Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1989-10-01 / 10. szám

Dohánygyári Fiatalok Szövetsége program­tervezete Szervezeti és Működési Szabályzata Megfizette már e nép (Folytatás az 1. oldalról) közös döntés végrehajtását nem akadályozhatja, a dön­tés rá is érvényes). 6. Küldöttértekezlet jogköre: a) megválasztja a szövetség titkárát, b) megalkotja, illetve mó­dosítja a szövetség szer­vezeti és működési sza­bályzatát, c) dönt a szövetség érdekei­nek legmegfelelőbb csat­lakozási pontjáról, d) dönt tagszervezetek fel­vételéről, e) dönt a szövetség meg­szűnéséről, f) a küldöttek bármilyen tagszervezetet, ifjúsági szervezetet, és tagjait érintő kérdés megtárgya­lását kezdeményezheti. 7. Két küldöttértekezlet kö­zötti időszakban a szövetséget a DFSZ-bizott­­sága irányítja. DFSZ-bizottság tagjai: — DFSZ alapszervezeti titká­rok és képviselők, — társult tagszervezetek kép­viselői, — albizottságok vezetői. Albizottságok: — pénzügyi ellenőrző bizott­ság, — szabadidős munkabizott­ság. DFSZ-bizottság feladatai a) koordinálni, egyeztetni az az alapközösségek között, b) a küldöttértekezlet által elfogadott programot meg­valósítani. Jogkörei: Két küldöttgyűlés között jo­gosult a szövetség nevében ál­lást foglalni, képviseletet el­látni. Dönt: a) személyi és ügyrendi kér­désekben, a DFSZ-bizottság albizottságok DFSZ-alapszervezetek Tisztségviselői: — titkár (küldöttgyűlés vá­lasztja), a tagság 1/3-a bi­zalmatlansági indítvány­b) költségvetési kérdésekben, c) közös akciók, megmozdu­lások megszervezésében. Határozathozatal: 2/3-os jelenlét, többségi dön­tés. Az alapközösségek tagjainak jogai: — részt venni az alapközös­ségek és a tagszervezet te­vékenységében, döntés meghozatalában, — az ifjúsági szervezet prog­ramja és stratégiai kérdé­sekben kifejteni saját né­zeteit, — választó és választható. Szövetség felépítése vállalati szakszervezeti t. tagszervezetek nyal élhet a titkár szemé­lyével szemben, — titkárhelyettes (titkár vá­lasztja), a tagság 1/3-a bi­­közül). Büszkeséggel, megnyugvás­sal nyugtáztam, hogy a Nyu­gaton felvett hiteleket már régen visszafizettük. Jelenleg már harmadszor fizetjük ki, törlesztjük le ezeket. Már régóta nem adósok, hanem hitelezők vagyunk. A húsz­milliárd dollárból csak ötmil­­liárd a tényleges forrásbevo­nás, a többi kamat, illetve az ezt finanszírozó sorozatos hi­telfelvétel. Hárommilliárd eb­ből a tizenötből állítólag árfolyamváltozás eredménye, tehát csak a mérce lett ki­sebb, nem az adósság nagyobb. Ez virtuális adósságállomány­növekedés, ami bármikor el­tűnhet. Annak a hitelnek, amelyeket kamatfizetésre felvettünk, szintén van kamata, amely a kamat kamatos kamatának tekinthető. Ezt nevezzük nem­zetközi kamatos kamatnak. Az ezredfordulóig még ki kell fi­zetnünk kamatként további húszmilliárd dollárt — anél­kül, hogy adósságállományunk csökkenne. Akkorra már hét­szer fizetjük ki az ötmilliár­­dot, hacsak az adósságléggömb közben ki nem pukkad. Ha az ötmilliárdnyi bevont forrás évente félmilliárdot hozott volna nettóban, akkora lenne, mint most a kamatos kamat. Valami előjelproblé­ma lehet itt. Egyszer majd ki­derül, hogy a mai magas adósságállományunk csupán könyvelési, számlázási, admi­nisztratív hiba, és elengedik nekünk. Majd később rájön­nek arra, hogy ezt nem tehe­tik, hiszen a túlfizetésből szár­mazó követelést csak az en­gedheti el, aki túlfizetett. Te­le lesz velünk a világsajtó, amikor ezt a gáláns lépést megtesszük. A naiv közgadasági iskola még mindig azt hirdeti, hogy a kamat nem törlesztés, ha­nem a kölcsönkapott pénz használati díja. Ezzel áll szemben az a modern irány­zat, amely szerint a kamat voltaképpen törlesztés, így igazán törleszteni nem is kell. Aki mondjuk