Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1989-06-01 / 6. szám

Tűzoltók versenye Mint minden évben most is megkaptuk az Egri Tűzoltó­parancsnokság versenyfelhí­vását. Az I. fokú tűzoltóver­seny május 14-én Pétervásá­­rán került megrendezésre. Első feladatunk volt a válla­lati tűzoltó parancsnokkal egy női és egy férfi versenycsa­patot a vállalati tűzoltóságból összeállítani. Utána a tűzoltó­felszereléseket gyakorlásra, illetve versenyre megfelelő állapotba előkészítettük. Április utolsó hetében meg­kezdtük a versenyre való fel­készülést. Sajnos sok időnk nem volt, mivel a gyakorló­­pályára való kijutást hol az esőzés, hol a gépkocsi hiánya többször akadályozta. Ettől el­tekintve a gyakorlatokat si­került megtartani és úgy érez­tük sikerült felkészülni. Május 14-én Pétervására fe­lé nagy reményekkel indul­tunk, hiszen az utóbbi évek­ben rajaink jó helyezéseket értek el, bíztunk most is a csapatokban. Férfirajunk a vállalati ka­tegóriában a tizenkét induló raj közül nyolcadiknak rajtolt. Nagy volt az izgalom, mert a már leszerelt rajok időered­ménye igen jó volt. A moto­ros szerelés végén kiderült, hogy versenyzőink még gyor-. sabbak voltak, így ebben a kategóriában ők lettek az el­sők. Ezután következett a stafé­taváltó. Minden jól indult, amikor csapatunk egyik tag­ja futás közben egy vizes fű­csomón megcsúszott, ezzel ér­tékes másodpercek vesztek el, ennek az lett az eredménye, hogy a csapat a második hely­re került. A női tűzoltórajunknak na­gyobb szerencséje volt. Mind a motoros szerelésben, mind pedig a stafétaváltóban az el­ső, így összesítésben is az el­ső helyezést szerezték meg. Gratulálunk a résztvevők­nek és kívánjuk, hogy a jú­liusi dohányipari tűzoltóver­senyen is eredményesen sze­repeljenek. — dt — Műszaki koiferencia (Folytatás az 1. oldalról) Szó esett a konferencián ar­ról is, hogy rendkívül gyor­san változó világban élünk. Megtalálni a helyünket, nagy kihívás a vezetők részére. A demokrácia kiszélesedése, a szabadságjog erősödése, a tör­ténelmi szemlélet változása következtében megtalálni az utat, nem könnyű. Ma a társadalomban refor­merek élnek. Mindenld vál­toztatni akar, de úgy, hogy a másik változzon meg. A dön­tő az, hogy milyen változást hoz a reform az adósságállo­mány csökkentésében, a költ­ségvetési hiány megszünteté­sében, az exportvolumen nö­velésében, a termékszerkezet­váltásban. Eddig ebben még nincs lényeges előrehaladás. Vállalatunknak a licencter­­mékek előállításához 4 millió dollárral több áll rendelkezé­sére, mint amivel év elején számoltunk. Jelentős számunk­ra, hogy megkaptuk az önál­ló export-import jogot, ami nagy lehetőséget ad, kihasz­nálása rajtunk múlik. Vállalatunkra elmondható a stabil termelés, melyben meghatározó az anyagokkal való takarékos gazdálkodás. Remény van egy újabb lízing gépvásárlás lehetőségére, mellyel a műszaki színvonal növelhető. Ugyanakkor az ex­port elmaradása hátrányos az eredmény és a lízingszerződés­ben meghatározott kötelezett­ség szempontjából is. Ez év­ben 650 ezer dollár értékű ex­portot kell biztosítani. Oda kell figyelni a létszám alakulására. Az I. negyedév­ben a tervezettnél magasabb létszámmal dolgoztunk. Leg­közelebbi feladataink közül ki kell emelni a nagykarban­tartást. A tervezett nagyjaví­tásokat el kell végezni, a tech­nológiai berendezések műszaki állapotát felül kell vizsgálni. A szűk kapacitás egy jó mű­szaki állapotú géppel növelhe­tő. A jövőben is kiemelten kell kezelni az anyagmegtakarítást. Ebben van az eredmény, nagy értékű anyagokkal dolgozunk. A