Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1989-05-01 / 5. szám

Könyvtárunk ajánlata Jacobus Coetzee: A barbárok­ra várva, Európa, 1987. A Birodalom határvidékén, nem tudni mikor, egy előre­tolt helyőrségi település bí­rája — a kulturált, öregedő férfi — régi romokat ás ki a sivatagban, emlékeket gyűjt, rekonstruálni próbálja a bar­bárok rég letűnt korát. A bíró és a település ké­nyelmesen csordogáló életét azonban váratlanul felkavar­ja a Harmadik Iroda, az ál­­lambiztonsági rendőrség : a barbárok általános támadásra készülnek, rájuk kell tömi, és kínvallatásnak alávetni min­den foglyot. Hiába tudja a névtelen bíró, hogy a barbár hadsereg jóformán nem is lé­tezik, a békés, halászó vada­kat pedig fölösleges háborgat­ni... a gépezet beindul. ★ ★ ★ Andre Brink: Aszály vagy vízözön, Magvető, 1982. Egy heti pihenőt tart Lon­donban Martin Mynhardt, a dúsgazdag, sikeres, jóképű, művelt, liberális dél-afrikai tő­kés, elsősorban azért, hogy vé­giggondolja, le is írja, mi vál­totta ki életének súlyos vál­ságát, sőt valószínű csődjét egyetlen víkenden. Sztrájkoló munkásai kis hí­ján megölték, pedig azt hitte, jól kijönnek egymással. Leg­főbb munkatársa, egy néger, váratlanul elhagyja, de el­hagyja egyetlen fia és életé­nek titkos öröme, egy félig magyar származású nő, sze­relmese is: mindketten szem­­befordultak vele és az ellen­állókhoz csatlakoztak. Ömaga, gyávaságból, óvatosságból veszni hagyta egész élete leg­jobb barátját. Először azt hi­szi, véletlen műve az egész, majd rádöbben: nem véletlen­ről van szó, nem egyedi eset­ről, bukásra ítélt az önmeg­nyugtatás, a kényelmes illú­ziók világa, az emberek egyen­lőtlen besorolása. Elsodorja az aszály, vagy a vízözön. ★ ★ ★ Ares Fakinos: Mese az el­tűnt időről, Magvető, 1985. A Franciaországban élő gö­rög író lírai hangvételű regé­nye számos európai nyelven megjelent már. Hősei a min­dennapokból minduntalan a mitológia világába tévednek. Nincstelen paraszti létüket nimfák, szatírák, istenek né­pesítik be. Háborúk pusztíta­nak. csapások sora zúdul a földre, de Vangélisz és Szófia mindent lebíró szerelme győ­zedelmeskedik. Egy mai Odüsz­­szeusz és Pénelopé — Arisz Fakirosz nagyszülei — sorsán keresztül a görög történelem közel egy évszázadának ese­ményei peregnek előttünk. ★ ★ ★ Albert Camus: Közöny, Szép­­irodalmi Kiadó, 1987. A könyv minden lapjáról a szegény és magányos nagyvá­rosi fiatalság szűkszavú, s mégis oly beszédes, tömör és izzó lázongása, panasza és vá­gya száll fel. Panasza e civilizáció meg­alázó rendje ellen, s vágya egy nyíltabb, szabadabb és igazibb élet után. Az aki Me­­ursault történetét tisztán em­beri távlatból nézi, a kisem­ber lelki nyomorát, magányát és elidegenü lését érzi benne azét a mai kisemberét, aki távlattalanul él a mában, em­lék nélkül, reménység nélkül, mélyebb emberi kapcsolatok, komolyabb feladatok nélkül, s aki sejti, hogy börtönben él, s nem tud, vagy nem akar szabadulni. Ünnepi termelési tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról) vékenysége. Hosszú ideje fi­gyelemmel kíséri a vállalat munkáját, és látni, hogy a dol­gozók gazdái az üzemnek, amit bizonyít a rend és tisztaság, a környezet is. Hallatlan cél­ratöréssel dolgozik a vezetés. Az ágazatot több sokkhatás érte, de a nehezedő feltételek ellenére minden vállalat tal­pon tudott maradni. Az élel­miszeripari vállalatok 1,5 mil­lió dollár bevételre tettek szert és komoly, fegyelmezett munkával ezt még lehet fo-2 DOHÁNYGYÁR kozni. Feladat, hogy minden vállalat eszközeinek hatékony működtetésével korszerű ter­méket állítson elő. A vállala­tot intenzív gyártmányfejlesz­tés, korszerű minőségellenőr­zés jellemzi. Az ÉDOSZ elnökségének és a MÉM vezetésének elismeré­seként Elismerő oklevelet adott át dr. Domán László igazgatónak. Ezt követően Kiváló Mun­káért kitüntetést adott át Kiss F erencné