Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1989-09-01 / 9. szám

♦ Fejlesztési feladatok a szakképzésben Ma a középfokú képzés és a hozzá egyre szervesebben kapcsolódó szakoktatás korszerűsítése világszerte az ok­tatási rendszer fejlesztésének centrumában található. A fejlettebb országokban általában egyidejűleg zajlik a szakképzés integrálódása a közoktatási rendszerbe, vala­mint a gazdaság és oktatás közötti közeledés a középfo­kú szakoktatásban. A tisztán pedagógiai megközelítés hiá­nyosságai imára egyértelművé tették, hogy a szakképzés korszerűsítése során az oktatás társadalmi-gazdasági meg­határozottsága nem csupán általában, hanem rendkívül konkrét módon érvényesül. Az oktatási törvény megje­lenése óta a középfokú szak­oktatás hazánkban is szerve­sen kötődik az oktatási rend­szerhez, a fejlesztésben érde­keltek széles köre vehet részt aktívan a tartalmi, szervezeti és irányításbeli megújulás­ban. Napjainkban különösen ki­éleződik egy új ellentmondás, amely a magyar gazdaság fej­lesztésének igénye és az em­beri erőforrás hiányosságai között feszül. Ennek felszá­molására született az a szak­képzési koncepció, amely az eddigi mennyiségi igények­kel szemben elsősorban a mi­nőségi igényeket kívánja ér­vényesíteni. Így a vállalati ön­állóság kibontakozásával a technológiák differenciáltsá­gával együtt előtérbe került, hogy a szakképzés rugalma­san, sok irányú és különféle érdekek szerint feleljen meg a gazdaság igényeinek. A jelenleg oktatott szak­mák közül nem csupán az új technológiákhoz kötődő te­vékenységeket rendszerező foglalkozások hiányoznak, ha­nem a mai szakképzés tan­anyagából is hiányoznak a korszerű gyártási rendszerek­kel kapcsolatos műszaki ered­mények. A beruházások visszafogá­sán túl a szakképzés helyze­tének tartós rosszabbodása kö­vetkezett be az iskolafenn­tartó tanácsok erőforrásai­nak csökkenése, valamint az eszközfejlesztés, -felújítás ala­csony színvonala miatt. Ezen az oktatásban érdekelt válla­latok sem tudnak lényegesen segíteni. Az elégtelen fenn­tartási és működési költsé­gek alapvetően korlátozzák a nevelés-oktatás hatékonysá­gát. Így a demográfiai hullám átvonulása idején számottevő a tanteremhiány, sok a szük­ségtanterem, rendkívül ma­gas létszámú osztályokat kell indítani. Különösen nagy gon­dot okoz, hogy elavult, mű­szakilag értéktelen az iskolák szerszámgépparkja, nincs iga­zán megoldva a gépek, beren­dezések felújítása. A ráfordítások hiányával összefüggő és redkívül kriti­kus terület a szakképzésben tanulók könyvellátása is. Kü­lönösen nagy pótolnivalója van a szakképzés oktatásel­méletének a tankönyvek ese­tében, ahol a terjedelem, gra­fika. szövegelemzés, szerkesz­tés szempontjait a tankönyv­írók felé meggyőző módon kellene közvetíteni. Ennek érdekében indokolt lenne, hogy a szakmai fejlesz­tésben létrejöjjön egy igé­nyes koordináció, melynek se­gítségével célszerű volna or­szágos érvénnyel meghatároz­ni a tantervfejlesztés fő irá­nyait, valamint tantervel­méleti kutatásokat végezni, a helyi fejlesztési törekvéseket értékelni, a szakképzésben fo­lyó kísérletek eredményeit közreadni. A tartalmi korszerűsítéshez elengedhetetlen az oktatáshoz