II. fél évben a termelés mennyisége kevesebb lesz, így lehetőség adódik a létszám szabályozására és beállítására. Ugyanakkor kisebb termelési feladat mellett jobban oda le­het figyelni a gépek műszaki állapotára és a termékek mi­nőségére. Figyelmes és fegyel­mezett munkával reális lehe­tőség van a feladatok teljesí­tésére. A debreceni győztes Nevek, legendák A nyári napforduló ünne­pe a Szent Iván napja (jú­nius 24.). Ezt az ünnepet sem tudta az egyház eltörölni, akár­csak a farsangot. A legtöbb helyen tűzgyújtással ünnepel­nek. Az egyház a népi tűz­gyújtás helyett, Szent Iván­­napi tűzszenetelést tart. Sok európai országban a tűz­varázslatok ideje Szent Iván napja. Általában dombon vagy hegyen tüzet gyújtanak, sóéi pogány áldozatok kései em­lékeként beleszórnak égeté­sükkor illatozó füveket. Az­tán az idősebbek a tűz körül dalolni kezdenek, a fiatalok pedig megpróbálják átugrani a tüzet. Ha sikerül nekik, a babona szerint szerencsések lesznek a szerelemben egy egész esztendőre. Az ünnep egy napkorongot jelképező tü­zes kerék legurításával ér vé­get. A magyar nép számára ez nem terjedt el, mert nálunk e napon Keresztelő Szent Já­nosra emlékeznek. Angliában igen nagy hagyo­mánya van Szent Iván éjsza­káján az örömtűz gyújtásá­nak. A mese szerint ezen az éjszakán tündérek járnak a Földön, s aki nem világítja meg az utat nekik, azt meg­tréfálják. E hit módosított vál­tozatain alapul Shakespeare Szentivánéji álom című víg­­játékának története. László napjához nem fűző­dik semmiféle babonaság. Szent Lászlót a legendák él­tették évszázadokon át. Lász­ló királyunk példaképpé vált a középkorban — alakja a harcos nomád férfieszmény­ből és a lovagideálból tevő­dött össze. A magyar népmon­dák és legendák legnépszerűbb szentje. László király igazi hő­se lett a természetmagyarázó magyar mondák jó részének. A legenda szerint forrásvíz fakad lova patkójának nyo­mán, szomjas katonái számá­ra vizet fakaszt a sziklából. Amikor pedig a kunok ker­gették László királyt, szent imádsággal fordult az úrhoz, s kérésére a hegy megnyílott, a kunok mind lehullottak a mélybe. A Tordai hasadéknál a király lovának nyolcszögű patkónyomát máig őrzi a Pat­kóskő. Ezt az elnevezést, hogy „Si­mon Kefás” gyakran olvashat­juk az evangéliumokban, de történelmi jelentőséget az el­nevezés csak görög fordítás­ban nyert. Görögül a kő ne­ve petrosz (ebből van a pet­róleum, a kőolaj nemzetközi neve). A latin nyelvterületen Petrus lett. Ebben a két for­mában terjedt el a keresztény világban az egyház kősziklá­jának, Krisztus első földi hely­tartójának, az első római pó­pának a neve, a magyarul Péter. Már a második királyunk ezt a nevet viselte. Vagy ki ne ismerné Árpád-kori urak közül: Peturt, a II. Endre ko­rabeli fourat. (Katona: Bánk bánjának nagy magyarja). A Péter név nagy népszerűsége még abból is adódik, hogy nincs még egy olyan név, ami ennél többször szerepelne a naptárban. Sok esetben pedig az újszülött annak a szentnek a nevét kapja, akinek az em­lékünnepén világra jött. A 12. század óta számos fel­jegyzés akad, melyben a Pálok szerepelnek. Ezt hely­ség- és családnevek is igazol­ják (Pálfalva, Kispáli, Nagy­­páli stb.). A naptár többszörösen is alkalmat ad a Pálok ünnep­lésére. Nálunk ebből három különösen jelentős. De a leg­jelentősebb június 29-e. „Pé­ter és Pál” néven a magyar föld gabonatermésének ünne­pe, az aratás kezdetének ha­gyományos napja. Meg kell kezdeni az ősziba­rack és kajszibarack gyümöl­cseinek ritkítását. A felesle­ges gyümölcsöket úgy távolít­suk el, hogy minden két