Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8. szám
Vendégek a távoli Poriból Immár hagyományos, hogy városunkat és vállalatunkat meglátogatják a finnországi testvérváros fiataljai Poriból. 1989. július 18-án ifjúsági szervezetünk fogadta a 4 fős delegációt, és egész napos programot szervezett számukra. A hagyományostól eltérően nem vállalatunkat mutattuk meg nekik, hanem sétát téve a várost, majd a finnek számára hallatlan érdekes aggteleki cseppkőbarlangot. Már az oda vezető út is számos érdekességet nyújtott számukra, még nekünk, egrieknek is, akik megszoktuk a hegyeket és erdős területeket. Finn barátaink számára mindez az újdonság erejével hatott, hiszen még napraforgót sem láttak, és az oszlopok tetején fészkelő gólya is újdonság volt. A barlanghoz érkezve igazán érdeklődővé váltak, és nem győztek csodálkozni a számukra teljesen új környezeten, a cseppkövek és a formák változatosságán. Az igazi nagy élmény azonban a hangversenyteremben ért bennünket, ahol meggyőződhettünk a terem csodálatos akusztikájáról és gyönyörködhettünk Vivaldi zenéjében, A négy évszak tavasz tételében. A formák változatosságát jelzi, hogy számos cseppkőnek nevet adtak. Így többek között oszlopok terme, az ősember-, a teknősbéka-terem, és még sorolhatnánk a formákat. de az emberi képzeletet felülmúló sok-sok más alakot is találhattunk, felfedezhettünk. Az igazi élményt adó barlang környezetében azonban a legprózaibb lehetőségek is hiányoztak, többek között az étkezés lehetősége. Számunkra megdöbbentő, hogy egy nagy idegenforgalmi környék, ahol szinte csak német szót hallottunk, ilyen sivár vendéglátást tekintve. Végül is felfedeztünk egy éttermet Putnokon, amely nagyon hasonlított gyermekkorunk nagy filmélményéhez, a Tenkes kapitány Dudva urának kocsmájához. Egy élményünk azonban volt, mégpedig az, hogy csodálatos házi kosztat kaptunk, ami kicsit megbékített bennünket. Ezzel még nem fejeződött be a nap, hiszen Egerbe érkezésünk után egy hamisítatlan magyar estét szerveztünk finn vendégeink számára, szalonnasütéssel és borkóstolással. A szalonnasütés először gondot okozott számukra, hiszen, mint elmondták a szalonna náluk nem nemzeti eledel, de mi ezt humorosan megpróbáltuk elmagyarázni nekik. „A szalonna az, ami a sertés bőre és húsa között található.” Az eredmény azonban az volt, amit vártunk, hogy mindenki nagyon jóízűen fogyasztotta el a csurdított kenyeret és hozzá a paprikát, paradicsomot. Az est fénypontja a saját magukat sörivónak nevező finn vendégeknek a csodálatos vörösbor és a hasonlóan finom Egri Leányka megkóstolása. Amint tapasztaltuk, nem hiányzott a pori sörgyár medvével díszített sörös palackja, szívesen kóstolták mindkét fajta borunkat. Nagyon jóhangulatú estével zártuk a napot, amely igazi családias hangulatú volt, hiszen a helyszín Veres Csilláék lajosvárosi otthona volt. Csilla szokásához híven konyhaművészetével is remekelt, mégpedig nagyon finom fánkkal. Azon gondolatokkal búcsúztunk el vendégeinktől, hogy reméljük találkozunk még, és mi is megismerhetjük a finn embereket, szokásaikat és csodálatos országukat. Sokféleképpen kérdezhetném ... Akár Vörösmartyval („De hol az eszköz, mely célhoz vezet?”), akár Tóth Árpáddal („Minek a lélek balga fényűzése?”), de a kérdőjel horgára most Sartre kételye akad: mit jelent a szép olyan világban, amely „éhezik”? — A szegények kenyere a nap, a hold, a csillagok. Minden, ami ingyen van és szép. Ebben a mondatban benne van a fordítottja is: nemcsak kenyérrel él az ember. Bizony, kenyér mellé jó, ha a szép is táplálékunk lehet. A kenyér mellett ez a legfontosabb. Ha meglátjuk olykor alkonyaikor, hogy a hold zöld is lehet, a naplemente pedig trombitavirág-színbe öltözteti a szomszéd házat. — Ehhez viszont nem csak szem kell... Akinek van szeme a szépre, annak másra is van. A csúnyára, a fájdalmasra, a kétségbeejtőre. Észre tudja venni a más baját és át is tudja érezni. S akkor a kör bezárul. Mert, ha észrevetted a világ szépségét és keservét, akkor rögzítetted a rögzítenivalót. Azt adtad, ami fontos, mint a kenyér és ingyen van ... Aki még nem tudja, most megtudhatja, hogy Belgiumban egy kocsmában kitört a verekedés. Kihívták az URH-t. Jött is egy törzsőrmester két emberével. Majd imigyen kiálta: flamandok álljanak ehhez a falhoz, vallonok álljanak ahhoz a falhoz! Mire Grün feláll az egyik hátsó asztaltól és kérdezi: „Törzsőrmester úr! Mi, belgák hová álljunk?” Gondolkodtak-e már ezen? Mi balgák hová álljunk? Maradjunk tán ülve? Ahogy elnézem hazám politikai térképét, se flamand, se vallon nem vagyok. A múltat nem akarom sem megőrizni, sem végképp eltörölni. A vendégfogadót eléggé „negyedosztályúnak érzem, de nem akarom. hogy összedőljön, hiszen van még benne barna kislány eladó. Nem akarok már tég-2 DOHÁNYGYÁR la lenni a szocializmus mozdonyában, de nem is akarom hazám hajóját kátyúba vinni. Balga belga vagyok a javából. Ha volna kiút, kimennék rajta. De most nem lépek ki onnan, ahol vagyok, mert akkor sehol sem leszek. Lógnék a levegőben. Már kezdek együttérezni a dogmatikus balos fundamentalista rendszerpárti konzervatívokkal. Nem tudnak kilépni, nincs hova. Új pártot sem alapíthatnak, mert akkor a régi pártházak a reformszárny kezébe kerülnének, s ők két párt-Mi, balgák ház között az utcára. A reformszárny sem tud kiválni — hasonló okokból. Kellene szerintem egy átalakulási törvény, amely megoldaná a vagyonjogi kérdéseket is, meg azt, hogy senki ne kerüljön utcára. Amióta az eszem tudom, kormányzatunk mindig antiinflációs politikát folytat. Ahhoz. hogy antiinflációs politikát lehessen folytatni, persze előbb inflációt kell csinálni. Igazán abszolút bevált recept. Az infláció már az antivilágban kezdődött — ne kérdezzék, hogy melyikben, mert azóta sok volt belőlük —, de úgy igazándiból ’45—'46 fordulóján lódult meg. Az inflációcsinálóknak ekkor még remek érveik voltak. Mellesleg érvelni mindig tudnak. Szóval, akkor azzal kezdték, hogy az infláció oka a háború meg à hiány. Most első az újjáépítés. Hídverő, arccal a vasút felé. széncsata, szorgalmas parasztságunk. Jó, jó, mondták, de azért legalább egyszer a héten jól kellene lakni. Az árak meg folyton drágulnak. No persze, felelték az inflációcsínálók, mert a feketézők felverik őket. Halál a feketézőkre! S ezt addig-addig mondogatták, míg a százasokból ezT resek, az ezresekből milliók, billiók stb. lettek, olyan sikeres volt az antiinflációs politika. Világrekordot döntöttünk vele. Ezek a fránya árak csak emelkednek. Pedig az árpróféta jobbnál jobb ártípusokat talál ki: önköltségtípusú ár, termelői ár, világpiaci ár, begyűrűzés. Reform! Ami nem járhat a fogyasztói árszínvonal emelkedésével. Aztán jöttek a szabadárak: szabad árat emelni. A kormánynak is. Főleg. Mert antiinflációs politikát folytat. Különben is, amíg a nominálbér követi, addig nincsen infláció. Negatív kétszínűség. Több a támogatás, mint a forgalmi adó. Abból élünk, hogy vasárnap zárva tartunk. Mégiscsak kell egy picinyke infláció. Ami csúnya, pláne, ha kétszámjegyű. Az egyensúly ... Helyre kell állítani. Kiét? Nem mindegy? Ki tolta el? Nem mindegy? Mégiscsak kell egy kis infláció. Egyszerre egy nagyot, kétszámjegyűt, hogy rendet teremthessünk. De csak egyszer, ’88-ban! ’89-re ismét vissza az egyszámjegyűre, ’88- ban maximum 15%. Lehet egy kicsivel több? Az infláció bejött, rend azonban nem lett, szerkezet maradt, az egyensúlyhiány nőtt. Így aztán a következő években sem számolhatunk az infláció mérséklődésével. De kordában tartjuk! Antiinflációs politikával. Leépítjük a támogatásokat, leértékeljük a forintot, ettől emelkednek az árak és egyből gazdaságos lesz az, ami eddig ráfizetéses volt. Kevesebbet termel, de azt legalább drágábban. Az infláció nem cél, hanem eszköz. Lehet, hogy a kétszámjegyű sem elég? Nem éri el a kritikus tömeget? Eléri! A tömeg kritikusan morog. Pedig más út nincs — mondják. Előre a reform gyorsabb megvalósulásáért! Hogy sikeres lehessen az antiinflációs politika. Majd csak megállítjuk. Ha nem, hát nem. Legalább unokáink is látni fogják. Rajna lelősséggel teljes regényt adott olvasói kezébe. ★ * * Könyvtárunk ajánlata Frederik Pohl: Csernobil Móra Kiadó, 1989 Frederik Pohl, az amerikai science fiction klasszikusa váratlanul megdöbbentő dokumentumregénnyel lépett olvasói elé. A csernobili atomerőműben történt robbanás esetét írta meg, felsorakoztatva regényében a hősöket és gyávákat, tehetetlen