gépkezelőnek, Szarvas Györgyné munkairá­nyítónak, Szilvási Imre elekt­roműszerésznek és Zalai Kál­mán kazánházi csoportvezető­nek. Barátaink éleiéből SZOVJETUNIÓ Ennek az iskolának a szak­emberei a gyakorlatban bizo­nyítják, hogy az ember bizo­nyos tomagyakorlatokat vé­gezve megnövelheti termetét. A moszkvai „növekedés isko­lája” körülbelül egy éve nyílt meg a Zarja (Hajnal) szolgál­tató vállalatnál. Létrehozását Alekszandr Palkó orthopédor­­vos, az orvostudomány kandi­dátusa javasolta, aki régóta foglalkozik a növekedés prob­lémáival. A vállalatot érde­kelte javaslata, helyiségeket jelölt ki az iskola számára. Tizennégy szakembernek biz­tosít fizetést, elsősorban test­nevelő tanároknak és massző­röknek. Az egészségügyi köz­pont a gyakorlatban bizonyí­totta Alekszandr Palkó mód­szerének helyességét. A „nö­vekedés iskolája” egyre nép­szerűbb Moszkvában, sokan járnak ide, akik magasabbak : szeretnének lenni. Én is két hetet töltöttem az : iskola „tanulói” között, és nem sajnálom. Már néhány foglalkozás után javult a köz­érzetem és nőttem egy centi­métert. Amikor az ember el­múlt már 30 éves, ezt már kis csodának tartja. A legérdekesebb talán az, hogy Palkó foglalkozásai után bármilyen életkorú ember nő­het. Természetesen a fiatalab­bak lehetőségei korlátlanab­bak. Igaz, vannak olyan típu­sú emberek (a felnőttek kö­rülbelül 15 százaléka), akik egyáltalán nem nőnek, de őket az iskolában már az első fog­lalkozások után kiszűrik. A többség komoly munkává L, rendszerességgel, szorgalom­mal érhet el eredményt. A foglalkozások metodiká­járól és az eredményekről megkértem a központ vezető­jét, hogy meséljen. — Az általunk javasolt gya­korlatok nagyon egyszerűek — mondja Alekszandr Palkó. — Tomagyakorlatokat, futást, ug­rást, különböző függéseket vé­geztetünk, tehát a legtermé­szetesebb eszközöket alkalmaz­zuk, amelyek hozzájárulnak az ember fejlődéséhez, növekedé­séhez. Ezen kívül különleges, e célra készült nyújtószereket is alkalmazunk. Ezek saját szabadalmaim. A gyakorlat­ban jól beváltak. Közpon­tunkban a nyújtást összekap­csoljuk olyan gyakorlatokkal, amelyek elősegítik, hogy a ge­rinc hajlását kiegyenesítsük, javítsuk a vérkeringést a csi­golyák között, fokozzuk a ru­galmasságukat, javítsuk az egész testtartást. Ezt segíti a rendszeres masszírozás is, az autotréning és néhány jóga­­gyakorlat. Olyan problémák­ra is figyelünk, mint az ész­szerű táplálkozás (ez segíti « jobb anyagcserét és a növe­kedést), az ellenállóképesség, az érzelmi kiegyensúlyozottság fokozása. Ez fokozza az aka­raterőt, a kitartást a gyógy­kezelés folyamán. Palkó iskolája azt bizonyít­ja, hogy módszerei segítségé­vel a felnőttek néhány hónap alatt 3—4 centimétert, egy év során 5 centimétert, 2 év alatt 6 centimétert is nőnek. Palkó módszerét elsősorban fiatal emberek növekedésének fokozására dolgozta ki, akik­nél a növekedési folyamat még , nem ért véget, ök egy év alatt is nőnek 6—8 centimétert, de gyakran még ennél is többet A „növekedés iskolája” iránt nagy érdeklődést mutat a saj­tó, különböző gyermek- és* sportkiadványok közölték Alek­szandr Palkó ajánlott gyakor­latait. Már van bizonyíték ar­ra, hogy egyéni úton is célt lehet érni. Természetesen ál­landó kapcsolatot kell tarta­ni az orvossal, de különleges gyakorlatokkal, a rendszeres masszírozással igen jó ered­ményeket lehet elérni. Nem mindenki azzal a szán­dékkal jön ide, hogy nőni akar. Sokan látogatják csak azért, hogy kondíciójukat ja­vítsák, megszabaduljanak fe­lesleges kilóiktól, vagy kigyó­gyuljanak a gerincferdülésből, sántaságból, ízületi bántalma­­ikból. Az 50 éves moszkvai Ligyia Kulagina például csak kíváncsiságból jött ide, hogy megtudja, lehet-e még az ő ko­rában is nőni? Több mint két hónapig járt a foglalkozások­ra, nőtt 3 centimétert, sőt lumbágója is elmúlt Azóta ál­landóan jár ide, társadalmi munkában segít a