szom­szédos gyümölcs közé befér­jen egy harmadik. Célszerű megritkítani az al­ma- és körtefák termését is. Miután leszedtük az érett cse­resznyét és meggyet, szedjük össze a fák alján lévő lom­bot és gyümölcshulladékot és égessük el. Szórjuk ki a nitro­géntartalmú műtrágyaadag harmadik részét és ne feled­kezzünk meg a rendszeres per­metezésről. Az iráni hegyek között, alig egy emberöltő alatt felvirág­zott a perzsák birodalma. Bé­kés úton egyesítették a kisebb hegyvidéki népeket, bár volt akiket fegyverrel győztek le. A perzsák egyesülve a legyő­zött médekkel először Kis- Ázsia meghódítására indultak el. Az ottani görög tartományok ebben az időben már a lüdiai Kroiszosz (Krózus) adófizető alattvalói voltak, de a keres­kedelemből meggazdagpdott városaik nem lázadoztak. Lü­­dia ugyanis védte őket a szá­razföld belseje felől, kereske­dőik pedig biztonságban el­juthattak távoli vidékekre is. Amikor a perzsák Lüdiát, el­foglalták, megadásra szólítot­ták fel a görög városokat. Milétosz kivételével nem hó­doltak be. A perzsa csapatok végül is fegyverrel, árulással és megvesztegetéssel bevették a többi várost. A perzsák két okból ragaszkodtak a görög városokhoz. Tekintélyük nem engedhette meg, hogy megha­joljanak néhány gazdag kal­márváros előtt, 6 ezek a vá­június a hobbi­telken Ha lehetőség van rá sok víz­zel öntözzük a szőlőt. A szőlő permetezését peronoszpóra és lisztharmat elleni szerekkel végezzük. A zöldségfélék egész hónap­ban sok gondozást igényelnek. A paprikát és paradicsomot fejtrágyázzuk meg és lehető­séghez képest rendszeresen ön­tözzük. Az öntözést legjobb a kora reggeli, vagy késő dél­utáni órákban végezni. A köz­ben felszabadult területünkre, másodvetésként vessünk ka­ralábét, babot, őszi és téli ret­ket. A rózsatöveket első virágaik elnyílása után ismét metsszük meg és öntözéssel is segítsük a folyamatos virágzást. Ter­mészetesen a virágoskert gon­dozását is folyamatosan kell végezni. Az évelő virágokat pedig permetezni kell. A világ csodái rosok katonai és gazdasági szempontból is fontosak vol­tak. Nem törekedtek arra, hogy a meghódított országokat egy­formára gyúrják, elismerték és tisztelték a különböző val­lásokat és azok isteneit. Meg­őrizhették nyelvüket, szoká­saikat, intézményeiket, mű­vészetüket. A perzsák szatrapiákra, tar­tományokra osztották birodal­mukat. amelyek élén a szatra­­pák állták, akik saját udvar­tartással és utódlási joggal rendelkező kiskirályok lettek, így örökölte a trónt Mauszó­­losz a kis-ázsiai dór kária tar­tományban. Az új uralkodó egy védett tengeröböl partján megbúvó régi települést, Halikama­­szoszt építtette ki új főváros­nak. Elhatározta, hogy saját és testvérfelesége emlékét időt­­állóan örökíti meg, s még éle­tében csodálatos síremléket emeltetett, amit az utókor az építője után Mauszóleionnak nevezett el. Az egyiptomi pi­ramisok után a legnagyobb síremlék volt ez a mauzóleum. 22 méter magas és 33x35 mé­ter alapterületű tömbje volt. Ebben volt a sírkamra. Ezer volt a 13 méter magas halotti templom, körbe 36 jón oszlop­pal. Az oszlopok között már­ványszobrok álltak és piramis formájú 9 méter magas tetőt tartottak, párkányán körös­körül oroszlánszobrokkal. Tetején az uralkodót és fe­leségét ábrázoló négylovas har­ci kocsit ábrázoló szobor ke­rült. Körülbelül 49 méter magas volt az építmény. A mauzóle­um a 12. század végéig vi­szonylag épségben megmaradt, majd földrengés, rombolás tet­te tönkre. Köveit széthordták, maradványait angol régészek tárták fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom