Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1988-12-01 / 12. szám
Országos tanácskozás Az ÉDOSZ Központi Vezetősége országos tanácskozást hívott össze, melynek célja: szervezett dolgozóink, választott képviselőivel eszmecserét folytatni a szakszervezeti mozgalom megújításáról, a bérreformról, az üdültetési koncepcióról. Ezzel egyidejűleg állásfoglalás kialakítása szakszervezetünk munkájának továbbfejlesztéséről, valamint ajánlás elfogadása, küldöttek választása, a Magyar Szakszervezetek Országos Értekezletére. Az értekezleten részt vett a SZOT két titkára: Solyom Ferenc és Kósáné dr. Kovács Magda is. Vanek Béla az ÉDOSZ titkára megnyitójában szólt arról, hogy az értekezletre olyan időben került sor, amikor az egész társadalmat, politikai, gazdasági életünket az útkeresés jellemzi. A nehézségek következtében a szakszervezeti mozgalom is több esetben a kritikai észrevételek céltáblájává vált. A dolgozók markánsabb érdekvédelmi tevékenységet várnak el a szakszervezettől. Ez a kétnapos tanácskozás alkalmas lesz arra. hogy megvitassuk a 46. kongresszusunk óta végzett munkánkat. Szólt arról, hogy a központi vezetőség eredményesen töltötte be vezető, irányító és érdekképviseleti funkcióját. Nagy figyelmet fordítottak a tagságot, és ezenbelül az egyes rétegeket érintő kérdésekre, valamint az ágazatok gazdálkodásával összefüggő tennivalók megvitatására. Érdekfeltáró, érdekképviseleti. érdekvédelmi munkánk további korszerűsítését. a szakmai hozzáértés növelését jelentette a központi vezetőség mellett működő szakágazati bizottságok létrehozása, melyek eredményesen töltötték be a vezető testületek munkájának segítését. A megújulással kapcsolatos tagsági vita tapasztalatait Balogh Károlyné főtitkár foglalta össze. Az országos pártértekezlet nyomán felgyorsult a belpolitikai élet, a reformfolyamat. A kialakult szociális és életszínvonalbeli feszültségek miatt a szakszervezeti mozgalom a kritika középpontjába került. Tagságunk elégedetlen a helyzetével, a családok egy részében megjelent a létbizonytalanság. Nem értik és nem tudják elfogadni, hogy a kormány az infláció megfékezésére nem talál megoldást. Több helyen mondták el, hogy a parlamentben nagyobb szerepet kell adni a szervezett dolgozók képviselőinek. Nélkülözhetetlennek tartják a szakszervezeti törvény megalkotását. A vétójog kiszélesítése ugyancsak a megoldandó feladatok közé tartozik Az élelmiszeripar dolgozói fontosnak tartják a sztrájkhoz való jogot, de ezt csak végső eszközként fogadják el, mert jól tudják, hogy akár csak egy munkabeszüntetéssel is milyen súlyos élelmiszer-ellátási veszélyhelyzeteket teremthetnének. Hosszú távon az nem tartható fenn, hogy a szakszervezeti mozgalom a centralizmus alapján végezze munkáját. Alulról építkezve, a munkahelyekről kiindulva, az egy üzem, egy szakszervezet megvalósításával építkezzen a mozgalom. Most egyszerre kell küzdenie az újért és az egységért, fel kell lépnünk az elaprózódás ellen is. Ugyanakkor lát-4 DOHÁNYGYÁR iuk. hogy jelen korunkban eredményesebb munkát végezhetnénk, ha az egyes ágazatok önállóan működnének és a 14 ágazat az érdekegyeztetési feladatokra létrehozná az ÉDOSZ-szövetséget. A jövő ÉDOSZ-a magában foglalná az ágazatok delegáltjait, hogy ezzel biztosított legyen a társadalmi kontroll. A vitában felszólalók sorra tolmácsolták választóik véleményét. Sok a kétely az emberekben, nem értik például — hangsúlyozták többen is, —, hogy olyan döntésekért kell a következményeket, a terheket vállalniuk, amelyek elhatározásakor meg sem kérdezték őket. Az eredményeket elismerik, készek részt venni a gondok felszámolásában, de nem tudnak napirendre térni olyan problémák felett, mint például a lakáshoz jutás nehézségei, a személyi jövedelem magas adósávjai. A hozzászólók rámutattak arra is, hogy október végén még keveset tudnak a jövő évi szabályozókról, a tervezett áremelkedésekről viszont igen, igy már most látható, hogy azt bérrel követni nem lehet. Szóltak arról, hogy a szakszervezet elsőrendű feladata a munkavállalók érdekeinek képviselete, védelme és a tagság szolgálata. Ez azonban csak akkor valósítható