szakembe­reknek. Palkónak más segítői és kö­vetői is akadtak. Külföldi szakemberek is érdeklődtek munkája iránt az NSZK-ból, Bulgáriából, az Egyesült Ál­lamokból. Hamarosan Mün­chenben is nyitnak egy ma­gánklinikát, ahol a moszkvai „növekedés iskolája” vezetője­nek módszerei alapján fognak dolgozni. Palkó a nagy érdek­lődés hatására még agy isko­lát fog létrehozni, méghozzá szövetkezeti alapon. ★ Kaunasz litván város élel­miszerüzleteinek bejáratánál két hétig függött egy-egy há­zilagos készítésű plakát, ame­lyek a város lakosságát arra szólították, hogy ne vásárol­janak tejet és tejtermékeket. Bár a felhívás nem talált tel­jes visszhangra, azért mégis csak meghozta gyümölcsét, hi­szen az illetékesek végül is alaposan megvizsgálták a kri­tizált termékek minőségét. Nem is eredménytelenül. Azon­nal leállították a tejfelvásár­lást több olyan gazdaságból, ahol súlyosan megsértették az egészségügyi előírásokat. Az érintettek kénytelenek voltak elkönyvelni az anyagi veszte­séget, a városba pedig ezen­túl csak garancialevéllel együtt szállíthatnak tejet és tejter­mékeket a környékbeli üze­mek. Az említett esetben tehát győzedelmeskedett a fogyasz­tók érdeke, ám hogyan áll a helyzet az egész szovjet pia­con? Sok örömre nemigen le­het okuk a szovjet vásárlók­nak, ezt bizonyítja az is, hogy már most negyvennél több városban alakultak meg a fo­gyasztók érdekvédelmi egye­sületének helyi csoportjai. A kormányzat is lépett, amikor a közelmúltban vitára bocsá­totta a „termékminőségről és a fogyasztók védelméről” szó ló törvénytervezetet. Ennek első fejezete rögtön alapelv ként rögzíti, hogy a fogyasz tók érdekvédelme elsődleges, ezért jogaikat meg kell erősí teni. Az elképzelések szerint az új törvény majd lehetősé­get nyújt az érdekvédelmi Szervezeteknek, egyesülések­nek, hogy jogi keresetet in­dítsanak a selejtgyártókkal szemben. Tervezik különböző sajtótermékek megjelentetését is, amelyekben a fogyasztók információkat olvashatnak: ki nek a termékét érdemes meg­vásárolni, kiét pedig a leg­jobb jó messzire elkerülni. Jogos a kérdés, mi indokol­ja, hogy külön törvény is szü­lessen ebben az ügyben? Nos, bárki, aki valamilyen módon járatos a kérdésben, tanúsít hatja, hogy az üzletekben sem­mit sem lehet találni, annak ellenére, hogy a tartós fo­gyasztási cikkek termelése az utóbbi három évben 30 mil­liárd rubellel nőtt a Szovjet­unióban. Számos termékből nem gyártanak eleget, jó né­hány cikket egyáltalán nem bocsát ki a hazai ipar. Ahhoz, hogy a fejlett ipari országok mennyiségi színvonalát el le­hessen érni, színes televízió­ból, hűtőgépből kétszer, a gépkocsiból négyszer annyit kellene gyártani, nem is be­szélve a videomagnetofonról és a számítógépekről. Hosszan lehetne beszélni a selejtről. Ha másban nem is, az egy főre jutó javítások szá­mában a Szovjetunió már messze megelőzte a nyugati országokat; úgy tűnik, egyes gyárakat jobb lenne egyszerű­en bezárni és csak fizetni a munkabért, mert még így is több nyersanyagot és energi­át lehetne megtakarítani, miyt amit a javításokra fordítanak Azzal természetesen Moszk­vában, Leningrad ban, Minszk­­ben, Vilniuszban és mindenütt tisztában vannak a fogyasztói érdekvédelem élharcosai, hogy igazi eredményeket csak te­lített piac esetén érhetnek el. Erről pedig egyelőre sajnos még szó sincs, a monopolhely­zetben lévő nagyvállalatok, ha­tóságok és minisztériumok dik­tálják a feltételeket. Hinnék ellenére azonban sokak úgy vélik, az igazi árupiac meg­teremtéséig is van létjogosult­sága a fogyasztói érdekvédel­met szolgáló törvénynek. Elíadás az óvodában Tudjuk, hogy a gyermekek figyelme csak rövid időre köt hető le, de azt is, hogy nagyon fogékonyak minden új is meret befogadására. Erre épített dr. Tihanyi Ágnes aki a gyermekbalesetek megelőzéséről és az egészséges életmódról beszélgetett az óvodásokkal *

Next

/
Oldalképek
Tartalom