hi­szen nálunk a legnagyobb rab­lások általában január első napjaiban kezdődnek, ekkor emelkednek a legmeredekeb­ben az árak. Ilyenkor vezet­nek be új szabályozókat, adó­rendszert, s még számos olyan dolgot, melyektől kinyílik az ember zsebében a pénztárca 2 DOHÁNYGYÁR A franciák szerencsére gyor­sabbak, mint az angolok. Pél­da erre a Sok pénznél jobb a több c. filmvígjáték, ahol is két amatőr bankrabló — civilben mindketten munkanélküli szer­vezett dolgozók — játékfegy­verekkel behatol egy bankba. Ettől kezdve a történet érdek­feszítővé válik: egyikük pl. aki a bankrablás előtt szoknyava­dászként is működött, szerel­mes lesz az egyik jó küllemű női szereplőbe. Végül, amint ez már bankrabláskor szoká­sos, betörők és áldozatok ösz­­szebará tkoznak, megállapod­nak, hogy testvériesen eloszt­ják a zsákmányt, majd ennek örömére hatalmas zabálást csapnak. Ettől kezdve a francia kony­ha magyar ízekkel párosul: először csak a kiküldött rend­őrtisztről derül ki, hogy megvá­sárolható, a film végére pedig magát az államtitkárt is sike­rült megvesztegetni. Külön szerencse, hogy ná­lunk nincsenek ilyen állam­titkárok, rendőrtisztek és bank­­tisztviselők. Persze rablásiban nekünk is van részünk, épp elég. Itt volt pl. a magyar ver­senyautó-kiállítás, ahol a szer­vezők a hazai kiállítóktól 36 ezer forintot kértek a részvé­telért, miközben a külföldiek ingyen is bemutathatják autó­csodáikat. A Híradóban az il­letékes megmagyarázta a ren­delkezés okát, de ettől sem let­tünk okosabbak: megmagya­rázni ugyanis könnyű, ám ér­teni annál nehezebb. Igaz, a versenyautók még így is jobban jártak, mint az az OPEL, amelyik szeptember végén egy belvárosi bemuta­tóteremből tűnt el néhány nap­ra. A rejtélyes történet heppi­­enddel végződött : kiderült, nem rabolták el a járművet, még csak nem is betöréshez használták, mindössze annyi történt, hogy egy teljes hétvé­gét a kereskedelmi államtit­kárnál töltött, kipróbálásra. Sajnos airról nem érkezett hír­adás, vajon elégedett volt-e a magas beosztású hivatalnok az autóval, csak annyit tudni, hogy a feltehetőleg viharos víkend után az OPEL félna­pos szervizelésre vonult. Bár­hogy is legyen, az illetékesek mind ez ideig nem cáfolták a híresztelést, miszerint január elsejétől minden magyar em­ber állampolgári jogon igé­nyelheti, hogy hét végére nyu­gati autót kapjon kipróbálás­ra. Kipróbálták az olcsó tojást is, de nem vált be. Amint a Híradóban is láthattuk, olcsó tojásnak híg a leve, s a nyári olcsóságnak most adjuk meg az árát. Ma már négy forin­tot is elkérnek egy tojásért, vagyis tojáshelyzet van, ma­gyarázat van, csupán felelős nincs. A Főbaromfiász egyéb­ként meggyőzően érvelt, ami­kor kijelentette: két forintért nem tojnak a tyúkok! Hogy ezt mikor mondták a baromfi­ak, nem tudni: lehet, hogy a SZOT-töl független, demokra­tikus tyúfoszakszervezet har­colta ki 100 százalékos to­jásáremelést? Drágább lett a fagyálló, a fe­nyőből készült fűrészáru, drá­gább lett az egész élet. Egy Nagy Rablás áldozatai vagyunk mindannyian, s még arra sincs lehetőségünk, hogy — mint a filmben tették — szövetkez­zünk a rablókkal. Ennél még a tévé is jobb: ha gyenge is a műsor, ott legalább csak az időnket rabolják ... SZKI-verseny Már hagyománynak számít a végzős dohányfeldolgozó szakmunkástanulók Szakma Kiváló Tanulója verseny. A tanulóknak szakmai írás­beli feladatot kell megoldani­uk, gyakorlati munkát kell vé­gezniük és a szakmai tárgyak­ból szóbeli feleletet kell ad­niuk. A debreceni és az egri is­kola dohányos tanulói éven­ként mérik össze tudásukat Most a debreceniek lesznek a verseny házigazdái. A most le­zajlott háziversenyen az is el­dőlt, hogy kik fogják az egri színeket képviselni Debrecen­ben. De a többi tanuló számára is hasznos, hisz ezzel is gya­korolhatták az önálló munka­végzést, felmérhették, hogy mennyire befolyásolja őket mozgásukban, feleletükben, ha többen is figyelik mozdulatai­kat, hallgatják mondandóju­kat. A verseny első három he­lyezettje — Ivády Éva, Ivády Katalin, Muhari Mária — könyvjutalmat és ajándékutal­ványt kapott. Sikeres felkészü­lést kívánunk a debreceni ver senyre! % « Rajna

Next

/
Oldalképek
Tartalom