meg, ha önálló pénzügyi alap is biztosítja. A vitában felszólalt Solyom Ferenc, a SZOT titkára is, aki a felgyorsult társadalmi életről, a viták hatásáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a tagság az eredményeket mindenütt elismeri, de a megújulást elengedhetetlennek tartja. A jövőben nagyobb hangsúlyt érdemel a rétegpolitika. A tagság bizalmának visszanyeréséhez meg kell valósítani a munka szerinti elosztást, a bérreformot, és a szociálpolitikai célkitűzéseket. A megújulás keresésének vitájában felszínre kerültek a társadalmat feszítő kérdések, a szakszervezeti tisztségviselők feladatai, elsősorban az érdekvédelem. A hozzászólásokból kiderült az egységhez való ragaszkodás és a szövetség kialakításának üdvözlése. A vitában a munkanélküli segélyről különböző megközelítésben szóltak. Felhívták a SZOT figyelmét, hogy a mozgalom készüljön fel a munkanélküli segély kezelésének vállalható módiára, mert ma ennek garanciáját nem látják. Az értekezlet elfogadta de több helyen bővítette, erősítette a szakszervezetek országos értekezletére szóló javaslatokat. Sürgetik a szákszervezetek helyének, szerepének a, párthoz, államhoz való viszonyának pontosítását. A kollektív szerződésekre a tisztségviselők jogainak megőrzésére, mint az érdekvédelem egyik fontos eszközére nélkülözhetetlen szükség van. A bérreformmal kapcsolatban hangsúlyozzák, a teljesítmény elismerésének szük-i ségességét, a bérszabályozás kötöttségeinek megszüntetését. Változtatni kell az adómentes jövedelem felső határán is, minden évben számításba véve az infláció mértékét. Több felszólaló kérésére megerősítették azt a javaslatot. hogy munkaszüneti napokon és túlórában végzett anyag- és értékmentő munka esetén ne kelljen személyi jövedelemadót fizetni. A lakáskérdés és a rugalmas nyugdíjrendszer bevezetése a sürgető feladatok között van, és javasolta a szakszervezet a járadékosok, a megélhetési gondokkal küzdő nyugdíjasok nyugellátásának egyszeri emelését. A tanácskozás második napján felszólalt Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára. aki hangsúlyozta, hogy az itt tapasztalt együttműködési készségből az látható, van erő ahhoz, hogy a fogyóban lévő bizalmat vissza lehessen szerezni. A tagság a mozgalomtól eredményeket vár. látni akarja, hogy a szakszervezet mit tesz a jobb emberi életért. Meg kell ismerni azt a tisztességes szándékot is amellyel az értük dolgozó tisztségviselők a megújulásért cselekszenek. Olyan légkörben zajlott ez az országos tanácskozás, ahol határozottan kiállnak az ágazati szerveződés mellett és ugyanakkor együtt akarnak maradni, szövetségi formában. Jó volt tapasztalni, hogy nemcsak más munkáját mérlegelik, hanem saját tennivalóikat is megszabják. Szilágyi László, az ÉDOSZ titkára hozzászólásában hangsúlyozta, hogy közösen kell átgondolni a tagdíjak felhasználását most is, de akkor is, ha a szövetségi rendszer létrejön. Az ágazati-szakmai testületekkel, az alapszervezetekkel együtt kell. dönteni, hogy a kialakult 450/nros központi tagdíj részesedés hová kerüljön. Az ÉDOSZ nagy ré- ' szét üdültetésre költi ennek a pénznek, a többit elsősorban segélyekre, kulturális és sportcélokra fordítják. Az alapszervezetek feladata lesz. hogy döntsön kiket, milyen arányban támogat. Semmi esetre sem szabad azonban a látótérből kihagyni a nagycsaládosokat és az alacsony nyugdíjjal rendelkezőket. A tanácskozáson iparági szekcióként választották meg a SZOT értékezletére a küldötteket. A dohányipart Bárány István, szb-titkár képviseli. A tanácskozást Balogh Károlvné főtitkár azzal zárta be. hogy az itt elmondottakat nemcsak a SZOT országos értekezletére kívánják eljuttatni. hanem az ÉDOSZ-nak azonnal el kell kezdenie a tapasztalatok feldolgozását. Várhegyiné Könyvtárunk ajánlata Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára — Magvető, 1985. Latinovits Zoltán legendákat provokáló-teremtő egyéniség volt, színpadi alakításai, filmszerepei, versmondása, egyáltalán minden megnyilvánulása mindig is közügy volt, s aszerint mér legeltetett, barát vagy ellenség ítélte meg. Szelet vetett a Ködszurkálóval is, amelyben szenvedélyes