Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
T / < ♦ * » Pártalapszervezeteink február hó folyamán megtartották éves beszámoló taggyűléseiket. A beszámolók tartalmazták — részletesen elemezték — az ország jelenlegi gazdasági és politikai helyzetét. Továbbiakban beszámoltak arról, hogy a jelen gazdasági helyzetihez hogyan alkalmazkodott vállalatunk. Számvetés volt az elért eredményekről, a további feladatokról. Foglalkoztak továbbiakban Mezopotámia déli részén a sumerok építették az első városokat, melyek városállamokként funkcionáltak. A városok kiemelkedő pontja volt a templomhegy. Zikkuratnak nevezték, ami egy lépcsős piramisra emlékeztető téglaépítmény, de ez nem sír volt, hanem csúcsán a város istenének szentélye állt. Lépcsősorok vezettek fel a szentélyhez, a teraszokat pedig valószínű fákkal ültették be. A városokat körülvevő termőföldeken csatornahálózatot építettek ki, ebben tárolták a szárazság idejére a vizet, amit áradáskor a folyómeder már nem tudott befogadni. Ezek karbantartásáról folyamatosan gondoskodni kellett. A surnérok országa alapján írta le a Biblia az első emberpár lakóhelyét: az édenkertet. Tőlük északabbra, Közép-Mezopotámiában az akkádok átvették a sumérok kultúráját, nyelvüket és írásukat, városokat építettek, köztük Babilont, s ezzel megvetették a későbbi babiloni birodalom alapjait. A sumér civilizáció vesztét az egykori gazdaság forrása, az öntözéses gazdálkodás okozta. A sumér városok lassan elszegényedtek, elnéptelenedtek, a lakók elvándoroltak és elkeveredtek a környező népekkel. Ezzel egyidejűleg felvirágzott a legendás város, Babilon, az első nagy király, Hammurápi birodalma. A király hatalmára támaszkodó ügyes babiloni papoknak sikerült annyira elterjeszteniük Marduk — Babilon istene — tiszteletét, hogy végül birodalmi főistenné nyilvánították, s így legfőbb vallási központ is lett Babilon. Hammurapi is beleesett oly sok uralkodó hibájába, hódító hadjárataival felmorzsolta népe erejét, meggyengítette az ország gazdaságát, amely kiélezte a belső ellentéteket. A környező népek mintha csak erre vártak volna, négyszer kifosztották Babilont, felgyújtották az épületeket és lerombolták. Azaszszírok voltak a legkegyetlenebbek, a földdel tették egyenlővé Babilont. Az új asszír birodalom fővárosa Ninive lett, s úgy látszott, hogy Babilonnak mindörökre vége. A birodalom azonban nagy és kormányozhatatlan lett, tulajdonképpen saját maga készítette elő bukását. Húsz év után újból Nabuapaluszur asszír hadvezér a médekkel szövetkezett és együtt döntötték romba a birodalom ingadozó építményét. Elpusztították Ninivét, majd osztoztak a birodalmon. A hadvezér fia, II. Nabukudurriszur, a babiloni történelem utolsó jelentős uralkodója még egyszer felvirágoztatta a birodalmat. Hadjáratai során megszerezte Jeruzsálemet is. Az újbabiloni birodalom Palesztinától és Szíriától a Perzsaöbölig terjedt. Az új uralkodó Babilont újjáépíttette. A térség legnagyobb városa, az ókori világ építészeti csodája volt. Építményei közül kettőt, hol a várost övező falakat, hol a a „Pártviták” c. anyag feldolgozásával, a kialakult véleményekkel. A hozzászólók többségében a vállalati eredményt értékelték. Pozitívan ítélték meg az eredményhez kapcsolódó anyagi elismerést, a párttagok munkában való helytállását. Kérésként hangzott el (I-es pártalapszervezet), hogy a műszaki értelmiség gyáron belüli munkáját tűzze napirendre a taggyűlés. Kritikai észrevételként hang-Csodák függökertet sorolták a csodák közé. A Biblia szerint a Bábel tornyaként említett zikkúrát építésekor zavarta össze Isten az emberek nyelvét, mert gőgös elbizakodottságukban égig érő tornyot akartak emelni. így lett a soiknyelvűség a bábeli zűrzavar. Jelentősége abban volt, hogy időnkénti pusztulása ellenére két évezreden keresztüli a tudományok központja volt. Babilont kezdettől fogva fal vette körül. A fal védelmet nyújtott a benne élőknek. Aránytalanul vastag és magas falakat építettek, vizesárokkal is megnehezítették a támadók dolgát. A városnak kilenc főkapuja volt, mind egy-egy istenről elnevezve. A leghíresebb az Istár-kapu volt, melyet mázas téglákkal építettek. A kapu és a folyó között a városfalhoz csatlakozva állt a királyi palota hatalmas tömbíe. A palotában a belső városfalhoz építve állt az az épületrész, melynek a tetején pompázott Szemirámisz függőkertje. A kertnek semmi köze sem volt a régebben élt asszír királynőhöz, Szemirámiszhoz, az elnevezés egyszerűen történelmi tévedés. Nabukudurriszur építtette feleségének. Az észak-iráni hegyekből hozatott növényekkel hegyi tájat varázsolt hitvese számára. A 42x30 méteres alapterületen teraszosan emelkedő tetőkertet telepítettek. A legfelső terasz a városfal tetejénél kb. 20—22 m magasan volt. A kertet tartó építmény egy középfolyosóból kétoldalt nyíló 7—7 boltozatos kamrából állt. A boltíveket faragott kövekből rakták és szurokkal átitatott nádfonatokkal és ólomlemezekkel választották el a ráhordott földrétegtől. Az egyik kamrából fúrt kútból emelőszerkezet továbbította az öntözővizet a kertbe. A kamrákban a legnagyobb hőségben is hűvös volt. ezért itt tartották az élelmiszereket. Az idők folyamán azonban Babilon elveszítette jelentőségét, mert a politikai és gazdasági erőviszonyok átrendeződtek. Később a város elnéptelenedett, s a homok betemette az évszázadok során. * A görögök jón törzsének két kulturális és politikai központja volt: Európában Athén, Kis-Ázsiában Epheszosz. Epheszosz már az i. e. 8—7. században is jelentős volt, kikötője nagyobb forgalmat bonyolított le, mint az Athénhoz tartozó Pireusz__ Fénykorában kétszázezer ember lakott itt, sok költő, szobrász, filozófus. A város zott el: (I-es alapszervezet). Az alapszervezet vezetőségének jobban kellene ismernie a hozzá tartozó párttagok tevékenységét, jobban be lehetne. vonni, aktivizálni a párttagságot a közéletbe. Elhangzott, hogy jobban kell élni az önállósággal, a kibontakozó demokráciával, az alulról történő építkezéssel. Véleményt nyilvánítottak arról, hogy a gazdasági és politikai vezetésben — a mai viszonyok között — nagyon fontos kérdés, hogy arra alkalmas vezetőket válasszanak ki. Észrevételként hangzott el, hogy a felsőbb pártszervekben (városi, megyei) indokolatlanul nagy számban dolgoznak pedagógiai végzettséggel, holott a mai viszonyok között szükség lenne gazdasági szakemberekre. gazdagságát ügyes kereskedőknek köszönhette. Csodálatos házakat, széles utakat építettek. A mitológia szerint Létó, Zeusz kedvese Artemiszt és ikertestvérét Apollónt az Epheszosz mellett fekvő Ortügia ligetben szülte meg. Artemisz a vadászat és a természet, a termékenység istennője volt. A városban már