bürokratákat és energikusan cselekvő személyiségeket, azokat, akik részesei, szenvedő alanyai vagy önfeláldozó szereplői voltak századunk egyik riasztó balesetének. Széles körképet fest a regény a szovjet társadalomról és vezetőiről, s a küzdelemről, amelyet az újítás hívei a maradisággal folytatnak. Lángol az erőmű, füstfelleg borítja az eget, terjed a radioaktív sugárzás, a maguk teljességében mutatkoznak a modern technika veszélyei, bekövetkezett az, amire a science fiction írók számos könyvben figyelmeztették az emberiséget. A valóság túllépett a legmerészebb képzeleten... Pohl a szovjet hatóságok és irodalmi szervek segítségével elolvashatta a dokumentumokat, szemtanúkkal, résztvevőkkel beszélgetett, s a tényekből kiindulva, óriási írói tapasztalatot felhasználva, páratlanul izgalmas és fordulatos, fe-Lőrincz L. László: Négy fekete koporsó Frakk Cockney detektívfelügyelő személyében is érintve kerül a rejtélyes gyilkosságok, csapdák, emberrablás középpontjába. Társaival együtt élve eltemetik, dübörögnek a koporsón a göröngyök, behallatszik a sortüzek csattanása. Megmenekülésük csodaszámba megy. Bosszút esküsznek. Múlnak az évek. Egy napon az irodájában titokzatos csomagot kap: egy fekete koporsót. Gyilkosság, gyilkosságot követ és elérkezik a leszámolás pillanata ... Luis Bromfield: Árvíz Indiában Téka, 1988 Luis Bromfield nem történelmi regényt írt. Kora ízlésének megfelelően romantikus, szórakoztató történettel kívánta lekötni a második világháború felé rohanó korszak olvasóinak figyelmét. Könnyed, egzotikus mesével, szép emberekkel, szép érzelmekkel, trópusi tragédiákkal, szokatlan körülményekkel. Agatha Christie: Macska a galambok között Európa, 1989 Egy kis közel-keleti ország felvilágosult uralkodója a lázadók elől repülőgépen menekül, családi kincseit azonban biztos helyre rejti, hogy kijuttathassa az országból, ha ő netán szerencsétlenül jár. Egy előkelő angliai leánynevelő intézetben sorra-rendre .teszik el láb alól a tanárnőket. És hogy a két szál hogyan fonódik össze? És hogy kicsoda-micsoda a „macska”, aki beszabadul a galambok, azaz a leányintézet leánykái közé? Ezekre a kérdésekre és még sok egyébre is fény derül Agatha Christie regényében. Családi cégek Bulgáriában Borisz Zankovról, aki már hosszú évek óta tanárként doL gozik a Szófiától mintegy 60 kilométerre fekvő Szvoge kisvárosban, a leghihetetlenebb történeteket mesélik. Jómagam is inkább anekdotának vettem egyik „csodatételét”. Borisz Zankov ismerősei mesélték, hogy egyszer télen meghívta őket víkendtelkére, a hegyekbe. Mikor a fáradt vendégek a házigazdával együtt beléptek a házba, meleg volt, valahonnan frissen főzött tea illata szállt. Mellesleg, a telken senki sem volt. A városból együtt jöttek el. Aztán mindenre fény derült. Kiderült, hogy a házigazda, mielőtt elindul, rádiótelefonos távirányítással mindig bekapcsolja a víkendházban lévő villanyradiátort, Borisz Zankov szavai szerint, ez az ő saját, egészen egyszerű kis találmánya. Akadnak ennél bonyolultabb készülékeik is. Beszélgetőpartnerem és öcs-' cse, Iván — akit itt lábon járó enciklopédiaként emlegetnek — megalkotott például egy olyan üreges téglát gyártó gépezetet, amellyel időt s pénzt lehet megtakarítani. Nem kevésbé érdekes a napakkumulátor is. A mindössze 2 m2 helyet elfoglaló napelemek felállíthatók esernyő alakban a ház udvarán, vagy tetőként az erkélyen és egész évben ellátják a családot meleg vízzel, tulajdonosaik a villamosenergiakiadások 50 százalékát takaríthatják meg a berendezéssel. Mint Bulgáriában oly sokan, Borisz és Iván is szeretnék új módon kihasználni tehetségüket, tudásukat és feltalálói készségüket. Erre módot is ad nekik a bolgár államtanácsnak a gazdasági tevékenységről szóló új rendelete és szabályzata. Ugyanakkor kiderült, hogy nem is olyan egyszerű az állampolgároknak céget alapítaniuk. Az alapvető akadályt, mint ahogy az várható volt, jelentéktelen bürokratikus dolgok tucatjai képezik, melyek a cég regisztrálásával és törvényesitésével kapcsolatosak. A jövendőbeli cég nem kis nehézségekbe ütközik a pénzügyi kérdések kapcsán, a Bolgár Nemzeti Bank fiókjában ... Egyszóval, megint minden elakad a bürokrácia miatt.