hangon szólt a színházról, páratlan hivatásszeretettel és szakmai tudással akarván megújítani színikultúránkat. A több mint egy évtizede megjelent könyv gondolatai ma is időszerűek, mit sem veszítettek erejükből, igazságait felerősíti a színházzal kibogozhatatlanul összefonódott életpályát lezáró tragikus „felvonásvég”. ★ Valentyin Katajev: Ifjúkori regény — Európa, 1987. Valentyin Katajev önéletrajzi fogantatású szabad aszszociációs emlékezéssorozata, amely a hatvanas évek derekától a Szentkút, a Gyógyír a felfedezésre, a Kis vasajtó a falban, a Szkuljani temető, a Gyémántos koronám és a Széttört élet avagy Oberon varázskürtje című kötetekkel ajándékozta meg az olvasó kát, most új darabbal gazdagodott. Az Ifjúkori regényben az 1986 tavaszán elhunyt szerző első világháborús frontélményeiről számol be, egy tábor nők lányához, Mignonhoz írt levelei és az 1916-ban készült feljegyzései alapján. A korhű, kitűnő megfigyeléseken alapuló, finom humorral átszőtt, józan szemléletű, mégis lírai regénynek az ad különleges értéket, az teszi ellenállhatatlanul vonzóvá, hogy az olvasó végigkísérheti, „tetten érheti” benne az emberré, íróvá válás bonyolult, varázslatosan nagyszerű folya - matát. ★ Kende Sándor: Lilith fia; Antikva, 1937. A legendák szerint Ádám ősapánknak két felesége volt Az elsőt Lilithnek hívták, s az két fiút szült Ádámnak. Az ő fiai a lidérces szellemóriások, a művészek és más al kotok. Éva, a második aszszony fiai az átlagemberek. A két nemzetség örök harcban áll egymással, a szellem harcol az anyaggal, a haladás a foldhözkötöttséggel. így történt ez Kende Sándor „Lilith fiai” című regényében és a Huszadik Században. Először 1984-ben jelent meg ez a regény. Időszerűségét azonban nem veszítette el, változatlanul érvényesek a benne ábrázolt élethelyzetek. Sőt, a modern élet buktatókkal teli fordulóinak jellemző szituációi most mintha erőteljesebben bukkannának fel benne. A szaunáinkéról Már a maják is ismerték. Ez derült ki Honduras északnyugati részében egy régészeti feltáráskor, ahol több ház maradványai között szaunát is találtak. Az aztékok is ismerték a szaunát. Papjaik ismerték az izzasztás gyógyító, „vértisztító” hatását, s a test edzésén, felfrissítésén kívül orvosi célból is igénybe vették. A fából készült finn szaunától eltérően a mexikói égetetlen, levegőn szárított agyagtéglából vagy lapos kövekből épült. Néhány indiai törzs ma is izzasztósátrakban fejleszti a gőzt, máglyán tüzesített kövekre öntött hidegvízzel. A középkorban is ismeretes volt ez a technika Nyugat- és Kelet-Európábán. Erdélyben ma is ismerik a szejkefürdőt, ami abból áll, hogy fenyőmáglyán izzított nagy kövekkel melegítik fel a hideg forrásvizet. A XVII. század vége felé Európa legnagyobb részéről eltűnt, csak az északi erdős vidékeken, elsősorban Finnországban élt tovább. 1936-ban a berlini olimpián a finn sportolóknak felépített szaunát az egész világ megismerte. Az orvosi kutatások igazolták pozitív hatását, így napjainkban már nem számít kuriózumnak a szauna Európában, sőt hazánkban sem. Miért is hasznos a szaunázás? Az egészség megszilárdítására. üdítő, edző, kondíciójavító hatása van. Fokozza a szervezet ellenállóképességét a hűlésekkel, fertőzésekkel szemben. Hatására kívül-belül tisztul, fiatalodik a szervezet. A szauna nem gőzfürdő és nem száraz meleg légfürdő, hanem átmenet a két véglet között. A hőség és a hideg többszöri váltakozása erősíti a vérkeringést irányító vegetatív idegrendszert. Természetesen nem mindenki hódolhat a szaunázás örömeinek, tanácsos orvos véleményét kikérni. Különösen a magas vérnyomásosok és a szívbetegek vigyázzanak magukra. Mindenkinek magán kell tapasztalni ennek hasznosságát. S hogy mindezt miért tártam most az olvasók elé? Azért, mert lassan tíz éve van vállalatunk kondicionáló terme mellett ilyen szauna. Sokan tudnak róla, de annak használatáról bizony annál kevesebben tudnának számot adni. Kár, hogy dolgozóink nem látogatják ezt az egészségmegőrző létesítményt. Nem így más vállalatok, üzemek dolgozói, akik rendszeresen, évi bérleti díj befizetése mellett látogatnak el a szaunába. — bj —