állt egy régebbi Artemisz-templom amit időnként átépítettek, megnagyobbítottak. A védelemért folyamodók itt menedéket nyerhettek. A templom papjai a gazdag kereskedők és polgárok vagyonának megőrzésére is vállalkoztak, tekintélyes kamat ellenében kölcsönöket is folyósítottak belőle. A város vezetői elhatározták i. e. 570 és 550 között, hogy a város gazdagságához illő, új templomot építtetnek Artemisz tiszteletére. Kréta szigetéről hívtak két híres építészt. Az építkezés 120 évig tartott. A várostól néhány kilométerre kezdték építeni a templomot. Szerencséjük is volt, mert a közeli hegyekben a legjobb minőségű márványra bukkantak. A templom oszlopait 18 méter magasra tervezték, nem egyetlen darabból, hanem rövidebb hengerekből összeállítva. így is óriási munka volt a köveket kitermelni. Szállításukat nagyon leleményesen oldották meg. A faragott hengereket deszkákkal vették körbe, végükre széles talpú kerekeket erősítettek és ökrökkel vontatták az építkezéshez. A 115x55 méter alapterületű templomot 127 darab 18 méter magas oszlop — jón oszlopfővel — tartotta. A karcsú jón oszlopok miatt a templom hatalmas méretei ellenére nem hatott nehézkesnek. Az oromzat csúcsa 25 méter magasan volt, dombormű díszítette, Artemiszt ábrázolta a nimfákkal. A tető négy sarkán egyegy életnagyságú bikaszobor állt. A szentély fölött nem volt tető, az istennő szobrát a szentély közepére épített belső templomban állították feL 36 oszlopot Kroiszosz — a legendás gazdagságú Krőzus — lüdiai király ajánlotta fel. Ezeket az oszlopokat a kor neves szobrászai domborműbe faragott mitológiai jelenetekkel díszítették. A templom hírnevét öregbítette — méretein kivül — a díszítések kivételes gazdagsága. A templomot i. e. 356-ban egy őrült felgyújtotta, s százhúsz év fáradságos munkája veszett kárba egy éjszaka alatt. Később újjáépítették, de az új templom sohasem készült ei teljesen. Földrengés, majd a gótok rongálták meg. Pál apostol még prédikált itt az epheszosziaknak, de amikor a kereszténység lett az államvallás, a templom köveit széthordták. Környéke elmocsarasodott, a maradványok az ingoványba süllyedtek, s 1865-ben láttak újra napvilágot. A nagy utazás Gagarin történelmi jelentőségű űrutazásáráló már szinte könyvtárnyit írtak. Pedig egyetlen mondatba is össze lehet foglalni 1961 áprilisiének jelentőségét. Az űr meghódításával eddig soha nem látott távlat nyílt a békéért küzdő emberi tudomány előtt. Gagarint űrhajósok tucatjai követték, mindig bonyolultabb feladatot megoldva. A Föld egyszeri megkerülése ma már gyerekjátéknak tűnik. Mégis ha valakit arra kérnek : soroljon fel űrhajósokat, szinte bizonyosra vehető, hogy Gagarin nevével kezdi... Az első űrhajós 1934. március 9-én született a szmolenszki kerület Klusino nevű falucskájában. Rövid idő múlva Gzsatszkba költözött a családja. 16 éves korában iparitanulóiskolába iratkozott. Belépett az Aero-klubba. Rövidesen az első igazi próbán is át kellett esnie: az első ejtőernyős ugráson. Ekkor már eljegyezte magát a repüléssel, a magasság legyőzésével: beiratkozott az orenburgi pilótaiskoláha. A hallgatók között szinte állandó beszédtéma volt az űrhajózás, így Gagarin is űrhajósjelölt szeretett volna lenni, elküldte jelentkezését. S a huszonötödik születésnapjának előestéjén táviratot kapott: „Fölvettük az űrhajósjelöltek közé.” A