szükséges gépek és műszerek beszerzése, a meglévők fel­újítása és karbantartása, a tanműhelyi kapacitások ész­szerű bővítése. Adókedvez­ményekkel, az ösztönzési és elvonási rendszerek célirányos megváltoztatásával kellene a vállalatokat ösztönözni arra, hogy támogassák a szakkép­zési beruházásokat, tartsanak fenn szakképző intézményeket. Az igy létrejövő alapok — az elvonási rendszer megváltozta­tása esetén — kiegészíthetik, illetve megteremthetik az is­kolai önfejlesztés feltételeit. Ha a csavar kioldása nehezen megy: — A csavarhúzó fejét hevít­sük fel a lehető legfor­róbbra és így kezdjünk a kicsavaráshoz. — Cseppentsünk a nehezen mozgó csavarfejre né­hány csepp hidrogén-per­­oxid oldatot. Hagyjuk né­hány percig hatni. Hogy a csavarhúzó ne csúsz­­szon le a csavarról: — Dörzsöljük be a hegyét krétával. Ha a csavar elrozsdásodott: — Egy olyan kendőt vagy szivacsot csavarjunk köré, amit előzőleg szénsavas üdítőitalba mártottunk. — Néhány csepp szalmiák­szesz is oldja a rozsdát. — Mielőtt összecsavarozzuk a szükséges dolgokat, te­kerjük körbe cérnával és vazelinnel óvjuk a rozs­dától. Ha egy csavar meglazul: — Ha a háztartási gépeken vagy eszközökön a fém­csavarok meglazulnak, a csavar meghúzása előtt Néhány jó tanács! cseppentsünk egy kevés Sell-lakkot közvetlenül a csavarfej alá. Nem fog többé kilazulni. Hogyan óvjuk szerszámainkat a rozsdától? — A szerszámos ládába he­lyezzünk egy darab fa­szenet, krétát, vagy né­hány molyirtó golyót, hogy azok lekössék a ned­vességet. — Használt, fényüket vesz­tett ollók és más szerszá­mok visszanyerik fényü­ket, ha a következő ol­dattal bedörzsöljük: egy csésze gittet elkeverünk forró vízzel, hozzáöntünk két kanál ecetet és egy evőkanál sót. Utána a szerszámot leöblítjük és áttöröljük. Folttisztitás Vörösborfolt — Azonnal hintsük meg só­val, kevés citromlevet csepegtessünk rá, majd langyos vízzel mossuk ki. Ha a folt meglátszik, áz­tassuk nyers tejbe és lan­gyos vízzel mossuk ki. — Fehér abroszból, ágyne­műből hypóval vehetjük ki a vörösbor foltját. Ha kissé meglátszik, erős napon szárítsuk meg a ruhaneműt. Vérfolt — Forró mosóporos vízzel mossuk ki, amelybe né­hány csepp szalmiákot tettünk. — Ha friss a vérfolt, sós hi­deg vízzel moshatjuk ki. Ha régi a folt: fele víz, fele denaturált szesz ke­verékével távolíthatjuk el. — öntsünk langyos vízbe kevés szalmiákszeszt, eb­ben az oldatban áztassuk majd dörzsöljük a vér­foltos ruhaneműt. Három jeles alváskutató: az olasz Giuseppe Scornaieghi, az amerikai Marcus H. Boul­­vare és az angol lan Robin szerint a horkolásból követ­keztetni lehet az ember jel­lemére. Aki torokból horkol, mintha gargalizálna, az bel­ső bizonytalanságoktól gyöt­rődik. A fütyürészve horko­ló érzelemgazdag ember, a horkolás közben üvöltésszerű hangokat hallató agresszív, aki szakaszosan horkantva húzza a lóbőrt, szinte biztos, hogy őszintétlen és zárkózott. Hogy mennyi igaz ebből az 4 DOHÁNYGYÁR Horkolás­meglepő magyarázattal elméletből, azt döntsék el az arra hivatottak. Az viszont igaz, hogy akárhogy is horkol valaki, horkolása a közös hálószobában zavarja a há­zastársat. Annyira zavarhat­ja, hogy az USA bíróságain elfogadják