a használati díj fejében már kifizette a gép, a berendezés, a kölcsönautó árának 130—150 százalékát, az ezzel megszerezte ennek a tulajdonjogát is. A lízingelés ma már általános, tehát a pénzre is vonatkoztatható. Elmegyek a pénzkölcsönzőbe kölcsönözni, és addig fizetem a használati díjat, mígnem enyém lesz a kölcsönpénz. Elgondoltam, hogy állami bérlakásomat 20 év alatt szo­bánként már régen megvet­tem lakbérfizetéseimmel, majd ezután még egyszer meg­vettem a forgalmi érték 15 százalékáért. Most már dup­lán az enyém. Ami nyugdíj­járulékot eddig befizettem, az kamatos kamatokkal együtt már elég arra, hogy enyém le­gyen az öregek otthonának fele. A nép a sör árában már ré­gen megvette az összes sör­gyárat, a pálinka árában az összes pálinkagyárat. A kifi­zetett tagdíjjal régen megvá­sárolták az egész pártot, szak­szervezetet. Most már mind­kettő a miénk — a múltjával együtt. Abból, amit negyven év alatt elveszítettünk, amit negyven év alatt ingyen csi­náltunk, miénk már az egész ország. Újra a miénk. Kicsit drágán, de ez most már nem számít. Amivel túlfizettük, azt ünnepélyesen elengedjük. Rajna A Nobel-díj Küldöttgyűlés „Alulírott Alfred Bern­hard Nobel, hosszas megfon­tolás után alábbiakban köz­löm utolsó kívánságomat va­gyonúmra vonatkozóan, me­lyet halálom után örökül hagyhatok: ... a tőke, amelyet a vég­rendelet végrehajtója tarto­zik biztos értékpapírokba fek­tetni, képezzen egy alapít­ványt, amelynek évi kamatai azok számára osztassanak fel, akik az elmúlt esztendőben az emberiségnek a legnagyobb hasznot hajtották. E kamatok öt egyenlő rész­re osztassanak, amelyből — egy rész azé, aki a fizika terén a legfontosabb fel­fedezést vagy találmányt érte el, — egy rész azé, aki a leg­fontosabb kémiai felfede­zést, vagy tökéletesítést ér­te el, — egy rész azé, aki a fizio­lógia vagy az orvostudo­mány terén a legfontosabb felfedezést tette, — egy rész azé, aki az iroda­lomban eszmei értelemben a legjobbat alkotta, — egy rész azé, aki legtöbbet tette vagy a legjobban mű­ködött közre a népek test­vériségéért.” De ki is volt tulajdonkép­pen Nobel? 1883-ban Stockholmban szü­letett, jómódú szülők gyerme­2 DOHÁNYGYÁR keként. Apja korának egyik legismertebb építésze volt, később a robbanóanyagok után kezdett érdeklődni. A krími háborúban már az idősebb Nobel robbanóanyagai, ballisztikai újításai szerepel­nek. Fia folytatta a kémiai kuta­tásokat, melynek eredménye lett a nitroglicerin-szerű új robbanóanyag. Ot, — vasút építéséhez — szánta, békés célok szolgála­tába. Hosszú évek kísérlete­ként állította elő a pokolian robbanásveszélyes nitroglice­­rinből, annak szilárd változa­tát, a dinamitot. Ez hoztá szá­mára a világhírt, az óriási vagyont, új üzleteket. A fenti végrendelet egy év­vel halála előtt készült. 1896. december 10-én holtan talál­ták San Remo-i laboratóriu­mában. Nobelt egész életében foglal­koztatta a béke eszménye, de nem tagadhatta, hogy mégis csak fegyvergyáros volt, va­gyonát, tekintélyét a fegyve­reknek köszönhette. Végren­delete a békét és csak a bé­két szolgálhatja, több mint 31 millió svéd koronát hagyott örökségül. 1901-re tisztázód­tak ennek az óriási pénzösz­­szegnek adóügyi vonzatai, s így ebben az évben kezdődött a végakarat teljesítése. öt év kellett ahhoz, hogy a díj kiosztásának elvi és for­mai alapjai véglegessé válja­nak. Egy vagy több személy, illetve szervezet, társaság is részesíthető-e benne? Az első évben átlagosan százhatvanezer svéd korona volt egy-egy díj értéke. Azóta ez már megduplázódott. Elv, hogy csak élő személy kaphatja. Nobel alapítványa óta so­kat változott a világ. Üj tu­dományágak születtek, vagy fejlődtek ki. A végakarat egyik furcsasága, hogy nincs ma sem matematikai