felkészülés hosszú hónapjairól viszonylag keveset tudni, hiszen a csillagvárosi események nem tartoznak a nyilvánosság elé. Pontosain nem ismeretes, hány jelentkezőből választót ták ki Gagarint az első űrrepülésre. Gagarin partnere German Tyitov volt, aki aztán a Szovjetunió második űrhajósaként vált ismertté. Könyvtárunk ajánlata Mezőgazdasági Kiadó 1985. Az osztrák Rudolf Steiner fektette le a biodinamikus gazdálkodás alapjait jó hatvan évvel ezelőtt. Tanítványai aztán egy olyan átfogó világnézeti és filozófiai koncepció keretén belül fejlesztették tovább, ahol a gazdálkodó üzemet vagy a kertet, a talaj, a növényzet, az állatok és az ember egymáshoz szervesen kapcsolódó egészének tekintik. E gazdálkodás alapja a növényi és állati szerves anyagokból készített, komposztoltóval kezelt komposzt. Kihasználja a kozmikus energiák aktivizáló, gyökér-, levél-, virág-, termésfokozó hatását. A külföldi irodalom tanulmányozása, az ott szerzett ismeretek alapján kezdett el gazdálkodni a szerző kertjében és tapasztalatait most átadja az olvasónak. •k Biológiai védekezés a növényházak kártevői ellen Mezőgazdasági Kiadó, 1986. Az egyre növekvő növényvédőszer-felhasználás és az ebből eredő környezetszennyezés a szakemberekben és a laikus fogyasztókban egyaránt jogos aggodalmakat kelt világszerte. Szükségszerűvé vált az egészségre ártalmas kémiai anyagok korlátozása, s a környezetet kevésbé terhelő, ökonomikus védekezési módszerek bevezetése. Ennek egyik lehetősége a biológiai növényvédelem. Kidolgozására a zárt termesztőberendezések a legalkalmasabbak, mert a növényházi kultúrákat károsító szervezetek és az ellenük bevethető paraziták, ragadozók rovarpatogén mikroorganizmusok egymásra hatásának viszonylag zavartalan megfigyelésére nyújtanak lehetőséget. Az integrált növényvédelem elveinek figyelembevételével ismertetik a hajtatásos termesztésben eddig eredményesnek bizonyult környezetkímélő eljárásokat, gyakorlati módszereket. ★ Günter Kahut: Zöldtrágyázás. Mezőgazdasági Kiadó, 1986. A zöldtrágyázás a környezetkímélő szemlélet és a költségek csökkentésére irányuló törekvések kapcsán divatba jött. De mi is tulajdonképpen a zöldtrágyázás? Trágyázás-e vagy inkább egyfajta talajművelés? Pótol - ja-e a növények számára nélkülözhetetlen tápelemeket? Mindig hasznos-e ez a módszer? A zöldtrágyázásnak kiváló ismerői és gyakorlói voltak hazánkban a 30-as években. Azóta azonban sokat változott a helyzet. Az NSZK-ban ha' zánkhoz képest hosszabb ideje foglalkoznak a környezetkímélő szemléletben kialakított módszerekkel. ★ Zatykó Lajos—Draskóczy Er zsébet: Nagy öröm a kiskert Mezőgazdasági Kiadó, 1980. A szerzők e könyvet azoknak írták, akik kertjüket élvezni és nem szolgálni akarják, tehát a kertélvezőknek és nem a kert rabszolgáinak szánják. Az egyik kert a tartós öröm forrása, a harmónikus, kiegyensúlyozott élet záloga, a másik, kényúr, gondot, gyötrelmet okoz, testet-lelket ölő munkára kényszerít. Aki azt akarja, hogy kertjében örömét lelje, annak tudnia kell, hogy a növények életben tartása, termesztése milyen munkáival, milyen kiadásokkal jár, annak kicsit értenie kell a biológiához, fiziológiához. Könyvükkel azokon kívánnak segíteni, akik legalább 100—300 négyszögölnyi területtel rendelkeznek, vagy a későbbiekben ekkora területet szánnak e célra. DOHÁNYGYÁR 5