válóoknak. Annak tartja a horkolás­ban érdekelt három alvásku­tató is, bár az ő magyarázatuk meglepőbb. Számos férfit és nőt meghallgatva ugyanis ar­ra a következtetésre jutot­tak, hogy a szerelmi házasság első évében a férj vagy a fe­leség észre sem veszi, ha hor­kol a párja. Csak akkor kezdi zavarni a horkolás, amikor múlóban a szerelem, megrom­lott a kapcsolat, s már ébren is sokszor terhére van a má­sik. Persze, ez az elmélet új, még nincs kellőképpen meg­alapozva. De ha nagyon za­var valaki horkolása, azért azon érdemes eltöprengeni, hogy biztos csak a horkolás­ban van-e a hiba. A Waldorf-pedagógia az óvodai nevelésben A Wáldorf-módszer elindí­tója és alapítója a stuttgarti WALDORF—ASTORIA ciga­retta- és dohánygyár igaz­gatója: Emil Molt. ő kérte fel Rudolf Steinert, hogy szer­vezzen meg a dohánygyári munkások gyermekei számára jól működő, gyermekcentri­kus pedagógiai intézményt. Innen gyökerezik tehát az orvosok, pedagógusok és pszichológusok által kimun­kált, következetes nevelési rendszer, amely a porosz tí­pusú oktatással és szüntelen fegyelmezéssel szemben az egyéniséggé válást, az önál­ló gondolkodást és a képes­ségek felismerését, fejleszté­sét tartja a legfontosabbnak. Röviden tehát a Waldorf­­módszer lényege, hogy akár óvodás, akár iskolás a kis­gyermek, erezze magát a le­hető legjobban saját bőrében, s tapasztalatai azt sugalmaz­zák neki, hogy valamit tud­ni, megtanulni, megtapasz­talni nagyon nagy öröm (és semmiképpen sem kényszer). A világ pedig tele van a kisgyermek számára felfe­dezésre, megismerésre mél­tó csodálatos dolgokkal. Biz­tonságban élni, meghitt han­gulatban, derűs, nyugodt lég­körben nevelkedni minden kisgyermek számára öröm. A hivatást szerető óvónő szá­mára pedig az jelenti a leg­nagyobb örömet, ha gyerme­keit sikerül önálló gondolko­dásra, egymás iránti odafi­gyelésre, a természet szere­­tetére, a művészetek befoga­dására, kreatív játékra, ön­álló személyiséggé fejlődés­re ösztönözni, nevelni. A gyermekközpontú, de­mokratikus szellemű, Wal­­dorf-pedagógiát követő óvo­dák száma egyre növekszik a világban. Az NSZK-,ban, Svájcban, Ausztriában, Ang­liában, Spanyolországban és Olaszországban már elismert és népszerűvé vált Waldorf­­módszer pedagógus és pszicho­lógus követői bejárják a vi­lágot, hogy másokat is meg­ismertessenek a módszer alap­vető céljaival, elveivel, törek­véseivel és pozitív hatásai­val. Hazánkban a Waldorf-mód­­szer legjobb ismerője és lel­kes híve Vekerdy Tamás pszichológus. Mint ismere­tes 1989. januárja óta — a Vitalis Egyesület égisze alatt — már működik Solymáron az ország első „Waldorf-óvo­­dája.” Az a véleményem, hogy a mi óvodánkban — ha arra nem is kapunk ösztönzést a gyár vezetői részéről, hogy új és hasonlóan kiváló mód­szer felfedezői és kimunkálói legyünk — arra mindenkép­pen törekedni kell, hogy a mél­tán világhírű Waldorf-peda­­gógia jobb megismerői, köve­tői, lehetőségeinkhez képest # alkalmazói lehessünk. Ennek megvalósulása nem­csak a gyár vezetőinek, dol­gozóinak és óvónőinek, ha­nem elsősorban az itt neve­lésben és oktatásban részesü­lő kisgyermekeknek az ér­deke. Pappné R adocsai Katalin óvónő « t

Next

/
Oldalképek
Tartalom