Nobel-díj. Pe­dig a matematikának fontos, döntő szerepe van a tudomá­nyokban. Létrehoztak egy közgazda­­sági Nóbel-emlékdíjat, amely­nek költségeit — hogy a vég­akaraton ne kelljen változtat­ni — a svéd állam fedezi. Sokféle szubjektív ízlés nyo­mán dől el egy-egy irodalmi Nobel-díj sorsa, szemben a feltétlenül objektívebb mércé­­jű tudományos jellegű díjak­kal. Minden év december 10-én kerülnek a díjak kiosztásra. Négyszáznál több Nobel-díjast tart számon a tudományos vi­lág. Érdekesség, hogy nők szá­mára azonban igencsak ritkán döntenek a javaslattevők. Meg kell említeni, hogy öt magyar származású, külföl­dön dolgozó Nobel-díjas tu­dósunk van. Hevesy György 1943-ban ké­miai, Békésy György fizikus 1961-ben, Wigner Ernő 1963- ban fizikai, Zsigmondy Adolf kémikus 1925-ben, Gábor Dé­nes 1971-ben fizikai, Szent- Györgyi Albert 1937-ben ka­pott orvostudományi Nobel­­dijat. Szükséges-e a polgári védelem? Forog a történelem kereke, zajlanak az események, vál­toznak az idők, az emberek, a felfogások. Mostanában szinte divat bátrabban és hango­sabban beszélni, kimondani ki mit gondol. Van, aki össze­függéseiben reálisan értékel­ve a helyzetet, van, ki forró­fejűén meggondolatlanul és persze vannak olyanok is, akik csak azt a bizonyos kö­pönyeget forgatják. Mostan­ság szinte minden szervezet­nek a létét, szükségét, avagy szükségtelenségét vitatni akar­ják, okkal vagy ok nélkül. Le­gyen-e több párt? Kell-e pártszervezet a munkahelye­ken? Mi legyen a szakszerve­zettel? Szükség van-e a mun­kásőrségre és így tovább, le­hetne sorolni. Ezek politikai kérdések és bizonyára van mit vitatkozni rajta. Sajnos itt-ott már olyan hangot is hallani, szükség van-e polgá­ri védelemre. Rendeltetését szemelőtt tartva ez nem lehet vita tárgya. Ez nem politikai kérdés, szükségességét nem társadalmi rendszer, nem pártállás szabja meg, hanem a rendkívüli események bekö­vetkezésének lehetősége. A polgári védelem legfon­tosabb feladata az emberi éle­tek mentése és ezen kívül a gazdasági erőforrások védel­me még a rendkívüli esemé­nyek előtt, illetve az erőfor­rások helyreállításában való közreműködés a rendkívüli események után. És itt első­sorban a rendkívüli eseményt kell kihangsúlyozni. A rend­kívüli eseményekre, természe­ti csapásokra, ipari katasztró­fákra, tömegszerencsétlensé­gekre kell felkészülni. Gon­doljunk csak a földrengések­re, árvizekre, atomerőművek­re, nagy vegyi üzemekre' és ezek kapcsán a már megtör­tént tragikus eseményekre. Természetesen rendkívüli esemény a háború is, csak akkor még bonyolultabb, ösz­­szetettebb körülményekkel kell számolni. Egy rendkívüli esemény ki­számíthatatlan következmé­nyekkel járhat. Nem biztos, hogy a mentőszolgálat, a tűz­oltóság, vagy az alkalmi ön­kéntes segítők győzik a men­tést. Szükség lehet nagyobb erők mozgósítására, bevezeté­sére. Mivel különleges men­tőangyalseregre nem számít­hatunk, ezért ehhez emberek kellenek, akik a mentés fel­adatait ismerve, szervezetten alkalmazhatók, segíteni tud­nak bajbajutott embertársai­kon. Ez mindannyiunk közös érdeke. A rendkívüli ese­mények helye és ideje több­nyire kiszámíthatatlan, nem tudni mikor kell valahol segí­tenünk, vagy éppen remény­kedve várni, hogy rajtunk se­gítsenek. Azon lehet vitatkozni, mi­lyen legyen a polgári véde­lem szervezete, szervezeti fel­építése, kiképzése, felkészü­lési rendszere, a honvédelmi miniszterhez tartozzon-e, még a nevét is lehet változtatni, de szükségességét nem szabad vitatni. Az összefoglalás, a követ­keztetés nagyon egyszerű: az emberek mentésének feladata nem lehet pártállás, vagy ál­lamforma kérdése. E szerve­zet léte, működése mindany­­nyiunk védelmének érdeke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom